Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 357 aranyértékben, amely teher az ingatlantól nem választható el és amelynek elsőbbségi joga van minden más teherrel szemben, mely már korábbi időkből be van kebelezve. Ezen a címen ezzel a 4%-os megterheléssel a németek egymilliárdhatszázmillió aranymárka értékű terhet konstruáltak a német magántulajdonban lévő ingatlanokra. Az ipari, kereskedelmi és banküzletekkel kapcsolatban pedig azt mondották : 4% erejéig kölcsönkötvényeket fogtok kiállitani, — hogy a 4%-os aranyérték miképen állapittatik meg, az részletkérdés, amelyről nem akarok beszélni, — és be fogjátok szolgáltatni a Jegybankhoz annak jeléül, hogy ti ugyanigy prioritást adtok e követelés tekintetében a Rentenbanknak minden más hitelezővel szemben. Ez az összeg is kitesz egymilliárdhatszázmillió német arany már kát. A mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem s a bankok együttvéve hárommilliárdkétszázmillió aranymárka erejéig vállaltak obligót a Rentenbankkal szemben, anélkül azonban, hogy a Rentenbankba befizetést eszközöltek volna. A befizetés időpontjául csak elméletileg az ötödik esztendő vége van beállitva, tulaj donképen gyakorlatilag még ez sincs beállitva, mert — és ez a hibája az egész tervezetnek — az volt a németek kiindulási pontja a megkonstruáláskor, hogy ezen öt esztendőn belül a német pénzügyi rendszert aranyalapra fogják helyezni, úgyhogy ez csak egy közbeeső megoldás volna. A Rentenbank ezek szerint hárommilliárdkettőszáz millió aranymárka vagyonhoz jutott, amely azonban immobil, a kasszába nem folyt be. Mi volt a gondolat? Hogyan lehet, azt az immobil vagyont mobillá tenni? Ez Helfhrich szeniális ötlete. Ez az az ötlet, amely a pénzügyi életben zsenialitás tekintetében páratlan, egészen uj, soha eddig a pénzügyi életben nem szerepelt. (Várnai Dániel : Volt abban másnak is része !) Igen, de én elsősorban Helfferichnek tulajdonitom. A képviselő urnák jogában van másra is gondolni, azt is tudom, hogy kire. A Rentenbanknak tehát 3200 millió aranymárka immobil követelése volt. Immobil azért, mert — ismétlem — csak öt esztendő múlva lett volna elméletileg ez az összeg befizetendő, az öt év alatt azonban minden félévben 6% kamat lenne befizetendő arany értékben, de Rentenmárkában. Ez a 3200 millió márka azonban immobil. Hogyan lehet mobillá tenni? A következőképen : elrendelték, hogy a bankok ugyanezen 3200 millió aranymárka erejéig járadékleveleket, Rentenbriefeket állitsanak ki és azokat zárják be a kaszszájukba. Azok ott vannak, mint mobil értékek, melyeknek fedezete 3200 millió márka immobil követelés. Ez a 3200 millió értékű Rentenbrief azonban még nem pénz, a pénz a Rentenmárka. A Rentenmárkát a Rentenbank jogositva van kibocsátani, mert neki van 3200 millió értékű immobil követelése, melynek alapján kibocsát 3200 millió értékű Rentenbrief et. A márka pedig kibocsátható 2400 millió aranyértékben. Minthogy a fedezet is aranyban van, ha nem is mobil, ha nem is megfogható, ennek következtében minden Rentenmárkának aranyértéket kell reprezentálnia ; a rendelet meg is mondja, hogy mennyi gramm aranynak kell megfelelnie. A Rentenmárka ennek következtében tulaj donképen aranyra szóló utalvány, aranyat jelképező papiros. Kibocsáttatott 2400 millió Rentenmárka. Ezzel az összeggel a Rentenbanknak következőképen kell elbánnia. Ebből 1200 millió Rentenmárkát kap a német kormány, azért, hogy először visszaváltsa azokat a tartozásokat, amelyek a Jegybanknál fennállanak, amely tartozások ellenében papirmárkát kapott, s erre a célra 200 millió Renten márkát adtak a kormánynak. Ez a 200 millió Rentenmárka tehát csak arra volt alkalmas, hogy a kormány tehermentesítse magát a Birodal ^i Bankkal szemben lévő obiigója alól. További 1000 millió Rentenmárkát pedig azért adtak a kormánynak, hogy a kormány ezzel az 1000 millióval az államháztartás egyensúlyát állitsa helyre. Tehát a 2400 millióból Í200 milliót kapott a az állam, a további 1200 millióra nézve pedig a rendelet azt irja elő, hogy ebből 6Ó0 millió Rentenmárkát a Rentenbank a mezőgazdasági hitelek céljaira folyósit a Jegybankon keresztül, 600 milliót pedig az iparnak, kereskedelemnek, bankoknak ad, mert a kiindulási pont az volt, hogy miután a német nemzet egyeteme, a német nemzet mezőgazdasági és nem mezőgazdasági része együtt segiti a pénzügyi helyzet rendezését, illő, hogy a német nemzet egyeteme, tehát a mezőgazdasági rész és nem mezőgazdasági rész egyaránt részesít tessék a hitel áldásában. Ezt azért hangsúlyozom, mert ime, a teljesen túlnyomó részben ipari karakterű Németország megkereste a módját a mezőgazdaság alátámasztásának is, akkor, amikor nálunk az esztendőkön keresztül tartó agitáció dacára sem tudtuk elérni azt, hogy a magyar kormányzat legalább a hitelek 10%-át mezőgazdasági célokra forditsa. (Zaj a középen.) Most azonban talán méltóztatnak felvetni a kérdést, hogy : hiszen ez mind rendben van, de mi biztosítja ennek a Rentenmárkának állékonyságát, szolidságát, stabilitását? Engedjék meg, hogy itt megint a legzseniálisabb pénzügyi szerkezetek egyikére hivjam fel a figyelmet, amelyet szintén csak a német metodikus agyvelő képes megkonstruálni, mert hiszen a franciák, a Rentenmárka előzményét megcsinálták a forradalomban, az asszignátákon keresztül, de teljesen hibás konstrukcióval, mert a franciák, amikor az asszignátákat bevezették, azt mondották : az arisztokráciától elkobzott birtokok reprezentálják az asszignáták fedezetét. Igen ám, de nem állitották be a maximumot, azután nem gondoskodtak arról, hogy az immobil fedezet mobillá tétessék és végül nem gondoskodtak egy biztonsági barométerről, — hogy ugy fejezzem ki magamat — mely a gazdasági élet szituációjával kapcsolatosan, netán kivülről jövő támadásnak szilárdan ellent tudjon állni. Ezt a hibát a németek a következőképen küszöbölték ki. Amint mondottam, forgalomba kikerült 2400 millió aranymárka. Konstatálnom kell, hogy a régi nagy birodalmi bankban körülbelül 3 milliárd volt az állomány, Megközelitőleg ekkora összeget bocsátottak forgalomba. A biztonsági barométer működése a következő. A bank trezorjába 2400 millió erejéig van járadéklevél. A bank kibocsát 2400 millió erejéig Rentenmarkot. Tegyük fel azt, hogy a kibocsátott Rentenmark elveszti a megbízhatóságát ; külföldi vagy belföldi kontremin megrontja értékét. Vajjjon összeomlik az egész pénzügyi helyzet ? Nem ! Mindenkinek, akinek 500 aranymárka van