Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

286 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. tási módja is hatványozott mértékben más, mint nálunk. A magyarországi bevételek legnagyobb részét a forgalmi adó teszi, a forgalmi adót pedig sem hg. Esterházy nem viseli, sem Krausz Simon, sem az ezerholdasok, sem a bankigazgatók, illetőleg csak annyiban viselik, hogy maguk vannak néhány személlyel, ehhez azonban óriási vagyonuk, óriási jövedelmük van, ami nincs meg a munkásnál, nincs meg a kisembernél és nincs meg azoknál, akik fizikai és szellemi munkájuk után élnek. Nem kívánom bővebben igénybe venni az önök türelmét a forgalmi adó kérdésével. Ajánlom önöknek, olvassák el Teleszky János beszédét, amelyet akkor mondott, amikor 1920-ban egy gazdasági ankéten felvetették azt az eszmét, hogy vezessék be a forgalmi adót. Akkor ő is elismerte és koncedálta, hogy ez a legbrutálisabb és legszörnyüségesebb adó, amely a kisembereket nyomja. Átmenetileg tartotta szükségesnek l*%-ig ; még ez a feudálisán gondolkozó pénzügyi ember sem merészelt 3%-ra gondolni. (Erdélyi Aladár : Nincs neki a világon semmije !) Nézzük, vájjon a vagyon viseli-e valóban a felemelt terheket, az illetékeket, amelyeket köztudomás szerint 99%-ban a milliók viselnek_ (Erdélyi Aladár : Hát az átírást és az örökösödési illetékeket ki viseli?) A nagybirtoknál nincs át- v irás, képviselő ur. (Gr. Hoyos Miksa : Hát ott mi van?) Hány esetben van? (Derültség jobb felől —• Erdélyi Aladár : Ha meghalnak !) Méltóztassanak megnézni az illető kimutatásokat és statisztikai adatokat Ne akarják elvitatni t. képviselőtársaim, hogy az az 5—600 mágnásnagybirtokos Magyarországon több átirást csinál, mint az a néhány millió magyar ember, és ne akarják elvitatni, hogy ezek többet pörlekednek, mint a milliók. Méltóztassanak csak kissé józan eszükre hallgatni s meg méltóztatnak látni, hogy igenis, az illetékeket "is a milliók viselik. Az illetékek 8 millióról 48 millióra emelkednek. (Erdélyi Aladár : Nézzük meg a skálát ! Tudni kellene azt is !) Hogy nem a nagyvagyonok viselik az adóterheket, arra nézve itt vannak a fogyasztási adók, amelyeket 23 millióról felemelnek 47 millióra. A só jövedék 5 millióról 10 millióra emelkedik, a dohányjövedék pedig 18 millióról 32 millióra. Ne áltassák magukat a t. többségi urak és ne álltassák még inkább a magyar nemzetet azzal, hogy a költségvetési tervezet szerint a nagy vagyonok viselik a terheket. Egy esetben lehet itt csak a karonát stabilizálni : ha csak olyan emberek lesznek Magyarországon, akik munkájukból élnek. (Helyeslés a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Megszavazzuk, legyen nyugodt !) T. képviselőtársam, ha ön megszavazza, akkor azt hiszem, önnek is le kell adnia a 800 holdjából egypár száz holdat. (Erdélyi Aladár : Az lehet, hogy le kell adnom, de a munkámból meg fogok élni !) Lehet, és én tisztelem az ön nagy munkakészségét. Ön tehát támogatni fogja azt a törekvésemet, hogy ne lehessen itt az az állapot, hogy m ig a tisztviselők és munkások milliói a legnagyobb nyomorban sínylődnek, addig legyenek olyan emberek, akiknek száz és százezer hold földjük van, legyenek bankigazgatók, akik palotákat vásárolnak össze és a földi jólét minden javában duskálódnak. Magyarországot csak ugy tudjuk szanábii, ha