Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. tásáért is — ma utóvégre mégis csak a háborúban győztes hatalmak szövetségének folytatása (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) egy politikai egyesület és igy mégcsak nem is vehetem nagyon rossz néven, ha vezetői természetszerűen azok felé hajlanak, akik a háborúban velük voltak, azokkal szemben, akik a háborúban ellenük voltak. A nagyé» kishatalmaknak, a nemzetek szövetsége tanácsának jóindulata velünk szemben tehát becses dolog, amelyre építeni lehet, de csak addig, amíg összeütközésbe nem jut egy még sokkal intenzivebb jóindulattal, mely előtt eddig konfliktus esetén mindig kapitulált. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen mi a nemzeti kisebbségek elnyomása miatt hányszor és mi mindenféle alapon fordultunk a nemzetek szövetsége tanácsához és ott mindig találtak valami módot arra, hogy amikor lehetetlen lett volna nem nekünk adni igazat, a döntés elől egyáltalában elzárkózzanak. A nemzetek szövetsége tanácsának ez a végső döntése tehát nem kielégítő biztosíték azzal a szerepkörrel szemben, melyet a nem jóindulatú ténvezők a rem rá ci ós komisszió bizottságának létesítése által nyertek. Igv kell a teherlapot konstruálni, ilyen szemmel kell az ellenőrzést nézni. Ezt nem azért mondom, hogy gáncsot vessek: még -ízért sem mondom, hoirv a kormány eljárását kritizáljam, hogy ebbe belement, hanem azért mondom, mert n vit ott szemekkel kell a jövőbp néznünk, ismernünk kell a terheket a maguk valóságában, nem pedis- illúziók szeri'nt. melyek az első felimerülő konkrét esetben kínosan, károsan, gyötrően meghiúsulnak. (Ugy van! balfelÖl.) Mélyen f. Nemzetgyűlés! Atmegvek most az előnvnl^ eese+eléséro- áttérek a kölesönre. Hsak röviden rekapitnlálóm. hogy a dolog VPleip. abban áll, hoe-v két és fél év költségvetési hiánvaínak fedezésére — neho<rv kénytelenek learviink ezeket a hiányokat, mint eddie 1 történt, fedezetlen pénziegvek kibocsátásával fedezni —. kapunk 950 millió arauvkorona kölcsönt, melv a mi kormányunknak s a külföldi F7.akértőUnek egyértelmű medália rtftá sa szerint olprrendő pnnok a nél-nak elérésére s hogy e i^ét és fél év alatt el kell érnünk a költségvetési híánv fedezését, ho<yv PZ ídő alatt létesítenünk kell a mag-var nemzeti jegybankot, amelvnek TTiüVödésp. porybpkötve azzal, hogy a fedezetlen TianVie^vkiboesátás mp^sziinik, valutánk stabilitását vu hívatva b^z^osit^ní.; lin?"" arról P7 átmeneti időről, melv a küKöldi kölosön téiTvle°*ps folyósításai«- 1P fog- folyni. erond°sVodnnnk kpll önmagunkról, amit a t. korma uv kónvs7erkölp«ön alakiáhan akar tenni, egv másik törvényjavaslat értelmében. Nem mondok niat. váratlant, szenzációs dolgot; olyat m ondók, ami közszájon van. Mindenkit — nem akarom mondani: megdöbbentett, d» — me«rlenett és mindenkiben kételyt ébrésztptt ennpk az összee-npk csekélv volta s a szanálási l^ő rövidsége. (Titty vow! a sz^lsnhaJoldalon.) tàn m°st nem vitatom és np,m Vó**de7em a/t sem. hop" 7 vajion a 9-^0 millió« kölpRÖn tónvlep- elegendő ]PS7,-R a Vét és félévi deficit fedezésére, mprt férhet bizonyos Vétp.iv azoknak az intézkedéseknek — azok eo-yi'kénekmásíkánaV — véo-retinifíisa iránt, melvek budp-otnnk átalakításával hivatva lesznek ezt az pWiót kiegészítPTii. T>r> p z f most nem kntitomplff>o"adom a tételt, hogy PTT^ a r»élrn két é* fél év költségvetési, hiányának fedezésére, ez a NAPLÓ XXIII. évi április hó 11-én, pénteken. 25 250 millió elég, sőt — amint a számítások mutatják — még bizonyos csekély felesleget is fogunk elérni. Igen, de ezzel azután pont; magára a gazdasági rekonstrukcióra, az elért — amit én is el akarok ismerni — pénzügyi egyensúly fentartásának biztosítására ebben egy árva garas sincs. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar gazdaságnak ez idő alatt mégis óriási erőfeszi test kell végeznie; annak a magyar gazdaságnak, amely nemcsak a háborút és a két forradalmi időszakot szenvedte végig, de azóta is egy pénzügvi' és közgazdasági politika által — melynek jellemzésére még vissza fogok térni — legalább is nem nyert erőt, melynek produktiv munkásságától a kényszerkölcsön utján most milliárdokat elvonnak. Az ekképen lerongyolódott közgazdaság szólittatik fel arra, hogy két és fél év alatt tegye meg azt az óriási erőfeszi test, amely pénzügyi egyensúlyának biztosítása szempontjából szükséges. Én nem mondom, mélyen 1. Nemzetgyűlés, hogy ez lehetetlen, mert i'genis meg kell lennie; hanem azt mondom, hogy nekem súlyos aggodalmaim vannak. Hiszen igaz, hogy amennyiben helyreáll valutánk stabilitása, amennyiben ezáltal megint be vagyunk kapcsolva a világ pénz- és hitelforgalmába, amennyiben a gazdasági szabadság helyreállittatik — mindez igen nagy, természetes fellendülést fog adni közgazdaságunknak. Szó sínest róla, ha a kormány eredeti terve valósult volna meg; ha kaptunk volna oly kölcsönt, melyből a beruházásokra is maradt volna; ha az egész szanálási operációt nem két és fél, hanem négy-öt év alatt lehetett volna véghezvinniink, akkor sokkal nagyobb bizalommal és megnyugvással néznék a helyzet elé. De engedelmet kérek, azok az előbb említett tényezők, amelyek organiee hatnak a közgazdaságra, s ebből folyólag a pénzügyre: a gazdasági szabadság, a világforgalomba bekapcsolódás, a stabil valuta, — mindezek kétségtelenül hatnak, de hogy oly gyorsan hatnak-e, oly közvetlenül hatnak-e, hogy két és fél év alatt annyira éreztetik-e hatásukat, hogy a most lerongyolódott közgazdaság képes legyen arra a nagy erőfeszítésre, anélkül, hogy még | inkább meg legyen támadva létalapjaiban: eh | hez kénytelen vagyok magam elé kérdőjelet tenni. Remélem a legjobbat, de biztosságot e tekintetben nem érzek. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Igaz, hogy a törvényjavaslat indokolása és a bizottsági jelentés nem egészen világos módon céloznak annak lehetőségére, hogy az államivá sutákra, melvek mint külön szervezet volnának konstruálandók, kölcsönt fogunk majd felvehetni és arra is céloznak, h'ogy az a nagy földterület, amely a vagyonváltságnak természetben való lerovása utján az állam birtokába jutott, a birtokreform céljának veszélyeztetése nélkül lüpotékául szolgálhat hitelmüveletekre. De bocsánatot kérek, azt kérdem a t. kormánytól, hogy van-e már erre nézve megállapodás? mert ha nincs, akkor ez is csak remén v. Ha a kormány azt mondaná: megállapodtunk arra nézve, és a reparációs bizottság már hozzá is járult ahhoz, hogy ezek a jövedelmek szintén mentesittessenek a reparációs zálogiogi elsőbbségtől s • hoe-y ezek alapján szabad hitelmüveleteket köthetünk, — ha ezt mondhatná a kormány, akkor mindenesetre sokkal kedvezőbbnek lát4
