Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
314 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. és a pillanatnyi kényelem érzetétől elvakítva, igyekezzék minél nagyobb meghatalmazást biztosítani a kormány számára. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ezt a meghatalmazást nem Bethlen István grófnak és kormányának adják. Ezt a meghatalmazást önök adják a jelenlegi és az azt követő minden kormánynak eszerint a konstrukció szerint esetleg 20 vagy 25 évre. Amikor nem tudom meg nem látni az elmúlt lázas időkből itt maradt bizonyos erők tényleges befolyását az állami élet vitelére, akkor engedjék meg, hogy necsak az én alkotmányos szempontjaimból, de az önök szempontjaiból is aggódva nézzek ilyen, időben és jogkörben egyaránt korlátlan felhatalmazás megadása elé. Hogy mennyire így van ez > erre nézve legyen szabad még egy körülményre felhívnom a figyelmet. Nagyon könnyen és hamar eljöhet az idő, amikor ez a nagy felhatalmazás elsősorban magának a ministerelnök urnák igen súlyos teherként fog nehezedni a vállára. Azok az intézkedések, amelyeket a kormánynak a szanálási javaslatok alapján tennie kell, olyan súlyos érdekeket fognak sérteni, hogy a kormány még igen szívesen menekülne a maga pártjához és a törvén3 r hozáshoz, hogy hátvédet kapjon ezekkel az érdekekkel szemben, amikor nem lesz ereje velük megküzdeni. És ne méltóztassanak még egyet elfelejteni. A kormány nemcsak a belső érdekeltségek részéről szorítható bizonyos intézkedésekre ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban, de a főbiztos részéről is, mely körülménnyel szemben igen jó lenne, ha a háta mögött állna a törvényhozás és a törvényhozás keretében alkotmányos formák között egy párt, amelyre támaszkodva, reszisztálhatna ezeknek a kívánságoknak. A magam részéről ilyen korlátlan felhatalmazást általános alkotmányjogi szempontokból súlyosnak tartok. Engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam az önök pártszempontjából is, —• természetesen nem köznapi értelemben vett pártszempontból, mert fel kell tételeznem, hogy egy pártnak van önálló, ideális iránya, melyet létesíteni akar és ez szemben áll más irányokkal és más ideálokkal —• mondom, engedjék meg, hogy ebből a magasabb szempontból figyelmükbe ajánljam, hogy óvakodjanak olyan időben és jogkörben korlátlan felhatalmazást adni, amely esetleg épen önökkel fogja éreztetni hatását abban a pillanatban, amikor talán nem a mostani kormány, nem a mai összetételű és politikai irányú kormány fog a helyén ülni. Hogy mennyire igy van ez, hogy mennyire fontos ez a kérdés, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az osztrák példa. Az osztrák kormány nem kapott ilyen felhatalmazást ; az osztrák kormány idő és jogkör tekintetében is jobban meg volt kötve. A felhatalmazás Ausztriában korlátolt terjedelemben biztosittatott, de nem ugy volt kontemplálva, mint nálunk tervezik. Ausztriában az eredeti törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezése a következőképen hangzott (olvassa) : »A genfi 3. jegyzőkönyv rendelkezései értelmében a programmot, amennyiben a benne foglalt rendelkezések elégteleneknek bizonyulnának, megfelelően ki kell egészíteni és módosítani. Ebben az esetben a kormány haladéktalanul köteles a kiegészítések és módosítások végrehajtására szükséges intézkedéseket megtenni«. így volt ez kontemplálva az eredeti javaslatban, de a bizottság törölte és helyébe a következő rendelkezést vette fel (oloassa) : »Ha a szanálási programúiban, alapelveiben szabatosan megjelölt anyagi jogi rendelkezéseknek részletes keresztülvitelén túlmenő rendeletek kibocsátása volna szükséges, ....« —. méltóztassanak ezt a konstrukciót megfigyelni : ha magában a törvényjavaslatban részletesen kifejtett anyagi rendelkezéseken túlmenő rendeletek kibocsátása volna szükséges ! — • » .... a már elfogadott programm keretén belül. ..« — még itt is megkötötte ! — ». . . vagy ha a pragramm kiegészítése, vagy módosítása volna szükséges, rendkívüli kabinettanácsot szervez, melyben a többség a parlament által pártközi alapon választott tagokból áll, a többi tag pedig a ministerium tagjaiból hivatik be.« Hát én azt hiszem, hogy az a remédium, amelyre itt gondoltak, nevezetesen a pénzügyi bizottság bekapcsolása, —• nem akarok a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, — nem lesz megfelelő orvosszer azokkal az aggodalmakkal szemben, amelyeket bátor voltam előadni és én igen kérem a kormányt, méltóztassék még most, a javaslatok részletes tárgyalása előtt megfontolás tárgyává tenni, hogy nagy érdekből és az ő érdekéből is nem volna-e helyesebb az osztrák mintát elfogadni és mégis biztosítani azt, hogy az alkotmányos kormányzás ilyen keretek közt befolyást gyakorolhasson magára az egyes rendeletek kiadására. A nemzeti szuverenitás eme külső és belső veszélyem kívül a legfontosabb kérdés az, vájjon ez a szanálási javaslat, azok között a keretek között, amelyek között kontempláltatik, azokkal az eszközökkel, melyeket a javaslat kapcsán a külföld rendelkezésre bocsát, és amely belső erőkből is előállítható, el fogja-e tudni érni a célt, a belső gazdasági reorganizációt és az államháztartás egyensúlyának helyreállítását. Mindazt, amit ebben a tekintetben ugy a külföldi kölcsönösszeg nagyságára, mint a szanálási időszak terjedelmére vonatkozólag a vitában felszólalt t. képviselőtársaim előadtak, különösen Apponvi Albert gróf t. képviselőtársam előadott, a magam részéről a legteljesebb mértékben kénytelen vagyok aláírni. Ebben a tekintetben nem tudok argumentálni, csak aggodalmaimnak tudok kifejezést adni, mert hiszen adatok, melyekkel argumentálhatnék, nem állnak rendelkezésemre ; mert ugyebár csak nem lehet komoly adatoknak tekinteni azokat a számokat, melyek a félévi költségvetésben odavannak vetve, melyek igen lelkiismeretes munkának lehetnek az eredményei, azonban általunk megfelelő adatok nélkül, helyesség szempontjából el nem birálhatók. Én ebben a tekintetben szemrehányást teszek a kormánynak, mert én ugy tudom, hogy ez a félévi költségvetési tervezet hosszú tanácskozások eredményekép jött létre, tanácskozások eredményekép, melyek nemcsak a ministeriumokban folytak, hanem az itt kiküldött idegen bizottsággal is, és én azt hiszem, hogy csak javára vált volna a tervezet komolyságának és azoknak, akik meg akarják magukat győzetni, hogy ezen az utón igenis lehet eredményt elérni, ha ezek a tanácskozások, ha rövidebb kivonatban is, de alátámasztásul ideadattak volna a javaslat mellé. Hogy csak a kiadási tételekre vonatkozólag egy példát hozzak fel, egyszerűen oda van vetve a következő adat : üzemek deficitje 1924 január első felére évi 76 millió, 1926 első
