Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

358 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. a zsebében, joga van a Rentenbanknál jelentkezni és követelni, hogy egy 500 márka névértékű járadéklevelet adjanak neki, amely 6 havonként 6% aranyértékü kamatot biztosit neki, úgyhogy az, aki 500 márkáján megveszi a járadéklevelet, nyugodtan ül, mert ha esik is a Rentenmark értéke, ő hat hónap múlva annyi kamatot fog kapni Rentenmarkban, mintha az nem is esett volt : szóval teljes aranyértékhez jut. Maga a járadéklevél biztositék számára, mert ennek alapján öt esztendő után valószínűleg a fizetéseknek aranyban be kell következniük, sőt csőd esetén azonnal. Abban a pillanatban tehát, amikor meginog a bizalom, beszállítják a Rentenmarkot a Renten bankhoz és az illető annyi Rentenbrieft kap, amennyi Rentenmarkot beszállított. A bank a bekapott márkát köteles félretenni, azt nem szabad ismét forgalomba hoznia. Tegyük fel például, hogy egy pánik következtében — 2400 millió volt künn a forgalomban — 500 millió Rentenmarkot visszafizetnek a Rentenbankba, amelyért az ugyanennyi névértékű Rentenbriefet ad ki, a márkát pedig félreteszi, úgyhogy most már a forgalomban csak 1900 millió Rentenmark van és 500 millió Rentenbrief. A következmény az, hogy azonnal beáll a pénzszűke, amelynek folytán a bizalom a Rentenmarkkal szemben ismét megjavul és a közönség azt mondja, hogy nem érdemes a Rentenmarkot dobni. Ez az egész Rentenbank szisztémának második zseniális alapgondolata, amely nélkül nem lehetne stabilizációra gondolni sem. További részletekkel nem óhajtom fárasztani a t. Nemzetgyűlést, rá kell azonban mutatnom a szerkezet bizonyos hibáira is. A főhiba itt az, hogy hosszú az a latitüd, öt esztendő, ameddig immobilízálva vannak ezek a követelések. Ez alatt sok minden történhetik és problematikus, hogy a szisztémának 5 esztendős teherbíró képessége van-e. Nincs a rendeletben sehol kellőleg fixirozva, hogy a befizetésnek meg kelljen történnie, sőt az van mondva, hogy a bank 5 éven keresztül nincs jogosítva az adósoktól követelni, hogy a befizetést eszközöljék, az adósoknak csak szabad fizetniök, ha le akarják rázni a terhet. Ez a két hiba a Rentenbank szisztémájának a gyengesége és igy azt kell mondanom, hogy problematikus, vájjon ebben a szerkezetében hosszú életű lehet-e. Ezzel szemben érdekes nézni a különböző véleményeket erről a szisztémáról. Itt fekszik előttem a Die Bank című folyóirat áprilisi száma, amely 6 havi fennállása után feltűnő érdekességgel foglalkozik a német pénzügyi helyzettel. Azt mondja többek közt, hogy a német birodalmi bank februárban lényegesen megszorította a bankok ipari és kereskedelmi hiteleit és a Rentenbanktól kapott hitelekből február végén 400 milliót juttatott a mezőgazdaságnak, különösen a Zentralgenossenschaftnak. A Die Bank német folyóirat az, amely az egész Rentenbank szisztéma ellen 1923 augusztusától októberig a legélesebben foglalt állást abban az ügyben, hogy a Rentenbank nem fogja megállani a helyét, ma azonban a lap szerkesztője azon a véleményen van, hogy tévedett, a konstrukció jó, hogy ez az intézmény csakugyan ki fogja birni a teherpróbát. Itt van egy másik lap, az Oeconomist című angol lap, amely április 5-iki számában hoz értesítést a német gazdasági viszonyokról és ez az értesítés körülbelül ugyanezt mondja. Ugyanaz a megállapítása van, hogy a német gazdasági élet fellendülőben van, a munkanélküliség lényeges mértékben kezd megcsappani. A Rentenmarkra vonatkozólag egészen elismerően nyilatkozik és azt mondja, hogy az a bankrendszer, amelytől a német pénzügyi körök féltek, ugy néz ki, hogy a német gazdasági élet folytonosságát tudja biztosítani. És valóban, aki Németországban járt, az tudja, hogy Németország el van telve bizalommal és hittel és ha vannak is még aggodalmaskodók a német pénzügyi körökben ennek ellenére az általános hit és bizalom megvan abban a tekintetben, hogy a németországi Rentenmark és Rentenbank elég erőt reprezentál szerkezetében ahhoz, hogy ennek segítségével egy átmeneti időszak után a konszolidáció véglegesen beállhasson. Hiszen méltóztatnak tudni, — a magyar statisztikai könyvek is hoznak német indexszámokat — hogy Németországban az indexszámok az utolsó 3—4 hónap alatt alig változtak. Mialatt nálunk rohamos drágulás következett be, Németországban stabilizáció van és ennek a stabilizációnak alapját a Rentenbank és a Rentenmárka szerezte elsősorban meg. Már most, ha én azt látom, hogy a világ egyik legmetódikusabb államában, amelyben Riesser, olyan brilliáns pénzügyi szakember van, ahol egy Helfíerrich és annyi más kiváló ember dolgozik, abban az államban, amelynek óriási pénzügyi terhek nyomják a vállát s amely előtt ott áll a jóvátétel irtózatos problémája, — melyért milliárdokat kell majd fizetnie évenként, nem öt miiliócskát, amennyit majd nekünk —• ha azt látom, hogy ebben az országban, amely ilyen körülmények között van, bizonyos időn át ez a rendszer megállta a helyét, ebből azt a következtetést kell levonnom, hogy a mi viszonyaink között ebben a kisebb, könnyebben áttekinthető, könnyebben kezelhető államban minden valószínűség szerint ez a rendszer kellő átdolgozással megtenné szolgálatát. Ez a körülmény, ez a tapasztalat kényszerit minket tehát arra, hogy a mi viszonyainkra átidomítható Rentenbank és Rentenmárka rendszerét javasoljuk, javasoljuk pedig a következőkép : Az alapelvek maradnának azok, amelyek a németet jellemzik. A biztosságuk barométer marad, a kölcsönkarakter marad, a járadéklevelek maradnak, az aranyérték marad, szóval a szerkezet alapjában véve az, ami a németországi szerkezet, csak bizonyos hibákat akarunk kiküszöbölni. Rá fogok mutatni arra, hogy hogyan. Felszólalásomnak ez a főrésze a következő. Kiinduló pontom ez : a magyar nemzeti földbirtok terhére a földbirtok, a magyar ipari, kereskedelmi és bankélet adjanak össze 300 millió aranykorona értéket. Elméleti ennek az összegnek összehozása csak ugy, mint Németországban, ahol nem fizették be. Nálunk sem kell a befizetésnek megtörténnie. 300 millió koronára kontempláljuk a magyar földkoronabankot, vagy mondjuk járadékbankot. Maradjunk a földkoronabanknál, mert jobban kidomborítja a gondolatot ez a kifejezés. 300 millió volna az alaptőke. Miért ? Azért, mert a kormánynak 250 millió aranykoronára van szüksége. Ezért mi 300 milliót kontemplálunk, mondván : minthogy azonban a magyar állam