Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

378 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán^ kiépitették a maguk gazdasági életét, akkor az­után csinálhatunk járadékkoronát egész nyugod­tan. Ez ugyan az epikureusi életmódról való le­mondás kockázatával jár, de hiszen igen sokan, százan meg százan elpusztulnak ilyen időben nagyobb és kisebb tőkések, mint ahogyan történt a 60-as és 70-es években. Mindegy, a nemzet gazdasági előrehaladása megér minden áldozatot. A magyar faj pedig mindig ki tudta termelni a vezetőket akkor, amikor bajban van. A magyarok Istene majd segiteni fog rajtunk most is. (Lendvai István : Ne mindenért az Istenre appeláljunk ! Az Isten mindent megtett, csak ez a nemzet nem tette meg azt, amit kellett volna !) A nemzet is iparkodott és talán meg is tudja oldani ezeket a feladatokat, amelyek elé a történelem állitja. (Lendvai István : Nem is annyira a nemzet a hibás, mint a vezetői Î) Ne legyünk elfogultak ; amikor a magyar állam igazán porban volt a kommün összeomlása után, amikor nem volt államszervezetünk sem, ami most már van, ami­kor a fegyveres hatalmat az oláh megszálló csa­patok képviselték : akkor olvastam én a képviselő ur lapjában az ön szerkesztőjének, egyik legna­gyobb magyar publicistának, Milotay Istvánnak »A siroki hangyák« -ról irt kis vezércikkét, amely­ben leirta, hogy afölötti elkeseredésében, hogy minden összeomlott és ilyen produktiv ember, mint ő, nem tud alkotni semmit, viszont ezek az oktalan állatok épitenek : botjával összeturta fészküket ; de a következő pillanatban az állati társadalom már megmozdult, nyüzsgött-mozgott, hogy ujraépitse a szétdúlt hangyabolyt«. Hát, én olyan kerületet képviselek, ahol ugyanilyen fajta nép túrja a földet, kisgazdák ... »A Zagyva folyó mellett gróf nem terem meg«, ezt mondja a köz­mondás, amely nép török-tatárdulás idején min­den 15 évben újra épitette faluját, felperzselt fakunyhóját, újra ültette kivágott fáit és szőlőit, nem azzal a bizodalommal, hogy ezer éveknek dolgozik, mert tudta, hogy 15 év múlva megint az lesz a sorsa s mégis ott maradt, dolgozott el­szánt akarattal ; ez a szívósság biztosította ne­künk azt, hogy ma Jugoszlávia határa nem Buda, hanem Szabadka, mert ez a SZÍVÓS nép ekével szorította vissza a szerbeket le egészen Szabadkáig Én tehát nem lehetek rosszabb, mint a vá­lasztóim, abban a reménységben, hogy ez az újra­építés lehetővé válik, ha most már nem az állam részéről, — mert hiszen az állam kiadta a kezéből az eszközöket, amelyekkel irányíthatta volna a gazdasági fejlődést (Lendvai István : Elég szo­morú !) —• de a társadalomnak, különösen a gazda­osztálynak igyekezete folytán. Ezért mint egye­düli lehetőséget ebben a rettenetes helyzetben elfogadom a javaslatokat, mindenesetre azzal a kikötéssel, hogy az itt felolvasandó határozati javaslataimat a t. Nemzetgyűlés és remélem a kormány is magáévá teszi. (Fábián Béla : És ha nem teszi magáévá? —• Felkiáltások jobb felől : Halljuk ! — Olvassa) : 1. Utasittatik a kormány, hogy a tisztviselők fizetését teljes aranyparitásban állapítsa meg oly módon, hogy az állami alkalmazottak, vala­mint a birák és "ügyészek eddigi címük és rangjuk megtartása mellett az 1914/15 évi költségvetés keretében megállapított státus rangsorozása sze­rint kapják illetményüket, (Helyeslés.) jelen rang­sorozásuk pontos betartása mellett. Létszám­csökkentésnél hasonlóképen az 1914/15. évi költ­ségvetés tisztviselői státusa legyen irányadó.« (Helyeslés a balközépen. —• Szabóky Jenő : Hát a pénz hol van? Mondja meg ! — Ulain Ferenc : Van itt pénz, de egyéb dolgokra adják ki ! —• Szabóky Jenő : Mondja meg, hol van? — Ulain Ferenc : Ullmannt tessék megkérdezni ! —• Tovább olvas.) 2. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy folyó év végéig az államszámvitelről szóló törvé­nyeket akként módosítsa, hogy a legfőbb szám­vevőszék a nemzetgyűléssel szorosabb kapcsolatba hozassék, annak költségvetését a nemzetgyűlés gazdasági bizottsága állapítsa meg, viszont a legfőbb számszék elnöke előzetes jelentéstételre köteleztessék minden tervezett nagyabb hitel­túllépési akciónál, végül, hogy az egyes ministe­riumok számvevőségének hitelfeljegyzéssel meg­bízott tagjai fegyelmi szempontból a legfőbb számszéknek legyenek alárendelve. Ugyancsak e törvény keretében kell gondoskodni a számvitel olyan egyszerűsítéséről, amely a zárszámadási restanciák feldolgozását és a folytatólagosság biztosítását a zárszámadásoknál lehetővé teszi.« Következő határozati javaslatom a házbér­haszonrészesedés pótlására szolgáló úgynevezett háborús haszonnyereségek állami lefoglalására vonatkozik. (Halljuk jobb felől ! —- Lendvai István : Ugy sem lesz belőle semmi ! — Olvassa) : 3. Állapittassék meg minden egyes bérháznál, amely 1918 november 1. óta, esetleg 1916 óta gazdát cserélt, hogy milyen valorizált áron, azaz mennyi aranykoronáért vette utolsó tulajdonosa és mi volt annak a háznak az 1914. évbeli béke­értéke aranykoronában. Számittassék ki a két érték különbözete, —• az időközi javulás figyelembevételével —- mely kü­lönbözet a leendő vagyonszaporulatnak felelne meg és ezen különbözet 60—70%-ig kebeleztessék be az állam javára mint olynemü tartozás, ame­lyet a tulaj donos 36 év alatt tartoznék törleszteni évi 5% kamat és y 2 % amortizáció utján. (Helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a tartozás az állam részéről csak a legkivételesebb és rendkívül indokolt esetben lenne felmondható, a háztulaj­donos ellenben felmondhassa és kifizethesse bár­mikor. Ötévenként pedig revízió alá lenne veendő esetleges jogsérelmek orvoslása végett. Az ebből előálló állami bevételek építési és házjavitási kölcsönökre, továbbá a köztisztviselők lakbérpótlására fordítandók.« Végül tekintettel arra, hogy a külföldi köl­csön elvben ugyan megvan, de annak effektuálása elsősorban a külföldi kölcsönkötvényeknek a kül­földi piacokon való plasszirozásától függ, arról pedig a javaslatokban intézkedés nem történt, hogy ezek a kötvények milyen áron helyezhetők el. (Ulain Ferene : Ugy van !) Utolsó határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A kormány a kölcsönkötvények kihelyezé­sénél a névérték 75%-ánál alacsonyabb árfolya­mot és a jegybank osztalékánál magasabb kama­tozási kihelyezést el nem fogadhat.« (Élénk he­lyesles a jobb- és a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Pakots József ! Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy olyan nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom