Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 363 és, hogy ugy fejezzem ki magamat, fizetés szempontjából külön kényszerhelyzetbe hozzuk. Nagy Sándor gazda ezzel a farmerváltóval bemegy a ceglédi takarékpénztárhoz, amely a farmerbanknak részvényese és tagja. A ceglédi takarékpénztár kifizeti a váltóra az 1000 koronát és magát a váltót forgatmánnyal ellátva a farmerbankhoz küldi. A farmerbank reescomptálja a váltót és a jegybankhoz juttatja, amelyre nézve elő van irva a koncesszió szerint, hogy a mindenkori kihitelezés legalább 30%-át mezőgazdasági hitelként kell elhelyezni. így tehát a farmerbank részvényesei és tagjai, a magyar vidéki bankok Magyarország minden vidékéről felvehetik a gazdáktól a farm er váltókat és átcsusztathatják a farmerbankon keresztül a jegybankhoz. Ezeken a váltókon a likviditás szempontjából most már semmi kivánnivaló nincs, mert két fizetőképes banknak és egy büntetőjogilag is elkötelezett egyénnek, gazdának obiigója van rajta. Ennél különb váltót a Magyar Általános Hitelbank sem adhat, mert ebben a váltóban benne van az ellenőrzés lehetőségének az a módja, ami sem a Magyar Általános Hitelbankkal, sem a Magyar Kereskedelmi Bankkal, sem más bankkal szemben nincs meg, mert a gazdát ellenőrzi a ceglédi takarékpénztár, ezt ellenőrzi a farmerbank, ezt pedig a jegybank, amely mindenkor 30%-ig adván mezőgazdasági hiteleket, figyeli azt, hogy mi történik a farmerbanknál, a farmerbank pedig figyeli az ország egész mezőgazdasági életének financiális alakulását. (Tankovies János : Mért nem mezőgazdasági bank? — Eckhardt Tibor : A név mellékes !) Nyugodt lélekkel merem mondani, hogy ezzel a banktechnikai rendszerrel, ezzel a szervezettel abba a helyzetbe jutunk, hogy a legnagyobb magyar pénzrezervoárból, a központból a pénzt le tudjuk vezetni az utolsó faluig, minden gazdához. Amint látni méltóztatnak, mi elég konsziliánsak vagyunk, amikor azt mondjuk, nem kérünk a mezőgazdasági hitel céljaira többet, mint 30%-ot, de kérjük azt, hogy ez a 30% intézményesen biztosittassék azáltal, hogy a jegybank alapszabályaiba belevétessék, hogy a mindenkori kihitelezés 30%-ának mezőgazdasági karakterűnek kell lenni. Abban a szerkezetben, amelyet itt ismertettem, a likvid szempontjából nincs semmi kívánni való, tehát a kérdés ily módon meg is valósitható. Áldozat semmi sem kell, csak Tíét intézkedés. Egy jogi intézkedés, amely a f

amer-váltót, mint ingózáloggal biztositott speciális pénztechnikai tényezőt bevezeti, a másik intézkedés pedig egy paragrafus felvétele a jegybank alapszabályaiba. Önök agráriusok és azt hiszem, rólunk mondotta igen t. Erdélyi barátunk, hogy mi műagráriusok vagyunk. (Erdélyi Aladár : Bocsánat, önre sem mondtam, másra sem.) Ezt a kifejezést méltóztatott használni. Nagy öröm volna nekem, ha mi valóban műagráriusok lehetnénk, mert önök az agrár eszmék megvalósításában oly tempóban haladnak előre, hogy csak kullogunk, csak tetetjük azt, mintha az agrárkérdések előttünk fontosak volnának. De amikor önök ezeket az eminens agrárius problémákat abszolút közönnyel, csodálatos tehetetlenséggel, mondhatnám hidegséggel veszik, amikor önök, akik agráriusoknak nevezik magukat s akik valóban túlnyomó mértékben agráriusok, s amikor önök csodálatos közönnyel kezelik ezeket a problémákat, ne vegyék rossz néven, ha mi, a műagráriusok, kénytelenek vagyunk ide beugrani. És ezeket nemcsak itt feszegetjük, de biztosítjuk önöket, t. Nemzetgyűlés, hogy mi kint, az országban is állandóan propagandát fogunk kifejteni ezen gondolatok érdekében s ne essék majd zokon, ha ennek során ismét szemrehányást fogunk tenni önöknek és azt fogjuk mondani odakint is, amit itt mondunk, hogy közönynyel kezelik a nagy problémákat, hogy beérik az agrárnévvel, de saját érdekeiket s a nemzet széles, nagy rétegeinek érdekeit elhanyagolják. Megmondom, miért? Elhanyagolják szivük, lelkük és eszük ellenére — fájdalom —• azért, mert a kormány sokkal gyöngébb, semhogy le tudja rázni magáról ezeknek a budapesti kommerciális és ipari tényezőknek azt a beteg, egészségtelen önző befolyását, amellyel e nemzetet a maga gazdasági életében teljesen hamis vágányra vezették s megakadályozzák abban, hogy gazdasági szempontból azon az utón haladjon, amelyen egyedül található fel a reparáció lehetősége. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) T. Nemzetgyűlés S Most amikor beszédemnek ebben a részében megvilágosítottam önök előtt ezt az agrárproblémát, azt hiszem, tettem némi szolgálatot az elméknek. (Eckhardt Tibor : A gyakorlatban semmi se lesz belőle, nyugodt lehetsz !) S ezek után engedjék meg, hogy a jegybank-törvénnyel kapcsolatosan felhívjam az önök figyelmét még egy problémára, amellyel szemben a gondoskodás kötelessége elsősorban az önök vállain nyugszik és nem a miénken, akik kisebbség vagyunk és akiknek nincs hatalom a kezünkben. (Zsirkay János : Lassabban beszélj, hogy meg tudják emészteni ! —• Zaj és mozgás jobb]elől. —• Nagyon nehéz kérdés ez, nem lehet elhadarni ! — Zaj. Elnök csenget.) T. Uraim, ! Előttünk fekszik egy bankjavaslat, amelynek indokolásában — ha jól tudom — benne van ez a kifejezés, hogy : »Bankok bankja.« Kétségtelen, a jegybank minden országban elsősorban a bankok bankja. Hogy miért, az roppant egyszerű. Azért, mert a bankárok szokták csinálni, tehát maguknak csinálnak bankot. Az aztán egészen más dolog, hogy a hatalmi tényezők mennyire tudnak gondoskodni, hogy a bankok bankja ne legyen kizárólag csak a bankok bankja. Abból indulok ki, hogy a kormánynak ez az álláspontja helyes, hogy amint ez a dolog megkonstruálva van, az jó. Ezek előrebocsátása után kérdezem én önöktől, igen t. Uraim, méltóz attak-e megfontolás tárgyává tenni a következő körülményt. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon a vidéken a bankok alaptőkéje a békében átlag 150—200—300 ezer korona volt. 500 ezer koronás alaptőke már ritkaság számba ment, egymillió koronás alaptőkékkel pedig csak városokban találkoztunk. Ezek a kisbankok azonban mégis meglehetősen prosperabilisek voltak, mert sajnos, a legtöbb esetben meg nem engedett uzsorát követtek el. (Tankovies János : Már amelyik ! Nem lehet azt mondani, hogy mindenik !) Bocsánatot kérek : nem minden esetben ; én magam is ezt mondottam ; de hogy a túlnyomó többségnél ez történt, azt gondolom, méltóztatik