Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, hedden. 315 felére 26 millió, 1926 második felére már semmi sem. Azt talán még sem méltóztatnak képzelni, hogy ezeket az adatokat minden aggodalom és gondolkozás nélkül egyszerűen helyeseknek fogjuk elfogadni, hogy 1924—1926-ig a 76 millió aranykorona deficit egyszerűen le fog olvadni és csak azt csodálom, hogy rögtön egy bevételi fölösleget is nem állitottak be a tervezetbe. (Kállay Tibor előadó : Ott van, egy csillag hivatkozik a belső kölcsönre.) Ezt tudom ; ilyen egyszerű megjegyzések mindenütt vannak, de én nem arra voltam kíváncsi, hogy a belső kölcsönből fogják-e a deficitet fedezni, mely —• belső kölcsön eredménye iránt, engedje meg a t. volt pénzűgyminister ur, hogy épen olyan szkepsissel nézzek a jövőben, mint aminővel ezeknek a tételeknek a beállítását nézem, — hanem arra voltam kiváncsi, melyek azok a redukciók, amelyekkel ezt a deficitet el fogják tüntetni. Mert ha csak a belső kölcsön bevételéből reméli a volt pénzűgyminister ur eltüntetni a deficitet, annál inkább nyugtalan vagyok, hogy mi fog történni 1926 után. (Kállay Tibor előadó : Államvasuti kölcsön !) Amityen aggályaim vannrk a kiadási tételeket illetőleg, épen olyan aggályain vannak a bevételi tételeket illetőleg is. Hogy egyebet ne mondjak, 1926 után meg kell kezdenünk a 250 millió aranykorona törlesztését. A törlesztési idő 16 és fél év, ehhez hozzájön a jóvátétel fizetése. 1867 óta még nem volt Magyarországnak kölcsöne, melyet neTegy^ujabb kölcsönből fi-ettek volna ki. Nem hiszem, hogy 17 és fél év alatt ezt a~250 millió aranykorona kölcsönt ujabb külföldi segitség nélkül ki tudnók fizetni. Egyszerűen beállítani a tételt lehet, de hogy ezt komolyan vegyük, hogy komolyan vegyük azokat a bevételi tételeket is, amelyek az egyes adókból elő vannak irányozva, ahhoz több kellett volna, ahhoz kellett volna egy részletes, a gazdasági helyzetet, a várható helyzetgrafikonjját is kimutató táblázatot csatolni, amellyel talán meg tudtuk volna nyugtatni a mi aggódó lelkiismeretünket. Már most hozzávéve ehhez azt, hogy közgazdasági életünk teljesen leromlott és ez a teljes leromlás — nem tehetek róla, meg kell állapitanom — annak a szerencsétlen pénzügyi politikának folytán és a megfelelő közgazdasági politikának hiánya következtében állott be, amelyet a t. volt pénzűgyminister ur képviselt, — azt hiszem, hogy aki ma künn jár az életben nyitott szemmel, az tisztában van azzal, hogy a jelenlegi viszonyok között csak hónapok válaaztanak el bennünket attól, hogy a magyar kereskedelem és ipar olyan válságon fog keresztülmenni, amelynek lehúzott redők, elnémult és elhallgatott gyártelepek lesznek a következményei. PU Az én Erdélyi Aladár igen t. képviselőtársam — azt hiszem, ő volt — igen részletesen és szakszerűen fejtette ki aggodalmait abban a tekintetben, hogy a mezőgazdaság milyen válság elé fog menni egy-két év múlva. Teljes mértékben igazat adok neki ; meggyőzött adataival, amelyeket felhozott a külföldi búzatermés várható eredményei tekintetében, hogy ezek nálunk mezőgazdasági válságot fognak felidézni. De az ipari válság már ebben a pillanatban itt van. Ehhez méltóztassék hozzávenni az épen az önök oldaláról bejósolt mezőgazdasági válságot. Mondja meg nekem az igen t. volt pénzűgyminister ur, miből fogja biztosítani azokat az adótételeket, amelyek ebbe a szanálási programúiba b ^állíttattak. Nem most mondom el, hanem egy évvel ezelőtt is elmondottam már, hogy Magyarországon csak egy látszólagos gazdaság van, mert látszólagos gazdaság volt az ipar és kereskedelem terén. Ez azonban miből keletkezett ? A leromlott koronából, a leromlott koronával való játékból és abból a magasfoku vámvédelemből, amely a kezdő iparokat igazán hathatós támogatásiján részesítette. Amely pillanatban azonban a nemzetek tanácsa pénzügyi bizottságának 4-es számú jelentésében foglalt ipari és kereskedelmi korlátozások megszüntetése bekövetkezik, akkor ezek az üzletek és gyártelepek a dolgok logikája szerint kell hogy megszűnjenek és elpusztuljanak. Hozzáveszem ehhez azt a pénzügyi politikát, amely itt évek óta folyt és azt találom, hogy a pénzűgyminister ur politikájának legnagyobb kritikája épen az a javaslat, amelyet ő maga képvisel. Mert homlokegyenest ellenkezőleg történt itt közgazdasági téren minden azzal szemben, ami a nemzetek tanácsának pénzügyi bizottsága jelentésében tanácsoltatik, ami azonban törvényerőre emelkedik ebben a törvényjavaslatban. Én igazán irigylem a volt pénzűgyminister urat, hogy olyan nyugodtan tudja azt a javaslatot képviselni, amely alapjábanvéve a legsúlyosabb kritikája az ő pénzügyi és gazdasági politikájának. (Kállay Tibor : A jelentésemben, amelyet májusban tettem a reparációs-bizottságnak, ugyanez volt, és beszédeimben is mindig megjelöltem a helyes utat. De a körülmények nem voltak olyanok, hogy azt lehetett volna tenni, amit most. Ez az igazság.) Elnök : Csendet kérek ! Rassay Károly : Én általánosságban beszéltem a volt pénzűgyminister ur pénzügyi politikájáról, és ha ő el tudja velem hitetni azt, hogy az ő politikája abban az irányban halad, amelyet a nemzetek tanácsának pénzügyi bizottsága súlyos kritikájával a jövőre kijelöl, meg leszek nyugodva. De amikor két éven keresztül folyton kénytelenek voltunk a minister urat arra biztatni, hogy azon az utón elinduljon, amelyen most a pénzügyi bizottság határozata folytán kénytelen elindulni, ezt nem tudom egy közbeszólással elintézettnek tekinteni. A másik, ami kiegészíti ezt a képet, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem válságát, az az a rettenetes nyomorúság, amely kétségtelenül megvan a dolgozó, munkájukból élő nagy tömegek között, amelyet azonban az adózás terén nem nagyon respektálnak. Mert a pénzűgyminister urak még mindig abban a hiszemben vannak, hogy azok az emberek, fizikai és szellemi munkások, akik keresetükből élnek, valamivel is hozzá tudnak járulni az állam terheihez. Én az elmúlt napokban a nyomdászsztrájkkal kapcsolatban láttam azt a romboló eredményt, amelyet ez a pénzügyi politika a közgazdaságban végzett. Ott ültem és világosan láttam, hogy két, valóban megdönthetetlen igazság áll egymással szemben. Igazsága van a munkásnak, — ha egy családos embert veszek, — hogy nem élhet meg abból, amit neki a vállalatok biztosítanak, viszont kénytelen voltam megállapítani objektíve azt is, hogy ha a vállalatok túlmennek a kereteken, összeomlanak. Ezt eredményezte ez a pénzügyi politika» NAPLÓ XXIII. tí