Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
340 A nemzetgyűlés 279. ülése 19, minister urat most, amikor a törvény a második esztendejében van, második gazdasági évét és utolsó évét járja : hány helyen állapították meg a mezőgazdasági munkabéreket ? (Schandl Károly : 17 járásban!) 17 járásban, köszönöm! Igen t. képviselőtársam ! Én néhány beadványt intéztem a munkabér megállapítása miatt a földmivelésügyi minister úrhoz. Azokat a beadványokat, néhány olyan helyről terjesztették fel, ahol nem lett megállapítva a mezőgazdasági munkabér, az intézkedés azonban elmaradt. De tegyük fel, hogy a munkabér meg lett néhány helyen állapítva : van-e olyan szankciója a törvénynek, amely azt a megállapítást kötelezővé teszi ? Mert, ha összeül az a bizottság és meg is állapítja, sőt a községházán ki is függeszti, hogy milyen munkabérek fizetésére kötelezik a birtokosokat, át lehet-e vájjon vinni ezt a határozatot büntető szankciók nélkül a gyakorlati életbe ? Én azt hiszem, hogy nem. Ezzel kapcsolatban szeretném igen t. képviselőtársamnak, Schandl államtitkár urnák figyelmét felhívni ezekre a tényekre és adatokra, amelyeket itt beszédem elején is jeleztem s amelyek szerint ott, ahol 13 és 4 / ]0-ed munkanap volt szükséges egy q búza megkereséséhez 1901-ben, tehát a legrosszabb gazdasági évek egyikében, ott ma 30—40, sőt 60 napot is kell dolgozni egy q búza áráért. Mondom, szeretném az igen t. államtitkár ur figyelmét ezekre a tényekre felhívni és szeretném, ha az államtitkár ur ezeknek a kétségbevonhatatlan adatoknak birtokában, — amelyeket szívesen bocsátok rendelkezésére, —- akcióba léptetné ezeket a munkabérmcgállapitó bizottságokat. (Sehandl Károly : Meglesz !) De felhívom még az igen t. államtitkár ur figyelmet arra a körülményre is, hogy egyik képviselőtársam közbekiáltott tegnap, hogy ő nála nem 5—6 ezer koronát, hanem 10 ezer koronát fizetnek napszám bérben ; ez az összeg az én felfogásom szerint legkevésbé sem alkalmas arra, hogy emberies megélhetést biztosítson a mezőgazdasági munkásnak, mert itt is a régi 13 nappal szemben 30 napot kell neki dolgozni egy mázsa búza áráért és ha csak annyit akarnánk elérni, hogy felét keresse meg a fentemlített békebeli keresetének, akkor is 26 napot kellene neki azért dolgoznia. Felhivom az igen t. államtitkár ur figyelmét erre a munkabérre, könnyű megállapitani, hogy az az igen tisztelt képviselőtársam melyik járásban lakik és könnyű lesz ott is a munkabéreket megállapitani. De ne méltóztassanak azt hinni, mintha feltételezném, hogy sporadikus, elszigetelt ténykedésekkel egy községben, vagy egy városban való munkabérmegállapitással meg tudjuk oldani a mezőgazdasági munkabér kérdését. Nem tudjuk azt megoldani, még ha sokkal jobb akarattal kezeljük is a mezőgazdaság nagy problémáit mindaddig, amig a mezőgazdasági munkásokat egyenlő tárgyaló felekként el nem ismerik, mindaddig, amíg a mezőgazdasági munkásokat, ha magasabb munkabért követelnek, bolsevistáknak tekintik. Együtt kell leülnünk a tárgyalóasztalhoz és együtt kell megtárgyalnunk ezeket a kérdéseket. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlés tagjait, hogy akkor, amikor ezeket a súlyos, nagy terheket, amelyek szerintem egyenlőtlenül nehezednek az ország lakosságának eme rétegére, rárakják a mezőgazdasági munkásokra, azokat a szempontokat is méltóz[. évi április hó 16-án, szerdán. tassanak figyelembe venni, amelyeket határozati javaslataimban lefektettem. Egyébként, mert látom azt az aránytalan megterhelést, melyet a javaslat tartalmaz, a javaslatot nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Ulain Ferenc ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Már a törvényjavaslat napirendretüzése alkalmával elmondottam a lényegét annak a kritikámnak, amelyből azt a következtetést vonom le, hogy ezt a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el "e részletes tárgyalás alapjául. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert semmiesetre sem vezet az a szándék, hogy csak egy perccel is nyújtsam azt a vitát, amely, azt hiszem, a mai délelőtt folyamán már be is fejeződik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy múltkori felszólalásom után csodálatosképen a kormánypárt esti szócsöve, a 8 Órai Újság részéről olyan brutális támadásban volt részem, melyet kötelességem megemlíteni a nemzetgyűlés előtt, azért, hogy a t. többségi párt tagjai ne csodálkozzanak, ha az ellenzéki oldalról némelykor vehemensebb módon védjük a magunk igazát, vagy pedig vehemensebb módon támadjuk azt az álláspontot, melyet a t. többségi párt tagjai és a t. kormány velünk szemben elfoglaltak. Tény, hogy a 8 Órai Újság cikke azzal a fenyegetéssel végződött, hogy : hoi leszünk mi majd akkor, amikor a felelősséget kell vállalni ! Ez a fenyegetés olyan burkolt formában történt, hogy semmiféle mód nincs arra, hogy az ember sajtóper utján elégtételt szerezhetne magának érte, a következménye azonban az volt, hogy nyomban utána kaptam egy névtelen levelet, melyben figyelmeztetve lettem arra, hogy nem lesz időm kimenekülni az országból, nem lesz időm emigrálni, (Derültség a jobboldalon.) mert majd elintéznek bennünket. Megjegyzem, hogy a levél ugyanazzal az Írással van írva, amellyel a múlt esztendőben már több ízben kaptunk névtelen leveleket »briganti« és egyéb megszólításokkal, melyekben a Duna fenekére kivántak bennünket egy-egy felszólalásunk után. Ebből azt állapítom meg, hogy ezek a fenyegető urak nem ahhoz a táborhoz tartoznak, amely az u. n. fajvédőcsoport mögött áll, hanem ahhoz a táborhoz, amely a többségi párt mögött áll. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ennek ellenére teljesen leplezetlen nyíltsággal támadom tovább a kormányt és azt mondom, hogy annak a kormánynak, amely például Gömbös Gyula t. képviselőtársam vádjai alól nem tisztázta magát, nemcsak ilyen felhatalmazási javaslatot, hanem sokkal kevesebbre menő és sokkal rövidebb időtartamra szóló felhatalmazást sincs joga kérnie. A t. ministerelnök ur egyszerűen szótlanul siklott át a Gömbös Gyula t. képviselőtársam legutóbbi határozati javaslatában foglalt vádakon. Nem kívánom azokat megismételni, de megjegyzem, hogy azok közül csak egy is elég arra, hogy Magyarország jó hírnevére és hitelére vonatkozólag a külföldön a leglesujtóbb kritikát vonja maga után. Nem akarom ismételni azokat a közjogi aggodalmakat, amelyeket már e részben kifejtettem, sem azokat a megjegyzéseimet, amelyek a külföldtől való függésre vonatkoznak, meg kell azonban jegyeznem, hogy az én véleményem
