Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

 nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április íio 15-ên, heâden. 2Ô7 Ausztriát annyira megszanálták, hogy a legkiválóbb pénzügyi szakértők sem tudják megtalálni a megoldás lehetőségét, szerencsétlenség Ausztriára hivatkozni ; várjuk meg tehát, mi lesz ott. (Frühvurth Mátyás : A tisztviselőknek ott jobb dolguk van, mint valaha !) Jobb dolguk van, mert ott be van vezetve az indexrendszer, melynek következtében fokozatosan el kellett látni a tisztviselőket és a munkásokat is. A szanálás eredményeképen katasztrófálisabb Ausztria pénzügyi helyzete, mint valaha. Nem mondom, az államháztartás egyensúlyát 1925-re helyreállítják, csakhogy borzasztó naiv hit azt állítani, hogy a deficit kiküszöbölése egyél telmü az ország gazdasági szanálásával. A deficit kiküszöbölése épugy nem segit, mint ahogy nem segit a külkereskedelmi mérleg aktivvá tétele sem. A magyar külkereskedelmi mérleg pedig, akármit mondjanak önök, aktiv, aktiv volt már régebben is. Azok az adatok azonban, amelyeket elénk tárnak, nem fedik a való tényállást, mert amikor kivisznek cikkeket Magyaiországból, nem mondják be a kivitt értékeknek egynegyedét sem, az a statisztika tehát, amelyet kiállitanak, hamis, mert mindenki spórolni akar a kiviteli illetékeken. Hiába mutat külkereskedelmi mérlegünk hivatalos kimutatása passzivitást, mert lényegileg aktiv az a mérleg ; mert a kivitel csekélységével szemben behozatalunk teljes mértékben szerepel a statisztikai adatokban. (Schandl Károly : Ez a kormány érdeme !) Én nem tudom, kinek érdeme. (Derültség jobbfelől.) Nem érdeme a magyar kormánynak, t. képviselőtársam, mert hamis bevilágitást ad a belfölddel és külfölddel szemben egyaránt. (Ulain Ferenc : A magyar mérleg aktiv ? —• Egy hang jobbfelől :• Ő mondja ! —• Ulain Ferenc : Nem ért hozzá í — Derültség jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ha a magyar kormány alaposan és egyenesen gondoskodnék arról, hogy kiviteleink is olyan összegekkel szerepeljenek a statisztikai kimutatásokban, mint behozatalunk értékei, akkor nem következett volna be az a helyzet, hogy Bud János közélelmezési minister forszirozott menetben vigye ki az országból az összes gabonát és egyéb terményeket (Sehandl Károly : Az összest nem vitte ki !) Borzasztó nagy mértékben vitte ki a gabonát és igy állott be az a helyzet, hogy itt hihetetlen mértékben felszökött a gabona ára (B. Prónay György : Ugyan kérem !) Mondhat ön nekem akármit, t. képviselőtársam, de közgazdasági törvény az, hogyha kiviszik az országból a gabonaszükségletet, az iránta megnyilvánuló kereslet drágitja annak a cikknek az árát (Patacsi Dénes : Az egyéb cikkek ára miért emelkedett ? Azt mondja meg !) T. képviselőtársam ! Vannak feleslegek a közélelmezési ministeriumnál, a nagy cégek raktáraiban és önöknél, de a magyar nép számára nincs felesleg. (B. Prónay György : Óriási tévedés !) Azt hiszem, hogy inkább ön téved, képviselő ur 1) Pikier Emil : 5000 korona egy kiló kenyér, ez tévedés ! Melyik munkásnak van kenyérfeleslege ? Hol vannak azok a munkásgyerekek, akik jóllakhatnak kenyérrel, pláne vajas kenyérrel ?) Elnök : Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni 1 (Pikier Emil : Ezt