Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16~án, szerdán, 361 hogy ezekkel az átalakításokkal, ha bekövetkeztek volna, vagy bekövetkeznének, ezen rendszer még állékonyabb volna. Én csak sajnálkozásomat tudom kifejezni afelett, hogy a magyar kormány, — hogy ugy fejezzem ki magamat — a magyar pénzügyi kormányzat szomorú módon átaludta ezt a korszakot, amely a múlt esztendő augusztusában kezdődött Németországban, amelyről anynyit irtak a német lapok és amelynek tanulmányozása elsősorban kötelessége lett volna a magyar kormánynak kisegitő célból. T. i. abban a pillanatban, amikor azt észlelték, hogy december, január vagy februárban azok a külföldi tényezők elfogadhatatlan feltételeket irtak elő, akkor nekik készen előkellett volna lépniök és azt mondaniok : nem fogadom el azokat a feltételeket, mert ime, nemzetgyűlés, ez az ára, hogy ilyen feltételeket elfogadhassak, adj hozzájárulást ahhoz, hogy megcsináljam ezt a szisztémát, amelyet más nemzetek már próbáltak, talán a dolog menni fog, de kényre-kedvre ne adjuk meg magunkat. Ezért én a pénzügyi kormányzatnak őszinte szemrehányást teszek, mert annak jelét látom ebben, hogy nincs a szeme azon, hogy mi történik pénzügyi téren az egész világon. Ez az a szerkezet, amelyet én ismertettem, amellyel kapcsolatban azonban még szükséges valamit elmondanom. T. i. nekünk akkor, ha ezt a szerkezetet felállítjuk, az volna á kötelességünk, hogy a német példa szerint gondoskodjunk a mezőgazdasági hitelekről és a felállítandó jegybanknak kötelessége a magyar mezőgazdaságot hitellel ellátni. Most, mikor ide eljutottam, engedjék meg, hog}'- a jegybank kérdésére térjek át. (Halljuk ! Halljuk ! — Mozgás a jobboldalon.) Áttérek tehát a jegybank kérdésére. Önök tudják azt, hogy a jegybankkal kapcsolatosan nekünk, fajvédőknek, nyugodtan mondhatom, sajnálom, hogy nincs itt Bottlik t. képviselőtársam, aki emlékezni fog rá, hogy másfél esztendővel ezelőtt, amikor baráti körben — azt hiszem képviselőtársam baráti körben ott volt — én voltam az, aki elsőizben először felvetettem azt a gondolatot, hogy a magyar nemzetnek első és legelengedhetetlenebb kötelessége az, hogy a felállítandó jegybanknál gondoskodjék arról, hogy ez a jegybank bizonyos mértékben a magyar agrártársadalom kezében legyen, mert ennek a nemzetnek gazdasági alapépítményét a magyar agrártársadalom képezi. Körülbelül másfél esztendő óta folyik az agitáció a mi lapjainkban — nem a liberális lapokban — a mi elvbarátaink részéről, nemcsak azok részéről, akik itt benn a parlamentben kis körben ülnek, hanem kivül a világban tevékenykedő agrárius elvbarátaink részéről is abban az irányban, hogy a jegybank olyan konstrukciót kapjon, amely konstrukcióval a mezőgazdasági hitelről gondoskodás történhetik. Ennek a nagy, meglehetősen vehemensen végigvezetett agitációnak mi az eredménye ? A legszánalomraméltóbb és legszomorúbb dolgok egyike a világon az, hogy a jegybankra vonatkozó törvényjavaslatban az van, hogy — az urak mindenesetre emlékezni fognak rá, nem is olvasom fel — az a szánalmas eredmény van, hogy megengedik az egyik szakaszban azt, hogy a jegyintézet, amenynyiben az a felállítandó jegybank a jegybank likviditásával nincs ellentétben, mezőgazdasági hiteleket is nyújtson, ha azokban legalább egy mezőgazda szerepel. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy ez az egész vonalon nem egyéb, mint porhintés a magyar agrártársadalom szemébe, mert hiszen, hacsak akkor következik be, ha megengedi a jegybank likviditása, ki az, aki megállapítja, hogy megengedi-e a jegybank likviditása vagy sem. Önök tudják azt, hogy annak a jegybanknak a vezetése már alaptőkéjének elhelyezése szempontjából is abszolút kommerciális és bankkarakterü lesz, ugy hogy a jegybank mindent fog csinálni, csak egyet nem, soha a magyar agrártársadalmat támogatni nem fogja, illetőleg támogatni fogja, de abban a részében, amelyben már okkupálva van a budapesti nagy bankokon keresztül, hiszen önök nagyon jól tudják, hogy a budapesti nagybankok földbirtokosok is egyúttal. Azt hiszik önök, hogy a mezőgazdaság többi részét a jegybank támogatni fogja ? Dehogy. Nem is akarok beszélni a kisgazdatársadalomról, de hogy önök, akik nagyrészben nagybirtokosok és az önök társadalmi osztálya a jegybank részéről támogatásban fognak részesülni, ebben azt hiszem, velem egvütt önök valamennyien kételkednek. (Zsirkay János : Huszonkét képviselő van a Házban ! — Haller István : Hol a turnus ?) Jobb, ha nincsenek itt, legalább nem lármáznak. (Eckhardt Tibor : Legalább az inspekciósok legyenek itt. — Bessenyei Zénó : Reggel 7 órakor mi voltunk az ébredők ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Haller István : Mi nem vagyunk turnusba osztva ! — Kiss Menyhért : Ki kérte a 16 órás üléseket ? — Eckhardt Tibor : Nekünk más dolgunk is van ! — Barabás Samu : Azért választotta meg a kerülete ! — Eckhardt Tibor : Hogy dolgozzam, de nem azért, hogy mamelukmódjára megszavazzam az ország halálos ítéletét !) Csendet kérek, képviselő urak ! (Eckhardt Tibor : Épen Erdélyi Aladár. . .) Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Amint mondottam, mi másfél esztendő óta élénk propagandát csináltunk és csinálunk most is annak a gondolatnak, hogy a jegybank utján gondoskodás történjék arról, hogy a mezőgazdasági hitelek is valósággá legyenek. Ez nem történt meg, erről nincs gondoskodás. Önök, igen t. uraim az agrárdemokrácia nevében kerültek be a nemzetgyűlésbe. (Eekhardt Tibor : Már elfelejtették !) Az önök egész politikai elvi világa elsősorban agrárkarakterű volt. Hogy van az, hogy épen önök azok, akik legkevésbé emelnek szót ezeknek az agrárhiteleknek érdekében ? Hogyan méltóztatik elgondolni azt, hogy ezt az országot regenerálni lehet gazdasági alapon, ha a magyar mezőgazdaságról nem történik gondoskodás ? A régi magyar gazdasági életben — és most is — gyermek volt az agrárvilág. Méltóztatik azt hinni, hogy a jövőben, amikor egy 30 millió aranykoronás aranytőkével rendelkező bankunk lesz csak, amelynek aránylag kicsiny tőke fog rendelkezésére állni, akkor ezek az egoista budapesti nagy pénzvállalatok és ipari tényezők támogatni fogják a mezőgazdaságot ? Erről szó sem lehet. Nekünk fajvédőknek itt van megint e javaslatokkal szemben egy igen nagy aggodalmunk. Mi azt követeljük, hogy a nemzetgyűlés gondoskodjék a mezőgazdasági hitelekről. Azt 48* •t.