Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. illése 1924. Tehát ez is végeredményben a Ncnzetek Szövetségének fóruma elé fog kerülni. A 125. cikk (olvassa) : »A 64. cikk 5. és a 85. cikk utolsó bekezdésében előre látott esetebken, amelyekben az elnököt illeti a döntés a főtanácsban, az elnök csak a tanácsadóval megegyezve fogja szavazatát gyakorolni«. Ez azt jelenti, hogy a mi bankunk, az úgynevezett nemzeti bank tulaj donképen nemzetközi bank lesz, amely felett a rendelkezést egy nemzetközi szerv tartja kezében és mindazok a jogok, amelyek itt állitólag a banknak magyar faktorai számára vannak biztosítva, mind csak papiros jogok, amelyek minden pillanatban felborithatók a főbiztos, illetve a népszövetség által. Ezenkivül húsz esztendő alatt, ha a Népszövetség ugy találná, hogy a magyar költségvetés nincs egészen rendben, a főbiztos visszaállításával együtt vagy attól külön ezt a diktatórikus, vagy legalább is legsúlyosabb vétójoggal rendelkező tanácsadót bármikor beállíthatja a nemzeti jegybankba és a magyar közgazdasági életbe. T. Nemzetgyűlés ! A diktatúrának egy soha nem látott komplikált rendszerével állunk itt szemben ; egy diktatúrával, amely kettős : együtt gyakorolja a magyar kormány a főbiztossal, az ellenőrző-bizottsággal és a bizalmi férfiakkal. De a kormány diktatúrája épen azért, mert ilyen közös, csak árnyék diktatúra kifelé, annál teljesebb a nemzettel szemben. Akár akarja a magyar kormány, akár nem, akár meg akar maradni a magyar nemzet és a magyar állam érdekeinek védelménél, akár nem, ennek az ellenőrzési rendszernek konstrukciója hozza magával, hogy húsz esztendőn keresztül nem lehet más elsősorban közgazdasági értelemben, mint végrehajtója ennek a külső tényezőkből összealakult komplikált diktatúrának. A magyar nemzetnek marad a morgás joga. A t. ministerelnök ur azzal akarja elvitatni a diktatúra létét, hogy a felhatalmazás birtokába a törvényhozás utján, törvényes utón jut a kormány. Ezzel a felszínes érveléssel a világon minden diktatúrától el lehet vitatni ezt a jelleget. El lehet vitatni Napoleon diktatúrájától is, mert hiszen Napóleont is megkoronázták. El lehet vitatni a római császároktól a diktatórikus hatalom jellegét mert hiszen a második és harmadik században a római császárokat a szenátus iktatta államfői hatalmukba, de — amint már kifejtettem — nem komoly érv a diktatúra vádjával szemben az sem, hogy a kormánynak kötelessége minden intézkedése előtt a pénzügyi bizottságnak jelentést tenni. A jelentéstétel elintézése azután a nemzetgyűlés részéről az, ami nem más, mint a morgás joga. T. Nemzetgyűlés ! Állitólag Mussolini mondta a korábbi olasz parlamentben, hogy ő nem akarja elsöpörni azt a parlamentet, amelyben a fascisták kisebbségben vannak, de gondoskodik róla, hogy neki rendkívüli pénzügyi és politikai felhatalmazása legyen "és szükség esetén a parlament nélkül is intézkedni tudjon ; annak a parlamentnek pedig, amely szembeszáll a fascista nemzeti akarattal, megmarad a morgás joga, a jus murmurandi. Megvallom őszintén, nem irtózom a diktatúrától, sőt épen történelmi tanulmányaim alapján azon a meggyőződésen vagyok, hogy a forradalmakból egy uj szilárd társadalmi, állami és nemzeti konstrukcióra való átmenet évi április hó 16-án, szerdán. 397 szinte elképzelhetetlen diktatúra nélkül. (Meskó Zoltán : Ne nekünk diktáljanak, hanem mi diktáljunk, akkor minden jó.) Én még Bethlen Istvánnak is megadnám ezt a diktatúrát, ha a három esztendő előtti Bethlen Istvánnal állanánk szemben. Megadnám a diktatúrát, ha három év óta minden erejét megfeszítette volna, hogy a magyar nemzeti államot és azon belül a keresztény magyarságot, a dolgozó magyarságot megerősítse, erkölcsileg, szellemileg, gazdaságilag. Én megadnám neki ezt a diktatúrát, ha ez az ő diktatúrája volna és ha nemzeti diktatúra volna, hasonlatos Mussoliniéhoz. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! Amilyen könnyen elintézi a diktatúra kérdését a ministerelnök ur, oly könnyedén — és megvallom oly felületesen — végez az ellenőrzés körül felmerült súlyos aggodalmainkkal. Azt a merész állítást kockáztatta meg a ministerelnök ur, hogy nemcsak nincs szó súlyosabb ellenőrzésről, mint aminő a békeszerződésben van, hanem a szabadulás felé egy fontos lépést tettünk előre. Ez az érvelés először is nem uj. Ez nem a ministerelnök ur találmánya, mert ezt megtaláljuk az osztrák szanálási törvények bizottsági jelentésében is. De ezenkivül több ponton sántít is. Igaz ugyan, hogy a békeszerződés 180. pontja szerint »a jóvátételi bizottság részéről engedélyezhető kivételek fentartásával Magyarország minden vagyona és jövedelme rangsorbeli elsőbbséggel szavatol a jóvátételi követelések megfizetéseért.« Tovább : »A magyar kormány meg fog adni a bizottságnak minden olyan felvilágosítást, amelyre annak Magyarország és állampolgárai pénzügyi helyzetét, pénzügyi műveleteit, javait, termelő képességét, készleteit, nyersanyag termelését és ipari termelését illetőleg szüksége van.« Ez benne van a békeszerződésben. Ezt azonban senki sem vonta kétségbe. Azt sem vontuk kétségbe, hogy igaza van a ministerelnök urnák, amikor azt állítja, hogy a jóvátételi bizottság idáig is ellenőrzött bennünket és pedig egy ideküldött jóvátételi bizottsági tisztviselővel. De engedelmet kérek, ennek a tisztviselőnek itt egyéb joga nincs, mint megfigyeléseket tenni és jelentéseket adni a jóvátételi bizottságnak. Ez csak nem hasonlítható össze azzal a szereppel, amelyet a háromféle komplikált ellenőrző szerv nagy, Európa uralmát kézbentartó hatalmaknak közvetlen és előkelő exponensei gyakorolnak velünk szemben, túl minden ellenőrzésen, intézkedési hatalommal. A valóságban a békeszerződés 180. §-a alapján tényleg megvan ez a messzemenő ellenőrzési jog, de épen, mert a magyar jóvátétel nem volt elintézve, az entente tulaj donképen altatta ezt az ellenőrzési jogot, ebből az egész messzemenő jog gyakorlásából semmit nem használt ki, ezzel nem élt, kivéve annak a kis tisztviselőnek jelenlétét, aki jelentéseket — valószínűleg nem nagyon lényeges jelentéseket — küld a jóvátételi bizottságnak és bizonyára nem szól bele a magyar közgazdasági és állami gazdasági életbe, mert hiszen erről még nem hallottunk panaszokat a kormány részéről. De egy másik ponton is sántít a t. ministerelnök urnák ez az érvelése. Az osztrákok még beszélhetnek ugyanis arról, hogy az ellenőrzés enyhült velük szemben, mert hiszen nincs jóvá-