Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 411 reflektálhat azt hiszem ma a mi közvetlen támo­gatásunkra és viszontsegitségünkre. Németor­szág, amely talán még most is az események tengelyében áll olyan politikai káosz áldozata, amelyben talán a legközelebbi választások valami uj szituációt fognak teremteni, de ma reálpolitikai­lag véve Németországot nem lehet faktornak tekinteni. Ha majd megerősödik és hatalmas lesz, Németországgal együtt mi leszünk az az ék, amely a pánszláv törekvések közé beékelődik. Emellett azonban számitanunk kell sajnálatosképen arra, hogy a német nép, amilyen szorgalmas a munká­ban, olyan ritkán talál olyan politikai koncep­ciót, amely teljesen megfelel a saját érdekeinek. Vagy túlságosan kemény és érdes, vagy túlságo­san sokat akar markolni. Hiszen ma is előfordul az, hogy pángermán agitátorok jelennek itt meg, (Halljuk! a baloldalon.) akik ahelyett, hogy a saját maguk bajaival törődnének odahaza, itt megnézik vájjon Budapest mellett kis sváb falucs­kákban, amelyekben boldog német lakók élnek évszázadok óta, nem nyomjuk-e el az ő faji mi­voltukat. (Baross János : És a kormány támogatja B ley er Jakabnak ezt a politikáját ! — Ugy van ! a baloldalon.) Ebben a káoszban hivatkozás történt bará­taim részéről és az ellenzék igen előkelő szónokai részéről is, a bolgár és török vonatkozásokra. Bulgária túl messze van, Törökország pedig nincs rekonstruálva. Különben is azt hiszem — bár­mennyire tisztelem azt a nagy nemzeti felbuzdu­lást, amelyre Kemal vezette népét — a túlságosan radikális reformok árthatnak a konzervativ­hajlamu török népnek. A török mindenesetre, mint faktor jelent meg újból Európa térképén és vele kalkulálnunk kell, ha Magyarország jövő­jéről beszélünk. Egy előttem ismeretlen, mások előtt isme­retes, a történelemben szintén ismeretlen faktor a népszövetség, amelyről annak idején az volt a meggyőződésem és ma is az, hogy semmi más, mint szószék az entente számára, (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen) egyébként pedig hatalmi tö­rekvéseinek közvetitője békés formában, amely forma arra alkalmas, hogy bennünket megszédít­sen, hogy higyjünk benne. (Eckhardt Tibor : Naiv embereknek való !) És ha valaki tesz, aki ezekben a formákban hisz, mi leszünk azok, hiszen a magyar fajnak tulajdonsága az, hogy illúziókban hisz. (Ugy van ! Ugy van 1 a balkö­zépen és a baloldalon.) Mi az illúziók faja és nem­zete vagyunk. (Baross János : A legnaivabb nép ! — Mozgás.) Az illúziók segítenek is bizonyos nehéz helyzetekben rajtunk, reálpolitika tekin­tetében azonban óriási veszélyt rejtenek maguk­ban. Ha mindezeket a faktorokat egymással össze­hasonlítjuk, világosan megállapítható, hogy a kisentente .francia koncepcióban van ma a leg­nagyobb erő és hogy ma az a törekvés felelne meg a francia koncepciónak Németországgal szemben, hogy akár a kisentente-ot erősítsék, akár egy dunai konföderációt létesítsenek. Ez a törekvés ma a legerősebb. összehasonlitva tehát az összes faktorokat, amelyek barátságos vagy ellenséges szándékkal esnek latba, azt kell mondanunk, hogy az ellen­séges faktorok vannak túlsúlyban és mert túl­súlyban vannak, félő, hogy az a. javaslat, amely­ben bizonyos az ellenfél részéről megnyilvánuló politikai machiavellizmust látok, nem szolgálhat mást, mint ezt a túlsúlyban lévő koncepciót, és ezért óvatosságra kell intenünk a kormányt és mindenkit, aki hiszi, hogy jön a 250 millió arany­korona. (Eckhardt Tibor : Más is jön ! Hurok a nemzet nyakára ! —• Ugy van ! Ugy van ! a bal­középen. —• Zaj.) Mert ha ez nem igy volna, akkor feleslegesek volnának ezek a különféle uj bizott­ságok, akkor felesleges volna becsempészni ezekbe a jegyzőkönyvekbe és szerződésekbe azt, hogy Magyarországot ellenőrizni kell, mert hiszen egy nemzettel szemben, amelynek vagyona 15 milliárd aranykoronát meghaladó értékű, amelyről tudják, hogy természeti erőforrásainak következtében elég hatalmas arra, hogy bizonyos segítséggel gyorsan talpraálljon, amelyről tudják, hogy nem­csak kardforgató, hanem szorgalmas népe van, felesleges ilyen szigorú szerződéseket kötni, ha gazdasági szerződésekről van szó. Ellenkezőleg. Mert ez a javaslat mit fog eredményezni? Talán hozza az aranyat, de itt hagyja az elkeseredést, mert ha van még nép Európában, amely büszke a függetlenségére, ebben a népben ez benne van, csakhogy ugylátszik, vezetőiben hiányzik oz érzék a függetlenség iránt. Épen ezért a szanálási javaslatokat nem lehet kizárólagosan gazdasági problémának tekinteni ; ez egy eminenter poli­tikai programm, amellyel behatóan kell foglal­koznunk. Tisztában kell lennünk a tendenciákkal, mert különben ugy járunk, mint ahogy az osztrák­magyar hadsereg járt a háborúban. Kiváló csapa­tok, kiváló alvezérek mellett, rossz vezetés követ­keztében elvesztettük a háborút. Ezért vagyok külpolitikai szempontból bizal­matlan e javaslattal szemben s a nemzetgyűlés elé kívánom tárni azt is, hogy belpolitikai vonat­kozásban a magam fajvédő álláspontjából hogyan nézem ezt a kérdést. Attól félek ugyanis, hogy ez a jelenlegi gazdasági rendszer, amelynek esküdt ellensége vagyok és vagyunk valamennyien, sta­bilizálódni fog. ( Ugy van ! balfelől. — Eckhardt Tibor : Nem a korona stabilizálódik, hanem ez a rendszer !) Félek attól, hogy nem mernek majd reformokkal jönni, hiszen amint reformot hozok, amely erőt jelent gazdasági szempontból, abba beleszólnak. Amint reformot hozok — mondjuk — a közigazgatás decentralizációjáról, amely néze­tem szerint lényegesen fontos, mert tudom, hogy az akaratátvitel művészetéhez tartozik az, hogy egységeket teremtsünk ; a közigazgatás decentra­lizálása kis egységekhez vez'etne, ahol azután bürokratikus művészek alakulnak ki, akik nem abban ügyeskednek, hogy az egyik aktát hogyan tudják elintézés nélkül a következő osztályba átküldeni ; ha például közigazgatási reformot akarunk végrehajtani, ebbe beleszólhatnának, ha például azt akarnám, hogy az Alföldet fásitsák, ebbe is beleszólhatnak. Ha csatornázni kivan a minister ur, —• aminthogy remélem, hogy ezek után végre nagy földbirtokpolitikai programmal fogunk megismerkedni a Házban, mert hiszen ez a leglényegesebb .. . (Nagy zaj balfelől. —• Baross János : Jóvátételre kell fizetni ! — Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk 1) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Már előbb kénytelen voltam figyelmeztetni a képviselő urakat, hogyha nem méltóztatnak csendben ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom