Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

300 Á nemzetgyűlés 278^ ülése 1924. évi április Jw 15-én, kedden. tőle kapok valami támaszpontot a továbbiakra nézve. Kállay t. képviselőtársamat ismerem, ő ezekről a kérdésekről soha szót sem szólt nekünk. Egyszer Walko kereskedelemügyi minister elárult egyet-mást gazdasági koncepciójáról, de még mindig nem tudjuk, mi lesz például hanyatló és halálraítélt iparunkkal. Itt van pl. a faipar és vasipar. (Biró Pál : Részletesen beszéltem erről !) mely elvesztette összes nyersanyagforrásait, fogyasztó területeinek legnagyobb részét. Az az ipar, amely egy 20 milliós állam részére létesült, ma egy hétmilliós államban hogy fog átszerveződni ? Ezek mind olyan kérdések, melyek a kormány feladatává teszik az irányítást, az általános irány megadását. De itt van egy másik kérdés, talán ebben egyetért velem Biró t. képviselőtársam. Azt csak él fogja ismerni a képviselő ur, hogy iparunknak nagyrészét a szanálási törvény tényleg halálra itéli. (Biró Pál : Épen az ellenkezőjét bizonyítottam !) Ha Bíró képviselőtársam, aki tényleg nagyon hivatott ebben a kérdésben megállapítást tenni, azon az állásponton van, hogy iparunk nincs halálra ítélve, akkor ő valószínűleg abból indul ki, hogy a magyar ipar van olyan erős, hogy a legközelebbi válságot is ki fogja tudni heverni és le fogja tudni küzdeni. De nemcsak a magyar iparon múlik. Épen ezekben a javaslatokban és különösen a csehszlovák vonatkozású részben látom azt a veszélyt, hogy Biró képviselőtársamnak ebben nem lesz igaza. Itt van, t. Nemzetgyűlés, a munkanélküliség kérdése. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tény, hogy a munkanélküliek száma nálunk napról-napra gyarapodik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy ezt pedig Biró képviselőtársam hogyan egyezteti össze az ő azon álláspontjával, hogy az ipar nem hanyatlik ; mert a munkanélküliek létszámának emelkedése tudtommal az ipar hanyatlását jelenti. (Sütő József : Mindennap nagyobb a munkanélküliség már most !) De mi annyi mindennel hadakozunk. Mi ráérünk azzal foglalkozni, hogy külföldi ellenségeinkkel szemben is legalább gazdasági téren frontot alkossunk. Itt van azonban egy belső ellenségünk, amely nap-nap után ugy szedi a halottait, mintha ma is világháborúban volnánk, ez a tuberkolózis. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez maholnap ennek a nemzetnek a főkérdése lesz. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék a statisztikai hivatal legutóbbi kiadványait elolvasni, nézzék meg a gyermekhalandóságot (Ugy van ! balfelől), nézzék azt az aratást, amelyet a halál itt a tuberkulózis rettenetes szárnyain repülve véghez visz. Ha mi meg nem oldjuk ezt a kérdést, akkor lehetséges, hogy lakosságunk létszáma csökkenő lesz és lehetséges, hogy az iiiség enyhülni fog, de erre még nem vállalkozott nép és nemzet a világon, hogy igy igyekezett megélni és igy igyekezett megmaradni, hogy a halállal szemben nem vette fel a küzdelmet. De van itt egy másik kincs is, ez az élet. Nézzék meg, 40—45 éves emberek nálunk öreg emberek ; nézzék meg különösen a munkáskategóriákat (Ugy van I a szélsőbaloldalon.), 35—40 éves aggastyánokat lehet látni. Ez a nagy kincs, az emberi élet, amelynek első fele ma azzal múlik el, hogy az emberek készülnek, tanulnak, küzde^ nek, nyomorognak, hogy majdan megélhetést találjanak : s az életük elmúlik, elsatnyul idő előtt, korán. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezen nem lehetne segíteni. De mégis kellene, hogy ezekre vonatkozólag a kormány nekünk programm alakjában bizonyos vigaszt nyújtson. ((Sütő József : Nincs a kormánynak szociális érzéke ! — Ellenmondások jobbfelől.) Épen ilyen veszély, — amellyel foglalkozni kell akkor, ha szanálásról van szó, — az egyetemek túlprodukciója. Mi lesz azzal a sok szerencsétlen emberrel, aki az egyetemre jár, dolgozik, tanul és amikor elvégzi az egyetemet, amikor diplomát kap, nehezebben él meg, mintha nem tanult volna ? (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) De még azzal sem vigasztalhatjuk meg ezeket a szerencsétlen embereket, hogy ne tanuljanak ; mert munkaalkalmat nem tudnak kapni, ha nem tanulnak is, hiszen a munkanélküliek száma is napról-napra emelkedik. (Ugy van ! balfelől.) . Épen olyan hatalmas probléma a földnélküliek, földmivesek kérdése. Ezek nagyrésze mezítelenül jár az országban. (Esztergályos János : Állati sorban él !) Lehet, hogy ezeknek az állapotoknak részben a földbirtokreform késedelmes elintézése is oka. De amikor mi annyiszor mondjuk, hogy a társadalmi rend fentartásáról van szó és valamennyien azt akarjuk, hogy polgári állam maradjunk, akkor, engedelmet kérek, egy ilyen társadalom nem lehet hálátlan a rokkantakkal szemben ( Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon és a balközépen), nem hagyhatja nyomorogni az árvákat és az özvegyeket, nem hagyhatja munkanélkül a földmives munkásságot ! Nem mondom, hogy őket kenyérrel lássa el ; én nem megyek odáig, mint szocialista képviselőtársaim, mert én voltam az, aki a munkanélküli segélyt megszüntettem, mert azon az állásponton vagyok, hogy a társadalomnak és az államnak munkát kell adnia. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De ha munkát sem adunk és ezzel a problémával sem foglalkozunk, akkor, méltóztassék elhinni, ezt a társadalmi rendet nem lehet majd fentartani. (Ugy van ! balfelől.) Barthos képviselőtársam tegnap kimutatta az intelligencia züllését, elszegényedését. Mi lesz igy ebből az országból ? Hiszen akkor ez az egész ország proletárizálódik, az intelligenciánk leszegényedik, a munkásságunk munkanélkülivé lesz, a földmives munkássággal sem tudom, hogyan állunk. Felesleges ez az emberanyag ebben az országban ? Tényleg ott állunk, hogy a saját testvéreinknek azt mondjuk : vándoroljanak ki ? Viszont kivándorolni nem hagyjuk őket, de munkát adni sem tudunk nekik, mert azt nem tételezem fel, hogy nem akarunk adni munkát. Ezt a problémát tehát ilyen megoldatlanul hagyni nem lehet tovább. De itt van ennek a társadalmi rendnek, amelyet mi annyira védünk, hálátlansága a nyugdíjasokkal szemben. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek az állomnak kötelességei vannak a nyugdíjasokkal szemben, (Altalános helyeslés) szerződésbeli, becsületbeli kötelességei ; nem lehet egyszerre arra az álláspontra helyezkedni, hogy nem tudunk fizetni, mert hiszen fenn keil tartani valahogyan azt a nyugdíjast ! T. Nemzetgyűlés ! Tábornokokat lehet látni az utcán ta legborzalmasabb, leglerongyoltabb állapotban, olyan embereket, akik éveken át a fronton hősies