nem lehet nyugodtan hallgatni ! Ez cinizmus !) Dénes István : Méltóztassék megengedni, hogy önöknek ezt a nagyszerű tisztánlátását ugy jellemezzem, hogy talán nem méltóztatnak egészen helyesen felfogni a dolgokat, mert egy mezőgazdasági munkásnak nemrég még 6000 korona, sőt 4000 korona volt a napszámbére. (Sehandl Károly : Tévedés! Épen most érkeztek be a hivatalos adatok : a minimális bérek 5—-8 kiló búza körül vannak !) Hol, képviselő ur ? (Schandl Károly : Az egész országban !) Kijelentem, tisztelt képviselőtársam és állom, hogy ez csak elméletben van igy. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. í Dénes István : Erre nézve, tisztelt képviselőtársam, borzasztóan méltóztatik tévedni, mert a munkabérmegállapitó bizottságok majdnem sehol sem működnek az országban. (Sehandl Károly : 17 járásban !) íme, csak 17 járásban ! Hány járás van Magyarországon, t. képviselő ur ? (Patacsi Dénes : Hát miért nem állit]ák fel ?) Mert nem akarják ! (Patacsi Dénes : Mert nem kérik !) Miért kell kérni, amikor tudja a kormányzat, hogy miként áJlanak a munkabérek Jászladány környékén, Balmazújvároson, a Dunántúl Pázmándon és Békésben stb. Engedelmet kérek, önök nem akarják tudni azt, hogy mennyi a munkabér, (Lendvai István : Ugy látszik !) vagy ha tudják, szégyellik itt bevallani. (Patacsi Dénes : Hát ön az ügyvédi bérét bemondja-e ? —• Lendvai István : Megfelelt Patacsi béres !) Mondom, Magyarország népének legnagyobb része a mezőgazdasági munkásság, ezt kell megszanálni, nem a nagybankokat és a nagybirtokokat. (Lendvai István : Nem a zsidókat !) Mondom, ezek az emberek képtelenek lesznek valamit is csinálni, mert a lerongyolódás végső határán állanak. Én tehát ajánlom önöknek, hogy talán méltóztatnának beszerezni az információkat mindenünnen, hogy mennyi a mezőgazdasági munkabér. Egyik képviselőtársunk, Podmaniczky Endre báró mondotta nagy gaudiumként, hogy nem 6000 korona, hanem 10.000 korona. Kérdem t. képviselőtársamat, mit tudnak azok az emberek 10.000 koronából vásárolni és mennyi ma egy kiló kenyér ? De nem 5 kiló búza, hanem egy kiló kenyér és másfél kiló kenyér a bér, ha van napszám, de boldog, ha kap napszámot. Én nem tudom, hogyan gondolják szanálhatni ezt az országot, mert felfogásom szerint itt szanálásról csak akkor lehet beszélni, akkor kezdődik meg a szanálás, ha ezeket az óriási nagy és szép magyar munkástömegeket hozzájuttatják munkához. Mert hiába hoznak be ide milliárdokat és aranymilliókat, ha az a mezőgazdasági munkás nem lát belőle semmit, mert nem fog többet kapni, mint másfél kiló kenyér napszámbért és nem fog kapni többet, mint amennyit akarnak neki adni, még ha megfeszül is. Ha önökben volna lelkiismeret . . . (Nagy zaj és jelkiáltások jobbfelől : Ez ellen tiltakozunk ! Kikérjük magunknak !) Várják meg, mit akarok mondani ! (Schandl Károly : Ez szemtelenség ! — Folytonos zaj jobbfelől.) Elnök : A képviselő urat azért a kifejezésért, amelyben kétségbe vonta a túloldalon ülő képviselő urak lelkiismeretét, kénytelen vagyok rendreutasítani 1 Méltóztassék az ilyen sértő kifejezéstől tartózkodni ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Én nem azt akartam mondani, hogy nincs önöknek lelkiismeretük. (Édes Antal ; Nahát akkor ,..) Várja