Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
364 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. akceptálni. (Tankovie; János: Az lehet!) Tehát ilyen 200—250—500 ezer koronás alaptőkéjű bankok voltak. Egy 500 ezer korona alaptőkéjű bank a békében körülbelül 500—600 hold földet reprezentált, itt-ott többet, talán 1000 holdat is. Tehát érték volt a bank alaptőkéje. Azóta, a világháború és a gazdasági összeomlás bekövetkezte óta ezek a bankok alaptőkefelemelés következtében rendelkeznek mondjuk 2—5, némelyik talán 10 millió alaptőkével is, noha a vidéken már a 100 milliónyi alaptőkéjű intézetek nagyon ritkák. Vegyük fel átlagnak a 10 milliót, bár ez is túlmagas. (Ellenmondások johbfelől.) Ez az összeg ma 1—2—3 hold földértéket reprezentál. Tehát a bankok összezsugorodtak, az egész magyar bankrendszer elvesztette azt az életerőt, azt a vérbőséget, amely benne volt, életképesség szempontjából mérhetetlenül visszacsúszott. S amiért én mindezt elmondom, az a következő. (Halljuk ! Halljuk ! a balközépen.) Ezen a tényen keresztül óriási aggodalommal állunk szemben. Tudniillik a múltban Magyarország vidéki pénzintézetei nem voltak még túlságosan koncentrálva. A nagyobb városokban a jobb intézeteket affiliálta Budapest 3—4 nagyobb bankja. Most azonban méltóztassanak elgondolni, minek kell a legközelebbi 5—6 esztendő alatt a bankok önállósága szempontjából szükségképen bekövetkeznie. Eddig még csak elvegetáltak ezek a vidéki intézetek a konjunkturális viszonyok hatása alatt — kosztpénzeltek, tőzsdéztek s hasznukra volt az is, hogy folytonosan romlott a pénz, — de minek kell bekövetkeznie a stabilizáció pillanatában ? Meg kell állania, meg kell dermednie ennek a bankrendszernek és be kell következnie annak, hogy a bankok bankjának tulajdonosai felszivják magukba a vidék minden valamirevaló intézetét (Eckhardt Tibor : Máris bekövetkezett !) s ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy 8—10 esztendő leforgása alatt — de nem hiszem, hogy ennyi idő is kelljen hozzá — Budapest 3—4 nagybankja Magyarországon olyan pénzügyi hatalmat kap a kezébe, egy olyan szerkezetet mondhat magáénak, amelyen keresztül dirigálni fogja az ország egész gazdasági életét. (Eckhardt Tibor : Ez a tendencia már megvan ! Nagyon szomorú dolgokat lehetne felhozni !) És akkor, amikor majd a vidék sem tud hitelt nyújtani, amikor nem lesz meg a lehetőség ahhoz, hogy egy általam előbb vázolt mezőgazdasági hitelszerkezeten keresztül a mezőgazdasági hitelt másutt is nyújtsák, akkor Budapest nagybankjai kezükbe veszik az egész magyar bankrendszert. Méltóztassanak elgondolni, mennyi hatalma lesz akkor ennek a szerkezetnek nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is, mennyi hatalma lesz teljesen kifejlődött organizmusa következtében, amikor pedig ma is ugy nyomakodnak reá a bankok minden kormányzatra, hogy azok szinte összeroskadnak a befolyásuk alatt. T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Mi, a fajvédő csoport tagjai reá mutatunk erre az aggodalomra azért, mert amikor egy szanálási, egy újjáépítési probléma fekszik előttünk, akkor azt kell kérnünk a kormányzattól, hogy nézzen előre, nézze meg azokat a hibákat, amelyek szerkezetileg ennek az országnak gazdasági életében megvannak és próbáljon olyan intézkedéseket tenni, melyek segélyével itt valami évi április hó 16-án, szerdán. egészséges feljavítás lehetővé válik. Kérnünk kell tehát a kormányzatot arra, vegye elejét annak, hogy ebben az országban néhány budapesti nagybank kezébe kapja az egész hiteléletet. Van már egy nemzet, amelynek megvan a pénzügyi centralizációja, s ez a francia nemzet. Önök valószínűleg ismerik a Crédit Lyonais-t, a Société Nationale-t (Szakáts József : A Banque de France-t.) s van még egy harmadik, — azt hiszem —• a Crédit Industriel. Három olyan bankja van Franciaországnak, amelyek egészen sajátszerű és a világon sehol máshol nem létező pénzügyi bankcentralizációt teremtettek. A Credit Lyonais-nak körülbelül 8—900 filialeja van Franciaországban, a Société Nationalnak, ugy emlékszem, 600. Franciaországban a Credit Lionais ugy megszervezte az egész francia területet pénzügyi szempontból, hogy a Credit Lyonais-sal minden tényezőnek számolnia kell. De a Credit Lyonaisnak a befolyása ennek ellenére nem veszélyes, mert ez az intézet tisztán bank, nincsenek ipari és kereskedelmi vállalatai. A Credit Lyonais csak egy dolgot csinál : vesz és ad hitelt, pénzügyi transzakciókat bon}rolit le a felekkel. Egyebet ez a bank nem tesz, ezt meg lehet állapítani, ez igy van, ez faktum. Megcsinálja a Credit Lyonais kivételesen azt is, hogy támogat induszti ializálódási törekvéseket, de ebben a tekintetben inkább a Credit industriel végzi az igazi munkát. A Credit Lyonais és a Société National tisztán a hitelnyújtás szolgálatában áll. Ezek bankok. Kérdem azonban, bankok-e a magyarországi bankvállalatok ? Hát nem méltóztatnak látni, hogy nincs ebben az országban egyetlen egy árucikk sem, amelyhez hozzá ne nyúlnának a bankok ? A tojást a Kereskedelmi Bank árusítja az országban, a petróleumot a Magyar Általános Hitelbank, a cukrot a Magyar Általános Hitelbank, a gyapjút a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank, a rézgálicot a Magyar-Angol Bank, a gyufát szintén a Magyar-Angol Bank, a sót a MagyarAngol Bank stb. Láthatjuk, hogy ami életlehetőség csak van ebben az országban, az mind 3—4 nagybank kezében van» Az első helyen vezetnek ebben a tekintetben a Magyar Általános Hitelbank és a Kereskedelmi Bank. Hát egészségesnek tartják önök ezt a helyzetet ? Hát azt hiszik önök, hogy egy ország, amelyben ilyen borzalmas könnyelműséggel szolgáltatták ki több évtizeden keresztül az összes energiákat, gazdaságilag rendbe jöhet ? Hiszen ha én volnék benn ezekben a vállalatokban, vagy önök közül bárki, avagy akár a hercegprímás ur őeminenciája, mindegyikünknek szükségképen az illető vállalat érdekei feküdnének a szivünkön. És a tőkének az a természete, hogy nem tud megállani ; a tőke csak terjeszkedni tud, a tőke olyan vak saját önfentartása szempontjából, hogy annak nem szabad, nem lehet megállania, mert amely pillanatban megállást parancsol magának, a pusztulás útjára kerül. A tőkének folyton fejlődnie kell. Ha figyelemmel kisérnék az utolsó három év eredményeit, megdöbbenve kellene konstatálniuk azt, hogy mennyit faltak ezek a nagybankok az utolsó 3—4 év alatt. A Kereskedelmi Bankról konstatálnom kell, hogy ott egy egészséges, jó intencióju, még a nemzet szempontjából is jó intencióju irányzat
