Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. illése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 341 szerint most is folyamatban lévén nálunk a háború, én nem bizom azoknak az államoknak a jóakaratában, amely államok ezt a külföldi kölcsönt garantálták. Az 1. számú jegyzőkönyv az általános béke érdekében állónak mondja azokat a segitségeket, amelyeket számunkra kilátásba helyeztek. Én az általános béke érdekében is azt kivarrnám a nagyhatalmaktól — s azt hiszem, ebben minden pártnak minden tagja egyetért velem — hogy adnák vissza nekünk határainkat, vagy ha nem is adják vissza, legalább megvédenék ott szorult véreinket, vagy ha még ezt sem teszik meg olyan mérvben, amilyen mérvben arra a párisi szerződésben kötelezettséget vállaltak, legalább beváltanák a Millerand-féle kisérőlevélben tett ünnepélyes Ígéreteiket és a határkiigazitás, illetőleg a népszavazás lehetőségét engednék meg. Többizben összehasonlitották a magyar kölcsönt az osztrák kölcsönnel és szóbakerült az, hogy Ausztriánál főleg az vezette az entente-ot, hogy az Anschlusst Németországhoz megakadályozza, de senkisem beszélt az egész vita folyamán arról, hogy az entente-hatalmakat nem az az önzetlen támogató szándék vezette, mint amelyet kifejezett, hanem egyszerűen a trianoni béke határozmányainak biztositása, konzerválása és amiről még senkisem mert itt beszélni, hát bátran belenyúlok, vezette nézetem szerint még a zsidókérdés is. Én abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy ebbe a rendkivül kényes kérdésbe is bele merek nyúlni, abból az egyszerű okból, mert köztudomású, hogy azok közé a képviselők közé tartozom, akik liberális pártállásuknál fogva a zsidóságról egészen más véleménnyel vannak, mint pl. fajvédő képviselőtársaim, avagy az úgynevezett keresztény pártok kötelékébe tartozó képviselőtársaim. Én azt hiszem, hogy ennek a kölcsönnek folyósitásával igenis a zsidókérdés előtérbe jön, azon egyszerű okból — nincs mit tagadni, tudni kell ezt mindenkinek, — hogy az a tőke, amelyet igénybe akar venni az állam, amelyet be akar hivni, be akar csalni az állam, amelynek beözönlésétől várja Magyarország gazdasági életének fellendülését, nagyrészt zsidóvallásu, vagy zsidószármazásu egyének kezében van. Azt is mindnyájan tudjuk, hogy Magyarországon a bankok feletti uralom, de egyébként a vagyon feletti uralom is legnagyobbrészben a zsidóság kezében van. Ha mi visszatekintünk arra, hogy az elmúlt esztendőkben mi történt itt, bár nem vagyok hajlandó azt mondani, hogy itt rendszeres zsidóüldözés volt, mégis konstatálnom kell, hogy a zsidókat megkülönböztetett módon kezelték az elmúlt esztendőkben. (Pikier Emil : Csak a szegény zsidókat !) Végtelenül sajnálatos, az egész nemzetre nézve káros események történtek, melyeket a külföld természetszerűleg megtudott és ellenünk fel is használt. Ezen események következtében, de azon magatartás következtében is, melyet a magyar kormány ezen úgynevezett atrocitások tekintetében elkövetett, a mi jó hirnevünk és hitelünk a külföldön megszűnt, és bátran merem azt állítani, hogy ha e tekintetben a Bethlen-kormány nagy lépéseket nem tesz előre, teljesen kilátástalan az az akció, amelyet eddig folytatott, és amely a mostani szavazással, ezen szanálási javaslatok elfogadásával egy ujabb határkövét jelentené Magyarország történelének. Én tehát azt várnám a t. kormánytól, hogy valljon szint a zsidókérdésben, vallja meg őszintén, hogy mi az álláspontja. A miénk könnyű, a mi álláspontunk egyszerűen az, hogy azok a gondolatok, tervek, melyek itt egyes politikusok agyában élnek, egyszerűen lehetetlenek, igazságtalanok, keresztüvihetetlenek. A zsidóság eltávolításáról, a zsidóság háttérbeszoritásáról alig lehet szó, legfeljebb a beolvasztásról, vagy arról lehetne szó, hogy a kereszténység, különösen a keresztény középosztály, mely az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult, igyekezzék a maga pozicióját visszavenni, ezen törekvését azonban köteles oly módon és eszközökkel végrehajtani, amelyek Magyarország jó hírnevének és hitelének a külföldön nem ártanak. (Zaj a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Azt olvasom a külföldi lapokban, hogy gróf Bethlen István ministerelnök ur ezen tárgyalások alkalmával az ententehatalmaknak felajánlotta volna azt, hogy itt az államfő a helyét el fogja hagyni és helyette más államfő választatnék meg. Nem vagyok hajlandó hitelt adni ezen híreszteléseknek, (Felkiáltások jobbfelől : Nem is lehet ! — Könyves Lajos : Kár is volt ezt szóbahozni !) de elvártam volna a miniszterelnök úrtól, hogy akkor, amikor a legelső ilyen hir felmerült akár a külföldi, akár a belföldi sajtóban, a legenergikusabban, a leghatározottabban megcáfolja azt. (Barabás S mu : Erre nyilatkozott is a minister elnök !) T. Nemzetgyűlés ! Én az entente jóindulatában, mint emiitettem, nem hiszek, még pedig azon egyszerű okból, mert előttem van például a párisi szerződés, melybsn a kisebbségek jogait bitositották ugyanezek a nagyhatalmak, a megszállt részeken maradt magyar kisebbségek jogait, és mint annak idején, a román koronázás alkalmával szóvá tettem, ezek nemcsak hogy nem tartatnak be, hanem világ csúfjára és minden szerződési kötelezettség kigunyolására ottmaradt véreink a legnagyobb vekszációnak vannak kitéve. A jóvátétel kérdésével az előttem felszólalt ellenzéki képviselőtársaim már behatóan foglalkoztak. Én is azon a véleményen vagyok, hogy jóvátételre csakugyan nem voltunk kötelezve, csak másodsorban, tehát igaza volt Eckhardt képviselő urnák, hogy a jóvátétel kérdése csakugyan nem volt aktuális. A ministerelnök ur a pártközi értekezleten, amelyeket velünk tartott, aránylag csekély összegről beszélt és ugy tájékoztatott, hogy a jóvátétel, amelyet fizetni leszünk kötelezve, Olaszországot fogja illetni, viszont azt a reményt keltette bennünk, hogy Olaszország lesz az az állam, amely jóvátételt tőlünk valószínűleg nem fog követelni. Azután megállapítom, hogy olyan nagy elmék, mint Apponyi Albert, Szterényi József, Korányi Frigyes báró, de a jelenlegi kormánynak egyik államtitkára, Schandl Károly államtitkár ur is mindig azt mondták — előttem feküsznek a nyilatkozataik, hogy jóvátételt pedig nem fizethetünk, mert ha a "jóvátétel fizetésére köteleztetnénk, akkor már a tönkremenés is ki volna mondva számunkra. Maga a ministerelnök ur