Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

330 A nemzetgyűlés 278, ülése 1924. évi április hó 15-én, heddett. árak és azután csökken a korona, mindegy, de az árak emelkedésének feltétlenül koronaromlást kell előidézniük, a korona tehát a mai nivójára, a negyedrészére vagy a harmadrészére fog sülyedni és akkor a cél vizbeesett, a korona stabilizációja lehetetlen, vagy nagyon alacsony fokon lehetsé­ges, ami nem tudom, összevág-e ezekkel a tervek­le 1 és ezzel az elgondolással, amely itt testet ölt. Mert beszélgettek a szanálási programm leg­elején arról, hogy a koronát T50-en, 1-60-on fog­ják stabilizálni, azóta a korona lecsúszott, most 0-0070 és 0-0080 között ingadozik, máris ugy látszik a dolog, hogy ez â tervezet összeomlott, ha csakugyan az volt a terv, hogy 1-50-en fogják a koronát stabilizálni, de még lej ebb fog sülyedni, ugy, hogy ezek a számok felfordulnak, ezeknek a jelentősége megszűnik és egészen más kifejező számokra lesz szükség, mint amilyenek itt fel vannak véve.. Ebből a szempontból is szükséges az, hogy ezt a lakásépitési akciót, a háztulajdon­nak ezt a szanálását a nagybirtok szanálása mel­lett meg kell még egyszer fontolni és lehetőleg segiteni kell a bajokon, mert ennek csak az lehet a következménye, amit én itt most festettem. Igen súlyos kifogásaim vannak szociális szem­pontból. Ausztriában a szanálás óriási munka­nélküliséget okozott. Az erről szóló kimutatás itt van a kezeim közt. Egészen hamis Frühwirth Mátyás képviselő ur beállítása, hogy ott a szaná­lás sokat segitett a munkásokon. Ausztriában tudvalevőleg a munkások megfelelő közszabad­ságokkal rendelkeznek, megfelelő védelmi beren­dezkedésük van és ezzel tudták előbbre vinni béreiket és életviszonyaikat megjavitani. A munkanélküliség nálunk is feltétlenül be fog következni. Szeretném tudni, hogy a kormány milyen intézkedéseket tervez arra az eshetőségre, ha a munkanélküliség katasztrofális arányokat fog ölteni. Erre nézve a javaslat nem nyújt semmit, nem nyújt a kisérő előadói beszéd sem, senki nem hallatott még egy szót sem arról, hogy a nagy szociális problémával mi fog történni. Ausztriában a helyzet sokkal könnyebb volt, ott egyrészt magasabb az életnivó, másrészt az állam maga gondoskodott arról, hogy azokon, kik önhibájukon kivül munkanélküliek, segítsen, nevezetesen pénzbeli támogatást adott a munka­nélkülieknek. Ott is voltak szociális bajok, de nem jutottak kitörésre, mert megfelelő módon igyekeztek mederbe terelni és keretbe szorítani. Nálunk semn i ilyen intézkedést nem tervez­nek, pedig a munkanélküliség kérdése oly fenye­gető veszedelem, amellyel feltétlenül foglalkozni kell, még pedig ezen szanálási törvényjavaslatok kapcsán. Ide kellene belevenni valamely olyan rendelkezést, amely a várható munkanélküliséget valamennyire ellensúlyozná. Tudom, hogy ez a kérdés a túlsó oldal szá­mára nem kedves, hogy ezzel szemben megoko­latlan animozitással viseltetnek, mert valahány­szor felvetődik, mindig azt mondják, hogy a munkanélküliséget nem akarják jutalmazni. Nem arról van szó, hogy a munkanélküliséget jutal­mazzuk, hanem arról, hogy egy, az államot fenye­gető ilyen szociális bajt megelőzzünk. Ma is van egy nagy sereg munkanélküli és több ezerre rug az üldözött szakszervezetek által támogatottak száma, akikre nézve a szakszervezet mentesiti az