Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

 nemzetgyűlés 275. ülése 192Î. valahogy ezekkel az általános célokkal összeköttetésbe hozni né lehetne. (Tovább olvassa): „A bizottság vagy annak bármelyik tagja felvilágosításokat vagy magyarázatokat kérhet a pénzügyi reformpro grammról és e programma végrehajtásáról. — A főbiztos részt vesz vagy képviselteti magát az ellenőrző-bizottság ülésein; a bizottság előterjesztheti neki mindazokat az észrevételeket vagy kifogásokat, amelyeket szükségeseknek talál." Végül pedig: a bizottságnak jogában áll, hogy bármely időben olyan észrevételeket tehessen a nemzetek szövetségének tanácsa előtt, amelyeket célszerűeknek vél. Itt már nincs semmi megszorítás. (Olvassa): „Abban az esetben, ha a bizottság azon a véleményen van, hogy a főbiztos nem tett eleget a bizottság a Nemzetek Szövetségének Tanácsához fellebezhet." így tehát a főbiztosnak egész működését lépten-nyomon kiséri vagy kisérheti — amint épen annak a bizottságnak tetszik — a reparációs bizottság által kiküldött ellenőrző-bizottság. Utasításokat is adhat neki, az ő hatáskörébe eső eljárás tekintetében, mert különben nem volna értelme annak, hogy azok nem teljesítése vagy a figyelmeztetések meg nem szivlelése esetén, ez a bizottság fellebezhet a nemzetek szövetségének tanácsához. Az az ellenőrzés, amellyel dolgunk van, tehát nem csupán a nemzetek szövetségek által kiküldött főbiztos ellenőrzése, mert ez magában véve még kevesebb veszélyt rejtene, — hiszen az a főbiztos, ha, amint felteszem, lelkiismeretes ember, aki a maga feladatát ügy fogja fel, hogv hivatva van segíteni egy pénzügyi bajokkal küzködő országon, aki, ha itt van és érintkezik ezzel az országgal, természetszerűen bizonyos érdeklődést es meleg érzést fog magában kifejleszteni e nemzettel szemben — hanem ez a főbiztos állandó ellenőrzése alatt áll annak a tényezőnek, amelytől — őszintén szólva — sok jót nem várhatunk. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A kormánynak nem lesz könnyű helyzete ezekkel az eképen körülirt, eképen mindenféle elágazással bíró ellenőrzésekkel szemben és különösen a reparációs bizottság által gyakorolt ellenőrzéssel szemben. Itt térek vissza arra, hogy ilyen nehéz helyzetben, mindezekkel a hatalmi faktorokkal szemben, amelyek között van egy, amelynek jóakarata nagyon kétséges, jó volna a kormánynak támaszkodhatnia a nemzetgyűlésre, (Ugy van! Ugv van! a bal- és szélsőbáloldalon.) jó volna a kormánynak ellenálló erőt találnia a nemzet képviseletében, amit el lehetett volna érni példának okáért azzal, ha az ez ügyre vonatkozó tárgvalásoknak guillotinszerü határidőt szabtunk volna meg, úgyhogy a hosszú vita veszélye kikerülhetett volna és a nemzetgyűlés döntése mindig rövid idő alatt következett volna be. Erről azonban most már nem beszélek, mert erre nem lehet visszatérni, mert ez a nemzetközi kötés által immár lehetetlenné van téve. Csak arra akartam hivatkozni, hoKT a mi viszonyaink között a parlament kikapcsolásának nemcsak alkotmányjogi, hanem ieren nagv közgazdasági, pénzügyi és politikai jelentőséére is van. Ugy van! Ugy van! a bál- és szélsőbaloldalon) Azt mondhatja valaki, hosry hiszen a végén mégis minden a nemzetek szövetséfirének tanácsa elé kerül és ez a jóvátételi bizottság- is. ha nincs megelégedve a főbiztos