Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

346 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924, majd magunknak adózunk. Ezt mondani és ugyan­akkor jóvátételt fizetni, megint olyan ellenmon­dás, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül. Nevetséges volt a ministerelnök urnák a dik­tatúra szó elleni védekezése is, hiszen a kormány helyzete tényleg diktatúra lesz a javaslatok el­fogadása után. (Ulain Ferenc : Ebben igaza van !) Ellenőrzésünk és felelősségrevonásunk teljesen illuzórius lesz ; és hogyha a t. ministerelnök ur maga kér a nemzetgyűlésiől felhatalmazást, ez nem változtat a diktatúra lényegén, mint ahogy előttem szóló gróf Andrássy Gyula t. képviselő­társam ezt itt már kifejezte. A ministerelnök ur szavaiból nagjmn számon fogjuk tartani azt a kifejezést, hogy a szuvereni­tásunk elvesztése feletti aggodalmainkra azt mondotta, hogy ez érthetetlen siránkozás. Ezt a kifejezést még megjegyezzük! Érthetetlen sirán­kozásnak méltóztatott mondani beszédében szu­verenitásunk elvesztése feletti aggodalmunkat. Nem értek itt egyet Rassay Károly t. kép­viselőtársammal sem, aki tegnapi egységespárti beszédében (Derültség. — Rubinek István : No, ilyen beszédet nem kérünk !) azt mondotta, hogy azt elvesztettük a háborúban, a harci éren. (Egy hang jobbfelől : Tárgyilagos beszéd volt 1) Azért mondottan egységespártinak felszólalását, mert a sárga földig lekritizálta a javaslatot, viszont azonban kijelentette, hogy nem akadályozza meg a javaslatok törvényerőre emelkedését. A t. ministerelnök ur beszélt a szabadkőmű­vesekről is, hogy azt is szokták feszegetni, vájjon a Népszövetség nem szabadkő^űves-e és nincs-e itten valamilyen befolyás ? (Szabóky Jenő : Ulain meg fogja mondani !) Nekünk régi ellenzéki kö­vetelésünk volt, hogy a Pod naniczkv-utca 45. szám alatti palota, a ^elyet annakidején a sza­badkőművesektől a Move vett birtokába, jogos tulajdonosának vissza lett volna adandó. E köve­telésünket eddig n ég n in dig elutasitotlák. Most teljesíteni fogják, mert megtudtam, hogy most már folyamatban van a Move kitessékelése. (Rupert Rezső : Visszacsináljuk a kommuniz­must!) Igenis, már vannak olyan hatal i be­folyások, melyek a ministerelnök urat ezúttal helyes álláspontra, vagyis a jogos tulajdonos ke­zébe való visszaadásra kényszerit ették. (Szabóky Jenő : Mit tesz Móric csókja !) Sem- i közöm a szabadkőművesekhez, de a mindenkori belügy­ministert tartom olyan e bérnek, hogy védekezni tud az ellen, ha valamely, egyesület az országra nézve káros irányban működik. Ha nem tud vé­dekezni a mindenkori belügy" inister ellene, akkor nem való a helyére, viszont azonban, ha tud vé­dekezni, akkor nem szabad ily helyzetet egy napig sem tűrni, mert ez is olyan helyzet, amely a külföldön Magyarország jó hirére és hitelére igenis káros kihatással volt. (Mozgás.) Azt is mondotta a ministerelnök ur, hogy 4000 milliárdot tesz ki az a kölcsön, amelyet ka­punk, és hogy lehetett volna ezt 1700 milliárd rendelkezésre álló bankjegyből előteremteni ? Legyen szabad kérnem a t. ministernelnök urat, hogy ne méltóztassék annyira lebecsülni bennün­ket és az országban, mondjuk, az újságolvasó közönségnek minimális szakérteirét annyira le­becsülni, hogy ily módon állítja be a gondolatait. Ha mi tennénk ilyet, ha közülünk valaki tenné, akkor talán még napirendre térhetnénk felette I évi április hó 16-án, szerdán. azzal, amivel a »8 Órai Újság« szokta lekicsinyelni az itteni felszólalásokat, elvárva, hogy pénzügyi kérdésekhez csak született pénzügyi kapacitás szólaljon fel és akceptálva a kormánypárttól, hogy a pénzügyi bizottság egyik előadója vizes mérnök, a másik pedig ügyvéd. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy az ellen­zék hozzon javaslatokat. Az a válaszom, hogy voltak javaslatok az ellenzék részéről Beck Lajos, Paupera Ferenc beszédében, előterjesztette javas­latát a vita folyamán Nagy Emil, Ulain Ferenc is terjeszt elő, és számos határozati javaslatban is foglaltatnak gondolatok, amelyek természetsze­rűen részletekben kidolgozva nincsenek, mert akinek nincs rendelkezésére a pénz ügy ministe­rium apparátusa, az nem kodifikálhat,részletesen kidolgozott kodifikáló javaslatokkal tehát nem állhatunk elő. De igenis előállhatunk oly javas­latokkal, amelyek fölött gondolkodni lehet és lelkiismereti meggyőződés szerint igenis állást foglalhat bárki. De megtehettük volna azt, hogy egyes kormánytámogató képviselőtársainknak, mint Czettler Jenő és Ernst Sándor képviselő­társainknak eszméit kidolgoztattuk volna szak­emberekkel és javaslat formájában előterjesz­tettük volna azokat, és abba a kényes helyzetbe hozhattuk volna e képviselőtársainkat, hogy a saját javaslataikat lettek volna kénytelenek le­szavazni. (Mozgás.) Meg kell azonban állapítani, hogy bár n ily javaslattal jöttünk volna, a javas­latok legnagyobb része immár keresztülvihetet­lenné vált abból az egyszerű okból, mert a minis­terelnök ur biztosra véve a nemzetgyűlés több­ségének érvényesülését, máris oly intézkedéseket tett, — például a bankoktól előlegeket vett fel — amelyek vissza nem fordíthatók. De bizonyos pénzügyi kibontakozási tervek nem is hozhatók a nyilvánosság elé mindaddig, a^int ezt a minis­terelnök ur jól tudja, a ig a ^ egvalósitás azáltal nem biztosíttatott, hogy az illető kezébe adatott a hatalom. Mert ha itt egyes pénzügyi szakem­berek, teszem Paupera, előad egy pénzügyi kibon­takozási tervet, ugyanazt r ásnap a tőzsdén ezer meg ezer e^ber megjátssza, ez r ár lehetetlen dolog és csak ugy lehetséges, hogyha Paupera Ferenc idejében megbizatást kap tervének keresz­tülvitelére, és ahogy a pénzügyi előadó ur és annak idején pénzügye inister ur tette korábban, titok­ban kell tartani az utolsó pillanatig az intézkedé­seket. Most csodálatosképen az egységespárt oly javaslatokat kíván hallani, amelyeket nyilvános­ságra hozni csak akkor lehetne, ha egyben örökre el is temetnék őket azáltal, hogy nyilvánosságra hozatnak. Mindezt összefoglalva mi itt ma a helyzet ? Megítélésünk szerint az egyik oldalon a legsötétebb reakció, amely hatalmon van, amely eszközeiben eddig sem válogatott, valószínűleg a jövőben sem fog válogatni, amely mitsem törődik azzal, hogy külpolitikai, belpolitikai, közgazdasági szempont­ból uralma hasznot vagy kárt jelent-e az országra, amely uralmának meghosszabbítása érdekében kockára tesz — a mi megítélésünk szerint — mindent, mert tudja, ha a hatalmat egyszer el­veszti, akkor a vádlottak padjára kerül. (Mozgás, derültség és ellenmondás a jobboldalon.) Igen, t. képviselő ur, ez a kormány, ha hatalrrát veszti, több mint bizonyos, hogy a vádlottak padjára kerül, hiába méltóztatik csodálkozni. Én a fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom