Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

366 A nemzetgyűlés 279. illése 1924 iparnak és a mezőgazdaságnak e támogatás alap­ján megélni. Nálunk ez nem így történt meg. Magyar­országon összesen 16 Spaarkasse karakterű intéz­mény van, azonban ezek is elvesztették karak­terüket, mert a községekben, ahol takarékpénz­tárak, részvénytársaságok állittatattak fel, azok rögtön magasabb kamatokat fizettek ezekért a betétekért ; a Spaarkasset a községi takarékpénz­tár kivetkőztette a maga karakteréből és helyébe egészen mást csúsztattak be, amelynek formája ez a Spaarkasse, de alapjában véve ez a bank egy zsaroló szerkezet, amelynek azzal semmi hasonló­sága nincs. Hozzáteszem, hogy a német Spaar­kassék évi nyeresége közcélokra volt használva, ezt az alapszabályok mindenütt előirták, ugy, hogy ugyancsak e statisztikai kimutatás szerint 1916-ban a német Spaarkassék 42 millió arany­márkát adtak közcélokra. Számos német Spaar­kasse abban a helyzetben volt, hogy módja volt kórházakat épiteni, iskolákat felállítani ; magam is utaztam Németországban olyan csatornán, amelyet a Kreis annak jövedelméből épitett meg, a hajók az övéi voltak, a személyzet az ő alkal­mazásában állott, stb. Ez pénzügyi politika ; az azonban, ami itt folyik, nem pénzügyi politika. Ezért mi fajvédők azt kérjük a kormányzat­tól és kérjük önöktől is, mint agrár képviselőktől, akik ezt a kormányzatot támogatják, méltóztas­sanak odahatni, mélyen t. uraim, hogy egy napon jelenjék meg egy rendelet, amely kimondja mint­egy kategorizáltam — bizonyos ipari szempontból magasabb fejlettségi fokon álló városokban nem, de mindenütt másutt kategorizálva, — hogy megszüntetik a most fennálló takarékpénztárakat, azok átalakulnak községi takarékpénztárakká. A községi takarékpénztárak most már igy mono­E óliummal rendelkeznek abban a községben ; a anknak, — amelynek megszűnése következté­ben a vagyona bemegy a községi takarékpénz­tárba, — részvényesei kapnak tiz év alatt kölcsön­kötvényt a községtől, ugy, hogy ezen a szerkezeten keresztül az egész magyar gazdasági és pénzügyi élet uj elánhoz juthat. Most befejeztem azoknak a javaslatoknak ismertetését, amelyeknek ismertetése feladatommá tétetett elvbarátaim részéről. Megtettem ezt azért, hogy illusztráljam önök előtt, hogy mi nem könnyelműen, nem léhán, nem meggondolat­lanul folytattuk és folytatjuk ezt a vitát ; hogy illusztráljam önök előtt azt, hogy a fajvédelmi probléma nem egy meggondolatlan, ostoba anti­szemitizmus, hanem a nemzetnek gazdasági ala­pon való reorganizálása ; hogy a mi egész politikai ideológiánk voltaképen az eszme szempontjából faj védelmi, a kivitel szempontjából tisztán gaz­dasági. (Ugy van ! balfelől és a balközépen.) Ennek következtében, mélyen t. uraim, teljesen méltat­lan és teljesen igazságtalan az, amikor önök ré­széről az első sorban az önök vezére, Bethlen István részéről állandóan az a gúny és lekicsinylés nyilvánul meg velünk szemben, amikor azt mond­ják, hogy mi nem értünk a dolgokhoz. Bethlen István grófnak legkevésbé van joga arra, hogy nekünk ezeket a szemrehányásokat tegye, (Eck­hardt Tibor : Igaz !) mert az" ő hároméves műkö­dése nem garancia abban a tekintetben, hogy valóban tudja és érti, miképen kell a magyar