államot az ebből eredő bajtól. A szakszervezetek azonban ennél nagyobbszámu munkanélkülit néni tudnak támogatni. Ha számuk aránytalanul nő, tanúi leszünk — megjósolom, — hogy itt az Országház-téren 30—40.000-rével fognak gyüle­kezni munkanélküliek és fognak követelni orvos­lást. Nem tanácsolom, hogy ezt intézkedés nélkül bevárjuk. Vájjon mit méltóztatik ez ellen ter­vezni ? Talán belelövetni a tömegbe ? Ezzel lehet szétkergetni őket, de ez nem alkalmas módszer, mert ezzel nem lehet levezetni és megszüntetni a bajokat. Az ausztriai szanálási siker eddigi menete — mert a végső siker még bizonytalan — annak tulaj donitható, hogy megfelelő szociális biztosí­tékokkal látták el az egész programmot és gon­doskodtak arról, hogyha a szanálás következ­ményei ilyen formában jelentkeznek, azokon segitsenek. Javaslatot nem terjesztek elő, mert meg vagyok győződve, hogy a túlsó oldal azt nem fogadja el. Még ha akarná, sem fogadná el, ha erről az oldalról jön, eddig legalább ez a szomorú tapasztalatunk. Nincs itt a törvényjavaslatok előadója, nem intézhetem hozzá ezt a kérdést. (Temesváry Imre előadó : Itt vagyok !) Akkor bocsánatot kérek, legyen szives megfontolni a kérdést és gondoskodni, hogy a munkanélküliség ellensúlyozására ide a javaslatba megfelelő pót­lások vétessenek fel, mert ha ez nem történik meg, akkor a gazdasági összeomlásból, legalább is a gazdasági sülyedésből, melyet a túlsó oldalról sem tagadnak és ami természetes következménye lesz az első időkben ennek a programmnak, egy hatalmas munkanélküliség, egy hatalmas, nagy, éhező, nyomorgó tábor fog kikerülni, mely saját hibáján kivül jut abba a szerencsétlen helyzetbe. Ezekről feltétlenül gondoskodni kell. Hogyan kell ezekről gondoskodni ? Gondos­kodni kell, hogy megfelelő mmkaalkaimakat teremtsünk. Voltam bátor rámutatni a javaslatok ama hibáira, h gy nincsen felvéve bennük in­vesztícióra, közmunkákra megfelelő összeg. Ezen még lehet segiteni, lehet közmunkákat megindí­tani, mert minden rongyos és tépett, mmden munkáskezek után áhítozik, csak meg kell indí­tani a gépezetet. Ne mondják, hogy papirból nem lehet aranyat csinálni. Ez üres kifogás. Tessék dolgoztatni az államnak, munkaalkalmat terem­teni és ezenfelül megteremteni olyan intézményt, vagy megtenni olyan intézkedéseket, melyek a dolgozó munkások munkabérének alakulását ked­vező irányban elősegítik, ami alkalmas arra, hogy konfliktusok nélkül hozza arányba az árakat a bérekkel, mert ez is olyan feltétele a gazdasági konszolidációnak, amelytől eltekinteni nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Én ugy látom a helyzetet, hogy gazdasági mennykőcsapások fognak ennek az országnak lakosságára zúdulni. Nagy bajok előtt állunk és ha azokat a bizonyos villámhárító­kat nem szereljük fel ezekre a törvényjavaslatokra, ha ezeket nem látjuk el megfelelő óvintézkedé­sekkel, akkor ezek a gazdasági mennykövek le fognak csapni és törni, zúzni, pusztítani fognak s amikor már itt lesznek, akkor késő lesz minden bánat, akkor már nem tudunk a dolgokon segi­teni. Szakítsunk azzal a könnyelműséggel, amely­lyel eddig ezt a kérdést kezeltük, és próbáljuk meg ezeket a javaslatokat, ezt a programmot bizonyos szociális vonatkozásokkal megtölteni, hogy baj esetére mindjárt itt legyen a segítség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom