Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 365 inkább arra az álláspontra helyezkedett, hogy inkább kevés jó vállalatot tartsanak fenn, mint sok silány, életképtelen vállalatot. A Magyar Általános Hitelbankról, az Angol-Magyar Bankról azonban azt kell mondanom, hogy naprólnapra mohón falják fel a független "gazdasági individiumokat ebben az országban, úgyhogy 8—10 év múlva, különösen amellett a pénzszűke mellett, amely be fog következni, szükségképen ennek a 3—4 nagybanknak az ölébe fog hullani minden ebben az országban. Hát jó ez ? helyes ez ? Hát azt akarják önök ebben az országban, hogy minden vállalat alkalmazottja tulaj donképen Ullmann Adolfnak és Weisz Fülöpnek legyen az alkalmazottja ? Hát nem gondolták önök végig, hogy micsoda politikai konzekvenciái vannak ennek az irtózatos megkonstruálódásnak ? Ha én vezetném az Általános Hitelbankot, ha én volnék ott a dirigens, aki ellene vagyok az egész irányzatnak, én sem tehetnék egyebet, mint azt, hogy nap-nap után nyomnám a kormányt, mert hiszen tömérdek alkalmazott ember van a banknál, akinek az érdekeiről gondoskodnom kellene, úgyhogy igyekezném a kormányt politikailag belehajszolni egy irányba, mely irány az én szempontomból jó, de problematikus, hogy jó-e az ország szempontjából is. Én akkor, amikor kifejtem önök előtt ezeket az aggodalmaimat, nem az időt akarom pocsékolni. Elhihetik ezt nekem, hiszen láthatják, hogy felszólalásom egész folyamán állandóan a tárgyhoz szólom, de szinte kétségbeesetten konstatálom, hogy olyan rövidlátással kezelik az ország gazdasági dolgait azok az urak, akiket önök támogatnak, hogy az ember azt kell, hogy higyje, hogy nincs már itt feltámadási lehetőség. Minket önökkel szemben csak ezek a nagy meteriális problémák hajszolnak, nekünk nincsenek egymással személyes problémáink, mi nem gyűlölünk soha. Hiszen ott volt az önök soraiban annak idején Gömbös Gyula, az én nagyrabecsült barátom és vezérem is, akinek oroszlánrésze volt az önök pártjának megszervezésében s ott voltak még mások is, de mégis meg volt bennük az az erkölcsi erő, hogy az erős baráti kötelékeket is szét tudták vágni csak azért, mert nem tudtak önökkel egyet érteni az alapelvekben bizonyos gazdasági kérdésekben. Tudom én, hogy nincs az önök soraiban egyetlenegy ember sem, aki ne értene velünk egyet ezekben a kérdésekben. Jelenleg nincs itt a teremben, de az önök soraiból egy igen előkelő férfiú, akit önök igen tisztelnek, mondotta nekem 5—6 hónappal ezelőtt a folyosón, hogy kétségtelen, hogy annak a gazdasági rendszernek a következménye, amely most igy fejlődik, csak egy lehet, egy kolosszus, mely mindig inkább és inkább fejlődik, melynek élén egy ember van, akit azután néhány esztendő múlva egy bolsevista lelő. A kolosszusnak Magyar Altalános Hitelbank a neve, aki pedig rajta ül, az Ullmann. Nem nevezem meg az illetőt, aki igy nyilatkozott, de az önök pártjának egyik legtekintélyesebb embere, akit végtelenül tisztelnek és aki abszolút liberális felfogású. Kérve kérem önöket a nemzet érdekében, tegyék meg azt, hogy nyomják a saját kormányukat abba az irányba, amely irányba ezt a nemzetet önök is vinni akarják. Hiszen a kormány nem rossz indulatból csinálja ezeket az általunk nem helyeselt dolgokat. Én Bethlen István grófról, akivel politikai okokból személyes ellentélben vagyok, egy pillanatra sem tudom feltételezni, hogy az ő lelke örül, amikor ezeket a gazdasági rendszabályokat életbe akarja léptetni, ezeknek a visszaélésre hajlamos embereknek a kedvéért. Adjanak önök nyomatékot annak a politikai iránynak, amelynek az útját mi járjuk egypáran, és amelynek kis sajtónkon keresztül propagandát csinálunk. De mi ez? Ez nem erő, az erő önöknél van, mi csak azért volnánk felelősek, ha nem beszélnénk, önök pedig azért felelősek, ha nem cselekszenek. Épen ezért kérve-kérem önöket, hogy, mivel egyformán gondolkozunk és az ország gazdasági életét valóban komoly veszélyek fenyegetik, tegyék meg önök, ami módjukban van, nyomják a bizottsáságban és magánbeszélgetések során is a kormányt, hogy tegye meg kötelességét ebben az irányban. Annak ellenére, hogy önök állandóan azzal a gúnyos megjegyzéssel illetnek bennünket, különösen a mélyen t. minister elnök ur, hogy mi nem értünk a gazdasági problémákhoz, kénytelen vagyok önök előtt még egy kérdést, tisztán gazdasági problémát szóvátenni, amelyet most a bank-problémával kapcsolatosan meg kell önöknek, illetőleg a kormánynak oldani, és ez a következő. T. Nemzetgyűlés ! Önök valószínűleg ismerik a német Sparkasse szisztémát. Ez a német Sparkasse-szisztéma százesztendős ma már. Németországban nem azt hivják Sparkasse-nak, amit Magyarországon takarékpénztárnak hivnak, mért a magyar takarékpénztár semmi egyéb, mint bank. Á német Sparkasse, amely a világon az első és egyedüli intézmény, érdekes konstrukció, eltekintve az osztrák Sparkasse-től, amelyet szintén erre a mintára állitottak fel. A német Sparkasse szerkezete a következő : A községeknek vagy a Kreisnak lakossága felállít egy Sparkasset és azt mondja : van egy Sparkassénk alaptőke nélkül. A Sparkasse betéteket fogad el és hiteleket ad ; a Sparkasse tisztviselőit a község választja ; a Sparkasseba befizetett betétekért adó utján felelős az egész község minden lakosa, veszély tehát nincs a Sparkassenál, veszély nem érheti a betevőt. A Sparkasse szabályzatai szerint három és fél százalék volt békében az a maximális kamat, amelyet valaki betétére kapott és 4 és %% maximális kamat volt az, amelyet valaki a hitelért adott. Ennek következtében 1 százalékos latitüd volt, ez tehát nem terhelte meg a vidéki hiteleket. Most, hogy a Sparkasse szerepe mi volt a német gazdasági életben, ennek illusztrálására a következőket mondom el : Az 1913. évi német birodalmi statisztikai évkönyv szerint Németországban 37 milliárd aranymárkát tett ki az egész betétállomány, amely a bankokban, a Genossenschaftokban és a Spaarkasseban volt. A 37 milliárd német betétállományból 18 milliárd, tehát a német betétállománynak körülbelül 55%-a volt a Spaarkasse és a Genossenschaftok kezén, vagyis a német betétállománynak túlnyomó része 4%%ig menő elhelyezést kapott csak. Méltóztassék elgondolni, hogy ez mezőgazdasági karakterű volt, mert túlnyomólag kebelezésre ment; méltóztassék elgondolni, milyen könnyű volt a kis-