Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

Á nemzetgyűlés 2¥9. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 347 lősség kérdését fixiroztam, amikor önmagán:ra nézve és magunkra nézve a vérpadot és akasztófát emiitettem, de méltóztassék megengedni, hogy hasonló komoly hangon vessem fel mindazok számára a felelősség jelentőségét, akik az ország sorsát kezükben tartják. Nagy haszna a többségi pártnak az az elkeseredés, amely az országban van, az ország lakosai; nak teljes közönye. Mindenki az országban a maga anyagi ügyei után futkos és érdeklődés ez iránt a sorsdöntő javaslat iránt csekély, úgyhogy a mi harcunk, amely esetleg azt célozta volna, hogy megakadályozzuk e javaslatokat, népszerűtlen lett volna az országban és eredménytelen lett volna, mert egyszerűen nem törődik senki azzal, hogy itt mi van. Száz ember közül 99-nek fogalma sincs arról, hogy mi van e javaslatokban, de azért beszél mindenki, véleményeket mondanak, birálnak, pálcát törnek, követelik, hogy ezt mondjuk, hogy ezt hangsúlyozzuk, jobbra meg balra nyilatkoznak, jobbra meg balra fenyegetnek. Pedig ez végzetes szerencsétlenség, mert ez a javaslat, ugy ahogy van, az egész nemzeten a társadalom minden rétegének segítsége nélkül úgysem segithet. A mi véleményünk szerint a külföldtől nincs mit várni, a mi véleményünk szerint a külföldtől csak azt lehet várni, hogy a trianoni állapotokat akarja itt véglegesíteni, legfeljebb még a külföldi nagytőke, amely, mint emiitettem, a zsidók kezében van, még követelni fogja, hogy az ittlakó zsidók élet- és vagyonbiztonsága biztosittassék, mert különben nem jön ide, különben nem akarnak üzleteket csinálni. Azt hiszem, hogy normális viszonyok közt a javaslatok nem is kerülhettek volna a nemzetgyűlés elé, mert ha a kormányzó ur a koronás királyhoz hasonló terve volna a törvényhozásnak, akkor az előzetes szentesítés megtagadásával bizonyára megakadályozta volna az előterjesztést, mert hiszen a mi megélhetésünk szerint e javaslatok megsemmisítik a nemzeti szuverenitást, a kormány tagjainak a nemzetgyűléssel szemben jogot adnak, és igy azokat a szuverén nemzetgyűlés fölé és közvetve a nemzetgyűlés által megválasztott államfő fölé is emelik, normális viszonyok közt nem kaphattak volna ezek a javaslatok ministert, aki azokat előterjessze, nem kaphattak volna előadót és többséget, ma pedig mindez megvan. Normális viszonyok között az ellenzék már a kormány szándékát is casus bellinek deklarálta volna s az ellen a házszabályadta összes jogosultságukkal, esetleg a technikai eszközök kihasználásával is szembeszállt volna. Most az ellenzék csupán arra szorítkozhatott, hogy innen az ellenzéki padokról a nemzetet felvilágosítsa. Felszólalásai csupán ezt a célt szolgálták, a többség akarata előtt azonban az ellenzék meg fog hajolni és kétségbeesve a kormánypártnak azon közönyén, amellyel ezeket a javaslatokat kiséri és látva azt, hogy az ellenzék soraiból is kilépett néhány harcos képviselő, zárószavaimban azt keli mondanom, hogy véleményem szerint az ország talpraállitásához nekünk nem a külföldre van szükségünk, ehhez a talpraálláshoz a belföld, a nemzet akarata kell. A külföldi segitség egymagában nagy nemzeti elhatározás, lendület és szilárd akarat nélkül mit sem ér, sőt azt kell mondanom, tartok tőle, hogy ez a külföldi segitség ilyen körülmények között, ilyen nemzeti segitség nélkül nem is fog bekövetkezni, mert e nélkül nem Ígérkezik a külföld szándéka jó üzletnek. A nemzet pedig a kormány iránt, amely ezen javaslatokat képviseli, amely a most megszavazandó hatalmat gyakorolni fogja, bizalmatlan. (Bessenyei Zénó : Miért? Hogy lehet ilyet mondani? — Felkiáltások jobbfelől : .A nemzetről ne beszéljen Szilágyi Lajos! Zaj. Elnök csenget. — Barabás Samu : Majd megkérdezzük a nemzetet ! — Klárik Ferenc : Mennél előbb kérdezzék meg, de a titkos választói jog alapján !) Minthogy pedig az én megítélésem szerint a nemzetnek ez a bizalmatlansága teljesen jogos, azért szemben a bizottságok részéről előterjesztett javaslatokkal, a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Mivel a mai nemzetgyűlés a nemzeti akarat igaz megnyilvánulásának nem tekinthető, (Ellenmondások jobbfelől.) indítványozom : utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a nemzetgyűlés feloszlatása és az uj választásoknak a törvényerőre emelt és ma is érvényes Friedrich-féle rendelet szerint való kiírása végett tegyen előterjesztést a kormányzóhoz.« T. Nemzetgyűlés ! Nincs más kivezető, ut. Vagy választat a kormány, — még pedig választat a örvényesített Friedrich-féle választójogi rendelet alapján — vagy pedig távozik és átadja helyét egy másik kormánynak. (Bessenyey Zenő : Ki fogja azt támogatni ? A kisebbség nem elég !) Ebben az esetben jöjjön egy másik kormány országalkotó, modern, nagy reformokkal s a 48-as időkhöz hasonlóan : álljon elő egy-két nap alatt ilyen javaslataival és tegyen annyi lépést bátran előre, amennyire szükség van ahhoz, hogy az egyes, a család, a nemzet, a tanya, a falu, a város, a munka, a tőke, a munkás, a vállalkozó, a földbirtokos, a kereskedő és az iparos megmozduljon. Mozdítsa meg őket a t. ministerelnök ur, — mert most a ministerelnök ur van hatalmon s igy az ő dolga — mozdítsa meg őket, mert ha nem teszi, félek tőle, hogy olyanok fogják megmozdítani, akiknek hatalomraj utasát a t. ministerelnök ur nem akarja. A javaslatokat nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Ulain Ferenc ! Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés I E javaslatok beterjesztése alkalmával a ministerelnök ur szives volt az ellenzéki pártok képviselőit és vezetőit egy értekezletre összehívni. Ez alkalommal az ellenzéki pártok részéről nyilatkozatok történtek abban a tekintetben, hogy a vita során az ellenzék miképen fog állást foglalni. Gömbös Gyula t. képviselőtársam, a fajvédő csoport vezetője, közölte volt ekkor a minis erelnök úrral, hogy ő elvbarátaival előbb megbeszéli a kérdést és majd csak azu án fogja megadni a ministerelnök urnák a feleletet arra, hogy csoportunk minő magatartást tanúsít a vita során. Gömbös Gyula képviselőtársam Ígéretének eleget tett ; csoportunk megbeszélés tárgyává tette a szóbanforgó javaslatokat s ez alkalommal elhatároztatott, hogy a kormány által előterjesztett javaslatokat a fajvédő csoport nem akceptálja, mert azokat gazdasági és pénzügyi szempontból egyaránt nem találja célravezetőknek. Erről Gömbös Gyula értesítette a ministerelnök urat, elvbarátaim pedig azt a megbízást adták nekem, hogy azokat a javaslatokat, ame-