nemzet gazdasági ügyeit vezetni. (Barthos Andor : évi április hó 16-án, szerdán. Nekünk igen !) Önöknek igen, nekünk nem. Mi ott voltunk, ahol önök vannak és eltávoztunk onnan ; eltávoztunk azért, mert voltaképen a ministerelnök ur távozott el arról az alapról, (Eckhardt Tibor : Ez az igaz ! — Barthos Andor : Tévedés !) amelyen ő megállott. És tudni méltóz­tatnak talán, t. uraim, azt, hogy önök ma jubi­lálnak, mert ma van három esztendeje annak, hogy Bethlen István gróf mint ministerelnök itt bemu­tatkozott. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől. — Eckhardt Tibor : Az eredményeket is éljenezzék meg Î — Gömbös Gyula : Ezt is nekünk kell meg­mondanunk, hogy jubiláljatok, erre sem ti jötte­tek rá ! —- Eckhardt Tibor : Ez alatt hányan men­tek tönkre, tisztviselők és munkások ! Hány millió magyar ember került nyomorba és hány nagy bank hizott meg ez alatt ! — Zsirkay János : És mi lesz a folytatás 1) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Ulain Ferenc : Ma van három esztendeje annak, hogy Bethlen István gróf Magyarország sorsának intézésére vállalkozott. Itt fekszik előt­tem Bethlen István gróf beszéde, amelyet akkor mondott. (Halljuk ! balfelől ) Igen t. uraim, más volt az a világ, amelyben Bethlen István gróf három esztendővel ezelőtt ebben a teremben fel­szólalt s más volt az ő ideológiája. Akarják önök, hogy felolvassam, amiket ő a kereszténykérdésrőí mondott, amiket az agrárdemokrációról mon­dott? (Halljuk ! balfelől.) Nem olvasom fel, mert vannak nekem egyéb beszédadataim arra, hogy Bethlen István hároméves működésének és gaz­dasági szaktudásának mik az eredményei. T. Nemzetgyűlés ! Azon a napon, amelyen az igen t. ministerelnök ur átvette az ország kor­mányzását, a magyar korona csaknem 2 centi­me-on állott. (Egy hang jobbfelől : És a német márka ? —• Bubinek István : A német márka feljebb állt ! — Fábián Béla : Amikor a fajvédők átvették a kormányzást, akkor, 1919 októberé­ben, 19 frank volt 100 korona ! — Gömbös Gyula: Kérem, a fajvédők nem vettek át sem­mit ! Az keresztény kurzus volt ! — Fábián Béla : Mindegy Î —• Gömbös Gyula : Nagy kü­lönbség ! — Zsirkay János (Fábián Béla felé) : A keresztény kurzus önök ! Önök voltak ural­mon ! Minden népnyomor az önök rovására megy !) Elnök : Zsirkay képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Nagy zaj.) Eck­hardt képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Eckhardt Tibor közbeszól.) Eckhardt képviselő urat ismételten kérem, mél­tóztassék csendben mardani. Ulain Ferenc : Hallom, mégis van érdeklő­dés aziránt, hogy a ministerelnök ur beszéde hogyan hangzott." A ministerelnök ur ma három éve, amikor itt bemutatkozott, ezeket mondta (olvassa) : »Nem elég azt mondani, hogy nem­zeti, keresztény és agrár irányzatot követünk. Meg kell mondani, hogy mit értünk alatta. Meg kell mondani, hogy mik ennek a politikai iránynak a céljai, melyek az eszközei, melyek az utak és módok, amelyek odavezetnek. A nemzet ösztön­szerűleg megtalálta a maga iránj^át, de ennek az ösztönszerű iránynak nemcsak szavakkal, hanem elvekkel is kifejezést kell adnunk.« Azóta a ministerelnök ur azt mondotta, hogy az elvek nem arra valók, hogy a nerrzet boldogulásának

Next

/
Oldalképek
Tartalom