Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

23 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. igy. Igaza van abban, hogy koronánk leromlása a háboruval kezdődött és azután folytatódott mindazzal, ami az után történt; csak kibővitem a képviselő felfogását: folytatódott mindazzal, ami a mai napig történt. Ebbe a történelembe beletartozik Bethlen kormányzata is. Az önök kormányzati rendszere is a mai napig folytatása annak, amit háborúnak nevezhetünk, önök a leghatározottabban háborút folytatnak: belháború!, polgárháborút a dolgozó néposztály ellen. A legutóbbi indemnitási vitánál felszólaltam és ott voltam bátor kitérni a külföldi kölcsön kérdésére. Akkor onnan a túloldalról olyan kijelentéseket, olyan figyelmeztetéseket hallottam, amelyek ugy szóltak, hogy várjak, hiszen a külföldi kölcsön és az ezzel kapcsolatos kérdések ide lesznek terjesztve a nemzetgyűlés elé s akkor majd beszélhetünk eleget. Én akkor bátor voltam a túloldalról jövő e figyelmeztetésekre azt felelni, hogy tudom, hogy ide fog kerülni, én azonban nagyon félek tőle, hogy ha akkor felszólalunk mindaz ellen, ami a külföldi kölesönnel kapcsolatosan történik, akkor" már késő lesz. Most bátor vagyok megállapítani, hogy kettőnk közül nekem volt igazam. Amikor a külföldi kölcsönről akartunk beszélni, amig a külföldi kölcsön nem volt aktuális, akkor azt mondták, hogy még korán van, ne tessék erről beszélni. Most pedig (Farkas István: Már késő van!) amikor itt van, amikor tehát a túloldal felfogása szerinj. is elérkezett az ideje annak, hogy a külföldi kölcsönről és az ezzel kapcsolatos súlyos, nagy belső kérdésekről beszéljünk, azt mondják, hogy most már késő van, most már Bethlennek, illetve a kormánynak nagypéntekig el kell azt intéznie. Mégis csak komolytalan játék, mikor azt mondják: ha a nagy, rettentő mélyreható kérdésről az: ember beszélni akar, mielőtt az a nyakunkra forrt, még korán van; ha pedig most akarunk beszélni, azt mondják, hogy már . elkéstünk, — mert én is osztom azt a felfogást, hogy sokkal előbb kellett volna erről beszélni, mert már elkésett — és rásütik a beszédre az elkésett bélyegzőt. Én ezt a magam részéről végtelenül veszedelmes dolognak tartom. Mert annak ellenére, hogy 16 órás üléseken adtak módot arra, hogy az ellenvélemény e kérdésben megnyilatkozzék, ennek ellenére a kormány nak sikerült olyan helyzetet teremtenie, hogy ehhez az egész szanálási javaslathoz, a külföldi kölcsönhöz, a Nemzeti Bank alapításához és más kapcsolt kérdésekhez komolyan, érdemlegesen hozzászólni módunkban nem áll. Ebben az esetben azt az egyetlen vigasztaló momentumot látom, hogy amennyiben a mai kormánynak volt bátorsága ezt megcsinálni, ezzel egyidejűleg és épen ezért magára vette a teljes felelősséget mindazért, (Ügy van! jobb felől. — Berki Gyula: Mert muszáj!) ami ebből az egész szerencsétlen kérdésből az országra fog hárulni. Én meg vagyok róla győződve, hogy — hiszen látom is, a túloldalon ott ülnek a kormány párti képviselő urak, akik mondják, integetnek és hangosan közbeszólnak, hogy »gy „vári — a kormány magára vette a felelősséget. Nem győzőm elég hangsúlyosan leszögezni e kérdésnél azt, hogy a felelősség magára vételének ez az elismerése, amely mast az egységes párt és a Bethlen-kormány részérői elhangzik, kerüljön is bele a Nemzetgyűlés naplójába. Berki képviselő urnák az a helyeslő, elfogadó fejbólintása és közbeszólása legyen megörökítve a Nemzetgyűlés naplójában. Mert felelni azért, ami itt történik, most nagyon könnyű. (Berki Gyula: A választóim előtt is vállaltam a felelősséget!) Én azonban félek attól, hogy... (Szeder Ferenc: Nem nyilt kerületben választották meg! — Berki Gyula: Titkos választás mellett is hajlandó vagyok vállalni! — Szeder Ferenc: Hány tehénbe került? — Berki Gyula: Ott ülnek a tehenek a túloldalon!) Elnök: Berki képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Reisinger Ferenc: Ami itt történik, ezért ma ínég nagyon könnyű viselni a felelősséget. De nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy majd hat hónap múlva vagy egy év múlva, amikor e javaslatoknak... (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon is! Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Szeder Ferenc közbeszól.) Szeder képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. A házszabályok értelmében senkinek sincs joga közbeszólni. Reisinger Ferenc: ...E javaslatok eredményei, ezek kihatásai már ma is kezdenek mutatkozni a magyar közgazdasági éleiben. A vihar előtti szél már megjelent, a vihar előtti szél már végigsöpört a magyar közgazdasági életen. Én nagyon félek tőle és nem örülök •egész őszintén mondom — azoknak a borzasztó eseményeknek, amelyek ebből várhatók és melyek esetleg bekövetkezhetnek, inert meg vagyok róla győződve, hogy a magyar munkásosztály, amely többet szenvedett, amely legtöbbet szenvedett ebben az országban a békében és legtöbbet szenvedett még pcrcentualiter is a háborúban és a forradalmak ideje alatt is. Meg vagyok róla győződve, hogy azokban a súlyos gazdasági időkben, amelyek az országra ez után fognak következni, ugyancsak ez a szerencsétlen osztály szenved majd a legtöbbet. Nem örülök tehát ennek, mert végtelenül keserű elégtétel lesz nekem, ha azt látom, hogy az idők, amelyek be fognak következni, engem fognak igazolni. Nem fog nekem elégte lelt szolgáltatni a kormány pártjának teljes szétzüllése és bukása, amennyiben a kérdés helytelen megoldása erre fog vezetni. Végtelenül fájó érzésem lesz, amikor majd osztályom pusztulását kell látnom az önök elhamarkodott politikájának következményeképen. Már'előttem, sokkal nagyobb tekintélyű és ismertebb multu egyének, szakemberek — hogy ugy fejezzem ki magamat — állapitották meg, épen a mai napon a háznak, mondhatnám, legillusztrisabb tagja állapította meg, hogy a kormányzati okossághoz tartoznék, hogy ilyen nagy kérdésben osztozzunk a felelősségben. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy fáj nekem az, hogy a Bethlen-kormány nem juttat nekünk megfelelő rés_zt a felelősségből, de igenis jogom, sőt kötelességem megragadni az alkalmat és figyelmeztetem a kormányt, hogy az, amit csinálni akar, sötétbeugrás^és az az ismeretlen terület, ahová most térni készül, szakadékokkal van tele. A kormánynak meg kellene hallgatnia ebben a kérdésben az ellenzéket, latolgatni« kellene az ellenzék által támasztott követeléseket, segítőtársul kellene maga mellé venni az ellenzéket, hogy abban a sötétben, amelyben tapogatódzik, ne járjon egyedül, hanem az ország összes képviselőinek támogatása mellett. Azt hiszem, ez nem volna olyan egészen elve-