Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A néMzetgyülés 278. ülése 1924. klérus és nem ad a banktőke és a merkantil tőke, akkor természetesen külföldi kölcsönt kell felvenni és — itt van azután a vagylagosság — ha külföldi kölcsönt kell felvenni, akkor joggal állapítjuk meg a következetlenség vádja nélkül, hogy kevés 250 millió aranykorona. Ezt nem mi mondjuk. Nem tudom, olvasta-e vagy ismeri-e Barthos képviselő ur ennek az akciónak előzményeit, mert akkor tudhatná, hogy maga a kormány, maga Káilay volt pénzügyminister ur, maga a ministerelnök ur 650 millió aranykoronára tartott igényt és tartott számot, ennyit kért és a külföldi bizottság restringálta ezt 250 millió aranykoronára. Szóval a kormány eredeti álláspontját valljuk akkor, amikor azt mondjuk, hogy kevés a 250 millió aranykorona. Mi tehát nem vagyunk következetlenek, csak azt mondjuk, hogy ezt a szükséges tőkét előteremthetné a belső vagyon ; ha azonban külföldre mennek és kölcsönt vesznek fel és ilyen feltételeket vállalnak, akkor nem lehet kísérletezésekbe belemenni, akkor olyan összeget kell kérni, felvenni vagy kapni, amityen öszszeggel feltétlen bizonyosággal lehet szanálni az országot. Berki Gyula t. képviselő ur azt mondja beszédében, hogy a kormány nem felelős mindazért, ami történt. Igen helyesen megjelöli az előzményeit a dolognak és azt mondja : felelős a háború, felelősek a forradalmak, felelős az ellenforradalom. Ez egy látszólagos igazság, de nem tárgyi igazság. Ha azonban elfogadom tárgyi igazságnak, akkor tisztelettel azt kérdem Berki Gyula képviselőtársamtól : ha a harmadik felelős az ellenforradalom, miért van akkor jelen és miért tűri a kormány és a kormánypárt a jelenlétét ? Ha az ellenforradalom hozzájárult a pénzügyi és gazdasági összeomláshoz, — mint ahogy hozzájárult a legnagyobb percentszámban, — miért tűri a kormánypárt, miért tűri a kormány ? Akkor végtelenül egyszerű a dolog. A háború elmúlt, az egyik bajforrás tehát bedugult. A forradalmak elmultak, igy a másik baj forrás is bedugult. Marad a harmadik bajforrás, az ellenforradalom, amelyet kormánypárti részről ismernek el, de tűrik a jelenlétét és nemcsak hogy nem szüntetik meg, hanem inzultusnak veszik azt, ha az ellenzék a maga részéről ennek megszüntetését, kiküszöbölését kivánja. Méltóztatnak tagadni, hogy az ellenforradalom jelen van ? Valószínű, hogy ha választ kapnék erre, az a választ kapnám -— épen Berki Gyula képviselő úrtól kaptam ilyen választ, — hogy az ellenforradalom már nincs jelen, hogy nincs ellenforradalom. Én ezzel szemben állítom és bizonyítom, hogy van ellenforradalom, csak nem az az elsődleges formája, amely kezdetben volt, hanem egy kialakultabb, gyökeresebb, intézményesebb formája van itt és a kormány ezt nemcsak hogy nem igyekszik lerombolni és elhordani a törmelékeit, hanem igyekszik ezt kiépíteni, igyekszik intézményekkel alátámasztani, igyekszik megörökíteni. Nem fog ez a kormánynak sikerülni, mert végre mégis csak oda kell jutnia vagy ennek a kormánynak, vagy egy másik kormánynak, hogy az ellenforradalom intézményeit lerombolja, de ameddig jelen van, addig is mérhetetlen károkat okoz az országnak. Csodálatos azonban, hogy amikor az ellenforradalmat, mint károkozó tényezőt odaátról elismerik, ugyanéin' április hó 15-én, kedden. 321 akkor ennek az ellenforradalomnak fentartásához és kiépítéséhez kritika nélkül hozzájárulnak. Frühwirth Mátyás képviselő ur azt az állítást kockáztatta meg, hogy a szanálás fogja meghozni a munkásosztály helyzetének javulását. Sajnálom szintén, hogy nincs itt Frühwirth képviselő ur, mert szeretnék neki erre egyet-mást válaszolni, különösen beszédének arra a passzusára, amelyben elég vakmerően megrója egy idegen hatalom kormányát azért, mert az ő népének olcsó kenyeret adott. Frühwirth képviselő ur rosszalását fejezte ki Renner kancellár kormánya iránt, mert annakidején nyomorgó népének olcsó kenyeret juttatott, ugyanakkor azonban teljes inkonzekvenciába esik, mert ezt az osztrák szanálási programmot, mint példát állítja ide Magyarország elé és azt mondja, hogy az osztrák munkásság helyzetét a szanálás javította meg, noha épen ő emiitette meg, hogy ebben az osztrák szanálási törvényben egészen más rendelkezések vannak, mint amilyen rendelkezések itt vannak, hogy az osztrák szanálást egészen más előzmények előzték meg, mint amelyek a mienket megelőzték, hogy ott a munkásoknak megfelelő munkabért, olcsó kenyeret, a munkanélkülieknek munkanélküli segélyt adtak és mégis sikerült a szanálás, most azonban mégis azon az állásponton van, hogy itt mindazokat, amiket az osztrák kormány szociálpolitikai érzése a munkásnépnek juttatott, mellőzni kell, itt azonban nem szabad megadni. Ha ezt Frühwirth Mátyás mondja, ennek valóban nincs nagy jelentősége, hanem mikor a felelős kormányzópárt ehhez tapsvihart ad jutalom gyanánt, ez már szomorú azért, mert azt jelenti, hogy ebben a kormányzópártban nincs meg az a szociális érzés, amelyre itt nálunk a jelen időben szükség van. (Egy hang a középen : Ez nem áll !) Én szívesen elhinném, hogy ez nem áll, ha ennek látnám valahol valamely bizonyítékát, de nem látom sehol semmi bizonyítékát, nem látok sehol semmi szociális intézményt, még csak egy baráti gesztust sem látok a dolgozó és nyomorgó tömegek felé, még kevésbé szociális intézkedéseket és javaslatokat. Abban azután valamennyi kormánypárti képviselő ur megegyezik, hogy a kormány tökéletes, hogy a kormány rendszere kifogástalan, hogy ez a szanálási javaslat brilliáns. (Berki Gyula : Nem mondjuk !) Ha a szanálási programm kormánypárti interpretálását hallom vagy olvasom, önkéntelenül eszembe jutnak régi kalendáriumokból azok a bizonyos köhögőpasztilla-reklámok : a sovány ember használat előtt és egy kövér ember használat után. (Derültség.) Itt is azt a felírást látom : Magyarország használat előtt és Magyarország használat után. (B. Podmaniczky Endre : Bravó !) Olyan fényesen festik, hogy az ember szinte gusztust kap rája. (Berki Gyula: Hogy szinte szanáltatja magát ! — Derültség. — Esztergályos János : Steinach előtt és Steinach után ! —• Várnai Dániel : Kiszanálják a gyomrunkat és a belünket !) Érdekes, hogy a kormánypárt igen t. tagjai nem veszik észre azt az óriási ellentmondást, amely ebben a reklámozásban rejlik, t. i. most is ugy festik az országot a szanálat előtt, mint a sovány, köhögő embert s megfestik a használat után, mint kövér, jómodu és pufók embert, de nem veszik észre, hogy néhány héttel ezelőtt még a a mai helyzetet is rózsásnak festették le és azt