Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

300 Á nemzetgyűlés 278^ ülése 1924. évi április Jw 15-én, kedden. tőle kapok valami támaszpontot a továbbiakra nézve. Kállay t. képviselőtársamat ismerem, ő ezekről a kérdésekről soha szót sem szólt nekünk. Egyszer Walko kereskedelemügyi minister el­árult egyet-mást gazdasági koncepciójáról, de még mindig nem tudjuk, mi lesz például hanyatló és halálraítélt iparunkkal. Itt van pl. a faipar és vasipar. (Biró Pál : Részletesen beszéltem erről !) mely elvesztette összes nyersanyagforrásait, fo­gyasztó területeinek legnagyobb részét. Az az ipar, amely egy 20 milliós állam részére létesült, ma egy hétmilliós államban hogy fog átszerve­ződni ? Ezek mind olyan kérdések, melyek a kor­mány feladatává teszik az irányítást, az általános irány megadását. De itt van egy másik kérdés, talán ebben egyetért velem Biró t. képviselőtársam. Azt csak él fogja ismerni a képviselő ur, hogy iparunknak nagyrészét a szanálási törvény tényleg halálra itéli. (Biró Pál : Épen az ellenkezőjét bizonyítot­tam !) Ha Bíró képviselőtársam, aki tényleg na­gyon hivatott ebben a kérdésben megállapítást tenni, azon az állásponton van, hogy iparunk nincs halálra ítélve, akkor ő valószínűleg abból indul ki, hogy a magyar ipar van olyan erős, hogy a legközelebbi válságot is ki fogja tudni heverni és le fogja tudni küzdeni. De nemcsak a magyar iparon múlik. Épen ezekben a javaslatokban és különösen a csehszlovák vonatkozású részben látom azt a veszélyt, hogy Biró képviselőtársam­nak ebben nem lesz igaza. Itt van, t. Nemzetgyűlés, a munkanélküliség kérdése. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tény, hogy a munkanélküliek száma nálunk napról-napra gyarapodik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy ezt pedig Biró képviselőtársam hogyan egyezteti össze az ő azon álláspontjával, hogy az ipar nem hanyatlik ; mert a munka­nélküliek létszámának emelkedése tudtommal az ipar hanyatlását jelenti. (Sütő József : Minden­nap nagyobb a munkanélküliség már most !) De mi annyi mindennel hadakozunk. Mi rá­érünk azzal foglalkozni, hogy külföldi ellensé­geinkkel szemben is legalább gazdasági téren frontot alkossunk. Itt van azonban egy belső ellenségünk, amely nap-nap után ugy szedi a halottait, mintha ma is világháborúban volnánk, ez a tuberkolózis. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Hiszen ez maholnap ennek a nemzetnek a főkérdése lesz. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Méltóztassék a statisztikai hivatal leg­utóbbi kiadványait elolvasni, nézzék meg a gyer­mekhalandóságot (Ugy van ! balfelől), nézzék azt az aratást, amelyet a halál itt a tuberkulózis ret­tenetes szárnyain repülve véghez visz. Ha mi meg nem oldjuk ezt a kérdést, akkor lehetséges, hogy lakosságunk létszáma csökkenő lesz és lehet­séges, hogy az iiiség enyhülni fog, de erre még nem vállalkozott nép és nemzet a világon, hogy igy igyekezett megélni és igy igyekezett megmaradni, hogy a halállal szemben nem vette fel a küzdel­met. De van itt egy másik kincs is, ez az élet. Nézzék meg, 40—45 éves emberek nálunk öreg emberek ; nézzék meg különösen a munkáskate­góriákat (Ugy van I a szélsőbaloldalon.), 35—40 éves aggastyánokat lehet látni. Ez a nagy kincs, az emberi élet, amelynek első fele ma azzal múlik el, hogy az emberek készülnek, tanulnak, küzde^ nek, nyomorognak, hogy majdan megélhetést találjanak : s az életük elmúlik, elsatnyul idő előtt, korán. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezen nem lehetne segíteni. De mégis kellene, hogy ezekre vonatkozólag a kormány nekünk programm alakjában bizonyos vigaszt nyújtson. ((Sütő Jó­zsef : Nincs a kormánynak szociális érzéke ! — Ellenmondások jobbfelől.) Épen ilyen veszély, — amellyel foglalkozni kell akkor, ha szanálásról van szó, — az egyetemek túlprodukciója. Mi lesz azzal a sok szerencsétlen emberrel, aki az egyetemre jár, dolgozik, tanul és amikor elvégzi az egyetemet, amikor diplomát kap, nehezebben él meg, mintha nem tanult volna ? (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) De még azzal sem vigasztalhatjuk meg ezeket a szeren­csétlen embereket, hogy ne tanuljanak ; mert munkaalkalmat nem tudnak kapni, ha nem ta­nulnak is, hiszen a munkanélküliek száma is napról-napra emelkedik. (Ugy van ! balfelől.) . Épen olyan hatalmas probléma a földnélkü­liek, földmivesek kérdése. Ezek nagyrésze mezí­telenül jár az országban. (Esztergályos János : Állati sorban él !) Lehet, hogy ezeknek az álla­potoknak részben a földbirtokreform késedelmes elintézése is oka. De amikor mi annyiszor mond­juk, hogy a társadalmi rend fentartásáról van szó és valamennyien azt akarjuk, hogy polgári állam maradjunk, akkor, engedelmet kérek, egy ilyen társadalom nem lehet hálátlan a rokkantakkal szemben ( Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon és a balközépen), nem hagyhatja nyomorogni az árvákat és az özvegyeket, nem hagyhatja munka­nélkül a földmives munkásságot ! Nem mondom, hogy őket kenyérrel lássa el ; én nem megyek odáig, mint szocialista képviselőtársaim, mert én voltam az, aki a munkanélküli segélyt megszün­tettem, mert azon az állásponton vagyok, hogy a társadalomnak és az államnak munkát kell adnia. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De ha munkát sem adunk és ezzel a problémával sem foglalkozunk, akkor, méltóztassék elhinni, ezt a társadalmi rendet nem lehet majd fentartani. (Ugy van ! balfelől.) Barthos képviselőtársam tegnap kimutatta az intelligencia züllését, el­szegényedését. Mi lesz igy ebből az országból ? Hiszen akkor ez az egész ország proletárizálódik, az intelligenciánk leszegényedik, a munkásságunk munkanélkülivé lesz, a földmives munkássággal sem tudom, hogyan állunk. Felesleges ez az em­beranyag ebben az országban ? Tényleg ott állunk, hogy a saját testvéreinknek azt mondjuk : vándoroljanak ki ? Viszont kivándorolni nem hagyjuk őket, de munkát adni sem tudunk nekik, mert azt nem tételezem fel, hogy nem akarunk adni munkát. Ezt a problémát tehát ilyen meg­oldatlanul hagyni nem lehet tovább. De itt van ennek a társadalmi rendnek, amelyet mi annyira védünk, hálátlansága a nyug­díjasokkal szemben. (Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Ennek az állomnak kötelességei van­nak a nyugdíjasokkal szemben, (Altalános helyes­lés) szerződésbeli, becsületbeli kötelességei ; nem lehet egyszerre arra az álláspontra helyezkedni, hogy nem tudunk fizetni, mert hiszen fenn keil tartani valahogyan azt a nyugdíjast ! T. Nemzet­gyűlés ! Tábornokokat lehet látni az utcán ta legborzalmasabb, leglerongyoltabb állapotban, olyan embereket, akik éveken át a fronton hősies

Next

/
Oldalképek
Tartalom