Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 331 Amint már emiitettem beszédem folyamán, nem elégedhetünk meg szép szavakkal és kijelentésekkel, nem elégedhetünk meg azzal a lelkesedéssel, amely a túlsó oldalon ezekkel a javaslatokkal szembeií megnyilvánul. Én legalább ugy láttam, hogy néhányszor igen lelkesen méltóztattak tapsolni, ha valaki ezeket a javaslatokat megdicsérte. Ez a lelkesedésnek önkénytelen kitörése is lehet, én annak minősítem. De tudomásul veszem azt is, hogy nem méltóztatnak érte lelkesedni. Akkor csak azt nem értem, hogy miért méltóztatnak megszavazni. Ha valaki nem helyesel valamit, akkor annak nem tapsol és nem szavazza meg. Nem imponál nekünk a pénzügyminister ur kijelentése sem. Legújabb kijelentése szerint keresztül fog gázolni mindenen és mindenkin, hogy ezt a szanálási programmot végrehajtsa. Nem imponál ez legkevésbé azok után, amik itt már történtek, és amilyen kijelentéseket már hallottunk. Én elhiszem, hogy a pénzügyminister ur gázolni fog, ezek a javaslatok neki erre alkalmat fognak adni. A tehereloszlásnak ez a kulcsa alkalmas arra, hogy gázoljon. De mogjósolom előre, hogy az ő nagy gázolási szándéka az ellenálló vagyon és nagyjövedelem előtt meg fog torpanni és a gázolás szándéka csak lefelé fog sikerülni. Kigázolhatja a dolgozó emberek szájából az utolsó falat kenyeret, kigázolhatja a szegény emberek zsebéből az utolsó garasokat, gázolásának ez a módja sikerülni fog, de nem fog sikerülni a másik. Azt azonban nem is tervezi, mert mint láttuk, a városi merkantil tőkének a pénzügyi bizottsága már megadta a megfelelő koncessziókat, attól a követelésétől, amelyben a részvényváltságot öt százalékban kívánta beszedni, már elállott és egy ennél sokkal jelentéktelenebb, sokkal szerényebb mértékkel elégszik meg és ezt is esztendőkön keresztül akarja" csak végrehajtani. A banktőke ellenállása tehát már bizonyos sikerrel járt, úgyhogy a pénzügyminister ur nagy fogadkozása és elszántsága lefelé feltétlenül érvényesülni fog, felfelé azonban, azt hiszem, semmi hatása nem lesz. Legázolhatja az egész munkásosztályt, legázolhat mindenkit, aki fizetéséből, keresetéből szeretne megélni, én azonban ezt nem javasolom és nem tartom célszerűnek, mert a munkásosztály gazdasági legázolásával az országot gázolja le, ha a munkaerőt, a fogyasztót legázolja, ezzel az országnak árt legalább is olyan mértékben, mint azoknak, akiket ez közelről érint. Ezt a részt is alaposan meg kell fontolni és ahol hiányok mutatkoznak, az ipari munkások, a mezőgazdasági munkások, a tisztviselők javára pótlólag olyan enyhitő és tehermentesítő rendelkezéseket kell felvenni, amelyek alkalmasak arra, hogy ezeknek a rétegeknek legalább puszta megélhetését biztositsák a szanálás érdekében, mert ismétlem, munkaerő nélkül a szanálást elképzelni nem lehet. Még egy kérdéssel szeretnék rövideri foglalkozni, amelyet röviden már érintettem, amelyre azonban vissza kell térnem, mert rendkivül fontosnak tartom. Ez a lelkek szanálása. Végtelenül fájdalmasan és szomorúan érintett bennünket gróf Apponyi Albert képviselő ur beszéde, melyben tudomásunkra hozta, hogy egy illusztris angol barátjától levelet kapott, amelyben az illető ur választ kért arra vonatkozólag, igaz-e az, hogy NAI>LÓ XXIII. itt nyíltan szavaztak és hogy itt egyéb olyan intézmények vannak, amelyek nyugati fül számára egészen szokatlanok és érthetetlenek. Ha a kormány komolyan akar szanálni, ha a kormány komolyan akarná rendbehozni az országot, ha komolyan el akarná inditani a fejlődés utján, akkor nem itt kellett volna kezdeni, ahol kezdte, hanem a demokratizálásnál. Szerény felfogásom szerint legelső kötelessége lett volna az országnak egy olyan törvényhozó testületet adni, amely a maga hatalmát és erejét az ország népéből meriti. Olyan nemzetgyűlésre volna szükség, amely birja az ország bizalmát és amely valóban nemzetgyűlés, mert ez a nemzetgyűlés nem nemzetgyűlés, ez a nemzetgyűlés már automatikusan átalakította magát országgyűléssé, ez a nemzetgyűlés, amely alkotmányozó nemzetgyűlés kellene, hogy legyen, egyetlenegy kérdéssel nem foglalkozott, mely ügykörébe vág, amellyel legelsősorban kellett volna foglalkoznia. Ennek a nemzetgyűlésnek első kötelessége lett volna megalkotni az általános, egyenlő és titkos választójogot s kötelessége lett volna utána nyomban szétoszlani, a kormánynak pedig kötelessége lett volna a választásokat kiírni és tiszta választások alapján ezt a szükséges törvényhozó testületet létrehozni. Ilyen törvényhozó testület, amilyenre itt utalok, amelyik a demokratikus követelmények szempontjából kifogástalan, merem állitani, nemcsak a belföldön tudott volna bizalmat ébreszteni a kormány iránt, hanem a külföldön is sokkal nagyobb sikereket tudott volna elérni. Mig Ausztria és a többi államok a maguk demokratikus berendezkedése segítségével sikert értek el a külföldön, addig a magyar kormány — megállapítom — megzsaroltatta magát a külfölddel csak azért, hogy itt az ő antidemokratikus felfogását érvényesíthesse, hogy itt ne kelljen olyan intézményeket létrehoznia, amelyek a demokratikus követelményeknek megfelelnek, minden feltételt elfogadott birálát nélül, minden feltételnek alávetette magát, csak azért, hogy itt ne kelljen nyugati szellemben egy lépest sem előre tennie. Ezt ebben a pillanatban lehet rossz néven venni, lehet ktagadni, azonban ennek a következményei jelentkezni fognak kellemetlen formában. Meg vagyok arról győződve és nem tudok tágítani attól a felfogásomtól, hogy egy demokratikus kormányzat, amely joggal hivatkozhatott volna arra, hogy Magyarország egész népe mögötte áll egy gondolattal, egy akarattal, sokkal többet és sokkal olcsóbban hozhatott volna és az országnak sokkal kevesebb sorok közötti megaláztatást kellett volna elszenvednie. Végtelenül fájdalmasan érintett Apponyi Albert gróf beszéde után az, hogy a ministerelnök ur nem tartotta szükségesnek, hogy felálljon és kijelentse azt, hogy ez a kérdés igenis, aktuális és esedékes kérdés, amely benne van a kormány programmjában, amellyel a kormány foglalkozni akar és foglalkozni fog ; végtelenül fájdalmasan érintett bennünket, hogy Apponyi Albert gróf csodálkozó barátja nem kaphatja meg hamar azt a választ Apponyi Albert gróftól, hogy igaz, hogy eddig igy volt, nyíltan választottak, embereket kidobtak választó jogosultságukból, akik már benne voltak, de szanálni akarunk, nemcsak anyagilag, nemcsak lelkileg, hanem alkotmányilag is, helyre akarjuk állitani az ország tekintélyét, helyre" akarjuk állitani az ország alkotmányos 44