elődeink példáját követjük, amikor bejöttek Magyarországba. A nemzet javaiban mindenkit részesíteni kell és lehetővé kell tenni, hogy mindenki hozzájusson a munka lehetőségéhez. (Erdélyi Aladár : Hát hogy csinálták az elődeink?) Ugy csinálták, hogy mindenkinek, aki a magyarokkal együtt jött be az országba, lehetősége volt földhöz jutni, míg ma a magyar nemzet zöme el van zárva a magyar földtől. Ismétlem, szanálást, koronastabilizálást és az infláció megszüntetését csak egy esetben tudjuk végrehajtani, ha nem a fogyasztókat, hanem a nagy vagyonokat terheljük meg ujabb adókkal, de olyan adókkal, amelyeket ne tudjanak áthárítani a fogyasztók millióira. Hogy mennyit ér a kormány szanálási tervezete, azt legjobban bizonyítja az az eljárás, amellyel a tisztviselőket akarják szanálni. A tervezet szerint a 145.000 köztisztviselő közül 15.000-et akar a kormány elbocsátani és a fenmaradók fizetését fel akarja emelni. A tisztviselők mai fizetése 97*2 milliót tesz ki, a szanálási akció végén pedig kitenne 158-2 millió koronát. A többlet tehát a tisztviselők javára 80-8%-ot tesz ki két és fél év alatt. Lakbér címén kapót a köztisztviselői osztály 3 %-ot, amelyből eddig kifizetett, mondjuk, 2%-ot. Most mi történik? A február 1-én fizetett lakbérhez képest a tervezet szerint ennek mintegy 26-szorosát kell fizetni, tehát csak 2 %-ot véve alapul, a lakbér 52 %-ot fog kitenni. Mondjuk, hogy 80-al emelkedik a tisztviselők fizetési egysége 150-re. Ebből azonban 50 egységet le kell adniok lakbér címén. Az történik tehát itt, hogy a 80-8% fizetési többletből megmarad a tisztviselőnek de facto 33%. Csakhogy még ez sem marad meg, mert ehhez járul még a házhaszonrészesedés, amely egynegyed részét teszi ki a lakbéreknek és amelyet szintén fizetni kell. Hozzájárulnak továbbá ehhez az óriási drádaság következtében beálló többi terhek, amelyeket szintén a 33% többletből kell a tisztviselőnek fizetnie. Komoly aggályom tehát az, hogy a tisztviselői osztály helyzetén sem fognak tudni javítani. De legalább a köztisztviselőkön segíteni akar valahogy a szanálási tervezet, mert 80"8%-os emelést akar nekik juttatni, de kérdem, mit fog csinálni a magántisztviselők és a szabadfoglalkozásúak óriási tömege és mi fog történni a munkástömegekkel. Frühwirth t. képviselőtársam beszédében egyszerűen megállapította, hogy ezeknek a javaslatoknak következtében a munkabérek rögtön nyomon fogják követni a drágulást és utóiérik az árakat. P

T Nem tudom, honnan meriti t. képviselőtársam ezt a meggyőződését ? (Frühivirth Mátyás : Ausztriában is így történt ! — Pikier Emil : Ausztriában indextörvény van !) Hogy Ausztriában milyen a helyzet, arra nézve egyik-másik képviselőtársam már adott felvilágosítást. Én arra kérem t. képviselőtársamat, olvassa el à tegnapi Presse vezércikkét és meg méltóztatik látni, hogy annak ellenére, hogy óriási nagy kölcsönt kaptak, súlyos pénzügyi helyzetben vannak és a drágaság Ausztriában állandóan emelkedik. Épen a t. képviselőtársam »Helikon« című füzetéből olvastam, hogy ott állnak Ausztria szanálási koporsója körül a világ szakértői és megállapítják, hogy nem tudnak segiteni Ausztrián. Az elmúlt esztendőben 11 billió korona deficit volt Ausztria külkereskedelmi mérlegében. (Friedrich István : Ez téves! 600 millió^aranykorona !) Amikor