működésével, — és az sehol sincs megmondva, hogy mivel van joga elégedetlennek lennie — nem tehet egyeévi április hő 11-én, pénteken. bet, apellálhat a nemzetek szövetségéhez. Erre nézve legyen, szabad tapasztalásokról, a magam tapasztalásairól beszélni (Halljuk! Malisuk! a bal- és szélsgbaloldalon.) és itt meg fogjuk érteni azt, hogy miért tudtak a kisentente államférfiai az ő közönségük előtt azzal dicsekedni, hogy nagy politikai sikert értek el. Ez a jóvátételi bizottság által kiküldött ellenőrző-bizottság, amelynek semmi helye sincs az egész mű logikai konstrukciójában, nem egyéb, mint egy nagy politikai vívmánya a kis ententenek, amely a nemzetek szövetségének tanácsában ez idő szerint nincs képviselve, a reparációs bizottságban azonban — ezt tapasztaltuk — domináló szerepet játszik. Ez magyarázza meg azt a nagy ellentmondást is, amely a hivatalos nyilatkozatok között van, midőn a szerb külügyminister hivatalosan azt mondja, hogy a kisentente elérte azt, hogy a katonai ellenőrzésbe beleszólhat és nálunk ezt szintén hivatalosan tagadják. Minthogy bármely kormány hivatalos nyilatkozatával szemben egyszerűen azt mondani: nem hiszek benne, — nehéz dolog, tehát keresnem kell a magyarázatot és azt hiszem, itt találjuk meg ennek az antinómiának megoldását. Ha szabad ilyen komoly dolognál adomázni, eszembe jut egy régi adoma, amelyben egy gazdatisztről van szó, akinek a havi számadásában mint kiadási tétel szerepelt egy kalap, amelyet a szél elvitt s aminek megtérítését kérte. A számvizsgáló törölte ezt a tételt, mondván: Vigyázzon az ispán ur a kalapjára jobban, ha nem vigyáz, ezt nem téríti meg az tfráság. A következő számadás benyújtásánál a számvizsgáló tréfásan azt mondotta: Most nem lesz kalap a számadásban? Az ispán is tréfás kedvében volt és azt felelte: Bizony benne lesz, csakhogy nem fogják mindjárt meglátni. Ez itt is igy van. A kisentente-nak a jóvátételi bizottság által mindenre kiterjedő ellenőrzési joga, katonai ügyekre is, nincs kifejezetten benne, (Ugy van! Ugy van!) — a kalap nem szerepel a számadásban —-, de ha egy kifcsit megnézzük, akkor megtaláljuk a dolognak nyitját: mert ezáltal az egész apparátusba becsempészett bizottság által a kisentente hatalmi pozíciója és ellenőrző hatásköre igenis mindenre kiterjed. Beszéljünk már most a felebbezésről a nemzetek szövetsége tanácsának, ami egyetlen erősségünk. A t. kormánynak lehet e tekintetben tapasztalása. Nekem is van személyes tapasztalásom, miért volt szerencsém — ha ugyan szerencsének nevezhetem — hogy egy egész világos jogi természetű magyar ügyet, amely mienket összeütközésbe hozott a kisentente egyik országával, a tanács előtt képviseljék. Ezek a tapasztalások egybeuangzoan egy irányba mutatnak. Nem tagadom, hogy a tanácsot alkotó államok nagyobbrészénél, sőt talán mindegyikénél megvan velünk szemben a jóindulat, megvan az az őszinte akarat, hogy rajtunk segítsenek, de ha ez a jóindulat összeütközésbe jut a régi háborús szövetséghez tartozó, tehát kisentente-beli államok követelményeivel, akkor ez a velünk szemben meglévő jóindulat mindig a rövidebbet húzta, mert azok a „háznak gyermekei". (Ugy van! Ugy van!) Maga a nemzetek szövetsége — s én nyíltan kimondom ezt, bár az eszmének híve vagyok, bár az eszme terjesztéséért dolgozom, de egyszersmind az eszme gyakorlati átalakí-