Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden, 299 valamit azok érdekében, akik alul vagyunk ? De, ha a népszövetség csakugyan olyan csoda volna, amilyennek ma beállitani akarják, hogy meg tudja őrizni Európa békéjét, akkor minek ciZ a. nagy militarista láz Franciaországban, minek az a nagy militarista láz Angliában, minek a csehszlovák hadsereget francia vezérkar alá helyezni, minek Lengyelországnak olyan rettenetes nag}

7 hadsereg, minek Jugoszláviának és Romániának hadihitel ? Itt valami nincs rendben. Mert ha annak a népszövetségnek tényleg hatalma és befolyása volna, akkor legelsb"sorban a saját szülők fordulnának ehhez a gyermekhez. De hiszen a békekötés óta világrengető háborúkat is átéltünk : ott volt a török háború, ott volt az olaszok fellépése a görögökkel szemben Korfuszigetén, ott volt a burgenlandi lázadás, sok mindenféle történt, ott van Ruszka-Krajnának a csehszlovákok által való erőszakos megszállása, elrablása, hát hol volt a népszövetség ? Itt volt Magyarország helyzete. Amikor egy restaurációs kísérlet esetén a kisentent^ be akart avatkozni és Magyarország a népszövetséghez fordult, válaszul azt kapta, hogy a népszövetség nem illetékes ebben a kérdésben határozni és dönteni. Hazugságban születtek, hazugságban folytatják és hazugsággal fogja őket a nemezis büntetni. Csak ezen a téren fognak ők elpusztulni. Én emlékszem, 'mikor a román megszállás vége felé közeledett, — hivatkozhatom itt az egyik koronatanura, aki ezekben a tárgyalásokban szintén részt vett, Bethlen ministerelnök úrra, aki emlékezni fog arra, hogy akkor az entente teljhatalmú képviselőivel sokat tárgyaltunk a román károk kérdéséről és egyáltalában a jóvátétel kérdéséről. Aktákkal, ministertanácsi jegyzőkönyvekkel igazolható és bizonyitható, itt a képviselőház termében ülő akkori ministerekkel bizonyitható, hogy az entente akkor ünnepélyes és kötelező Ígéreteket és nyilatkozatokat tett, olyan Millerand-féle kisérőlevélszerü nyilatkozatokat. Kijelentették akkor hivatalosan, —• ezzel kecsegtettek minket a tárgyalások gyors folytatására —• hogy mindazt, amit a románok elvisznek, nem tekintetik hadizsákmánynak, hanem egyszerűen csak rablott vagyonnak. Hiszen épen az entente volt az, amely Magyarországon teljes erővel megakadályozta, ott, ahol tudta a rendelkezésére álló csekély katonai erővel, a romának rablásait. Hiszen, ha Romániának csak valahogy jogában lett volna zsákmányolni, akkor szövetségesei, franciák, az angolok ezt nem akadályozták volna, de nem is akadályozhatták volna. Emlékezetükbe kell itt még idéznem egy nagyon nevezetes történelmi pillanatot. Amikor a románok Magyarországnak békét ajánlottak fel, amikor a románok Budapestre bevonultak, —• hiszen a minister ur emlékszik rá — (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Emlékszem !) sürgették nálunk, minden órában megismételve, különböző pressziók kíséretében, egyes ministertársaink letartóztatásával, Heinrich kereskedelemügyi minister ur megfenyegetésével, hogy kössünk velük legalább fegyverszünetet és mi megtagadtuk velük a fegyverszüneti tárgyalások megindítását. Miért ? Azért, mert az entente teljhatalmú bizottsága nálunk megtiltani igyekezett, és meg is fenyegetett bennünket más oldairól, hogy ne merjünk Romániával direkte tárgyalásokba bocsátkozni. Nagy lelki habozás, sok tanácskozás után, végre elhatároztuk, hogy, mivel az entente nem mozdul és Ígéreteinek teljesítéséhez nem fog hozzá, a rablásokat nem tudja megszüntetni, tárgyalásokba bocsátkozunk a románokkal. Itt ül Heinrich Ferenc képviselőtársam, aki azokat a nevezetes tárgyalásokat akkor vezette és irányította. Nekünk akkor fontos javaslataink voltak a románok részére területi engedmények és sok mindenféle kilátásba helyezésével. (Huszár Károly : Több területet kértek !) Én ugy emlékszem arról volt szó, hogy —• nem akarom a város nevét megmondani — ha egy vasúti gócpontot átengedünk nekik, akkor Szatmár környékén területi engedményeket kapunk. (Huszár Károly : Többet követeltek a trianoni határoknál is !) Ugy látszik itt nézeteltérés van köztünk, de a lényeg az, hogy a románokkal a tárgyalások azért nem végződtek akkor eredménnyel, mert az entente mindent elkövetett, hogy ez be ne következhessek. És mit igért akkor az entente hivatalosan, mindenféle formában ? Azt, hogy amit csak a románok elvisznek, természetben kell majd visszaadniuk. Hogy az a jóvátételi követelésbe beszámitódjék, arról akkor szó sem volt, mert akkor még senki nem beszélt jóvátételről. Jóvátételről akkor kezdtünk beszélm, amikor a békedelegáció már kinn volt Franciaországban és akkor hallottuk, hogy ez a rém is fenyeget bennünket. A javaslat pénzügyi részével, megmondom őszintén, azért sem óhajtok részletesen foglalkozni, mert szerény nézetem szerint ennek nincs sok értelme. Hiszen mi felhatalmazást adunk a kormánynak arra, hogy ezekben a kérdésekben mindet, amit jónak lát, csinálja meg. Ez olyan általános felhatalmazás, hogy az egyes részletekhez hozzászólni szerintem teljesen felesleges. Valamit azonban nem hagyhatok szó és hangsúlyozás nélkül. Ugy látom, hogy a vitában egy nagy félreértés csúszott bele. Az egész javaslat nem más, mint fiskális, pénzügyi javaslat, mely tisztán és kizárólag az államháztartás mérlegével foglalkozik. Az általános gazdasági mérlegről, az általános gazdasági szanálásról ezekben a javaslatokban egy szót sem találok. Gróf Hoyos képviselőtársam ma nagy csodálkozásomra azt mondta a baloldalnak : De uraim először stabilizálni kell a koronát és akkor majd jöhet a többi. Ezt bizonyos mértékig honorálnám, de mégis etekintetben is ellentétes nézetben vagyok. Én abból indulnék ki, hogy a koronát belföldi erőkkel igyekezzünk stabilizálni, a külföldi kölcsönt pedig a termelés fokozására vegyük igénybe. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Én nem tudom elképzelni azt, hogyha mi most az államháztartás mérlegét igy rendbe hozzuk és megállapítjuk, hogy a bevételeket emeljük, a kiadásokat redukáljuk, a korona stabilizálódni fog és megkezdődhetik az általános szanálás. Ezt nagy tévedésnek, a korona ilyen stabilitását pedig technikai, látszólagos stabilitásnak tartom. Szerintem ez a koronának csak látszólagos stabilitását jelenti, de nem organikus stabilitását. Ha a korona stabilitását nem gazdasági életünk nyújtja, hanem tisztán az államháztartás egyensúlya, akkor az csak látszólagos stabilitás lesz. Nagy érdeklődéssel olvastam Biró t. képviselőtársam beszédé^ mert reméltem, hogy talán NAPLÓ XXIII. -.'