Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

318 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. nem szivesén látja a parlament alapos munkáját, formailag feltartja azt, az utolsó pillanatban löki oda azt a törvényjavaslatot, de odalöki mindjárt mellé a felelősséget, a felhívást arra vonatkozólag, hogy ezt pedig tessék nekem záros határidőn belül megszavazni, mert különben felelősség igy, felelősség ugy. Egész komolyan fel kell hivnom a kormány figyelmét arra, hogy a törvényelőkészitésnek ezzel a módszerével szakítson. Mert ez nem az első eset, eddig majdnem minden fontos törvényjavaslattal igy történt. Minden olyan törvényjavaslattal, amelynek megszavazása, vagy megtagadása bizonyos következményekkel járhatott, a kormány eddig még mindig igy járt el. Igy járt el eddig valamennyi indemnitási törvényjavaslattal ; az utolsó pillanatban hozta mindig a nemzetgyűlés elé, gyors ütemben tárgyaltatta a bizottságokkal, azután rögtön felvetette a felelősség kérdését, mondván : ha pedig a kitűzött határidőben, a régi indemnitás lejárta napján nem emelkedik törvényerőié, az ebből eredő pénzügyi zavarokért a felelősséget az ellenzékre hárítom. Emiitettem előbb, hogy az ellenzéki oldalon a törvényjavaslatok obstrukciója nem volt tervbevéve. Egy volt a terv : ezeket a törvényjavaslatokat alaposan megtanulmányozzuk, lelkiismeretesen átnézzük, összeegyeztetjük és abból a lelkiismeretbeli kötelességből kifolyóan, amely az ellenzékre hárul, alapos birálatban fogjuk részesíteni. A kormánypárt már az első napon megindította ezt a gyorsított eljárást, a második napon már sürgősséget kért, a harmadik napon tizórás ülésben tárgyaltatta a javaslatokat, a negyedik napon pedig már megindultak a 16 órás ülések és ma, a tárgyalások kilencedik napján — a múlt szombaton kezdődött a javaslatok tárgyalása — folytonosan 16 órán keresztül tárgyaljuk ezeket a túloldal szerint sorsdöntő törvényjavaslatokat. Kérdem az igen t. Nemzetgyűlést, a kormányt és a többség tagjait : fizikailag, szellemileg, lehetséges-e olyan munkateljesítmény, amelyet a törvényjavaslatok ilyen tárgyalása megkiván? (Esztergályos János : Es még csak az elején vagyunk !) Ha minden képviselő, akár ellenzéki, akár kormánypárti eleget akarna tenni képviselői kötelességének, ha itt akarna lenni reggel 7 órától éjfélig egy órai megszakítással, még ha ezt megcselekedne is valaki, olyan fizikai és lelki állapotban volna-e, hogy ezeket a törvényjavaslatokat alaposan tárgyalhatná? Könnyű a helyzete a túloldalnak, amely turnusokra osztotta fel magát, amely párokra oszlott és igy váltogatják egymást. Könnyű annak az oldalnak, amely 140 tagot számlál és 70 párra osztotta fel magát ; egymást nyugodtan fel váltogathatják, egyik fele, harmadrésze, vagy tizedrésze — mert nem tartják be a pártfegyelmet és a beosztást — itt van, az ellenzéknek azonban, amely kisebb számú és amely az utóbbi napok házszabálykezelése folytán állandóan ki van téve meglepetéseknek, egy szálig itt kell lennie. Ki kell jelentenem, hogy az ellenzék nem tesz egyebet, mint kötelességét lelkiismeretesen teljesiti és ezért nem fogadunk el leckét senkitől, nem fogadunk el inszinuációkat, és visszautasítunk minden olyan gyanúsítást, amely azt a célt kívánja szolgálni, hogy az ország közvéleménye előtt azokért az esetleges zavarokért, amelyek ezeknek a törvényjavaslatoknak nyomában fognak járni, akármilyen gyorsan szavazzuk meg azokat, az ellenzékre hárítsák a felelősséget. Szó volt arról is az előző napokban, vájjon ezeknek a törvényjavaslatoknak tárgyalásánál a kormány iránti bizalom kérdéséről van-e szó, vájjon ezek költségvetési törvényjavaslatok-e, vájjon ezek tartalma kimeriti-e a költségvetés fogalmát, és vájjon arról van-e itt szó, hogy a nemzetgyűlés többsége bizalommal viseltetik-e a kormány iránt, avagy sem. A ministerelnök ur kereken kijelentette, hogy ez nem költségvetési törvényjavaslat, nem költségvetési vita, ezeknek a javaslatoknak megszavazása nem bizalom kérdése. Utalhatok arra, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállitásáról szóló a 422. számú irományba foglalt törvényjavaslat egyes rendelkezései és kitételei szerint ez igenis bizalmi kérdés, mert hiszen a kormány felhatalmazást kap arra, hogy pénzügyi tekintetben intézkedhessek. A törvényjavaslat 4. §-a mondja, hogy (olvassa) : »Felhatalmaztatik a kormány — még magát a »felhatalmazás« szót is használja — valamint minden azt követő kormány, hogy amennyiben a jelen törvény végrehajtása során az tűnnék ki, hogy az abban kilátásba vett intézkedések nem elegendők arra, hogy az államháztartásnak az egyensúlya a 2. §-ban emiitett pénzügyi tervezetben megállapított időtartam alatt biztos és állandó alapokon elérhessék, pótlólag megtehessen minden intézkedést akár a kiadások apasztása, akár a bevételek fokozása, akár mindkettő utján oly mérvig és oly módon, amint az szükséges ahhoz, hogy a j elzett cél eléressék anélkül, hogy a kormánynak a szükséges intézkedések miatt előzetesen a törvényhozáshoz kelljen fordulnia.« A kormány tehát plein pouvoir-t kér pénzügyi tekintetben és ha a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a kormány plein pouvoir-t kap arra az időre, amelyet ezek a javaslatok meghatároznak, sőt ennél sokkal hosszabb időre, mert hiszen ugyanennek a törvényjavaslatnak egy másik szakasza ugy rendelkezik, hogy a meghatalmazás csak akkor jár le, ha a meghatározott megbizottak és bizottságok megállapítják, hogy a szanálás műve be van fejezve és ha ezt nem állapítják meg két és fél év múlva, megállapíthatják 5—10 vagy 20 esztendő múlva. Minden ellensúly nélkül ettől a bizottságtól függ a meghatalmazás lejártának ideje. Igen messzemenő felhatalmazásról van tehát szó s ennek folytán bizalmi kérdés az, hogy ezeket a törvényjavaslatokat megszavazzuk-e vagy sem. De utalhatok nem csak a törvény rideg betűjére, hanem az egyik kormányt támogató párt egyik vezető tagjának nyilatkozatára is, amennyiben Heinrich Ferenc képviselő ur beszédében azt mondotta, hogy itt nincs szó semmi egyébről* mint arról, hogy félesztendős, vagy egész esztendős indemnitás vagy költségvetés helyett, a költségvetést két és fél évre szavazzuk meg. Ezt mondotta Heinrich Ferenc képviselő ur, a Polgári Párt tagja, amely a kormányt támogató pártokhoz tartozik. Ö, aki ennek a javaslatnak előkészítésében részt vett, bizonyára tudja, miről van szó. Felelősségének tudatában nem mondotta volna azt, hogy arról van szó, hogy hosszabb időre adjunk költségvetést, ha a dolog nem igy állna. Pedig tulaj donképen nem is arról van szó, hogyjkét és fél esztendőre adjunk felhatalmazást