Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 192Í. telére, a nemzetközi ellenőrzésre. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az igen t. miniszterelnök ur ezt nagyon tetszetős alakban adja elő és megkapó retorikai antitézisekben állit ja be, mondván: az ellenőrzés eddig is meg volt, a jóvátételi bizottságnak eddig is volt jogköre, hogy mindenbe betekinthessem, — ami igaz is, de meg fogjuk látni, hogy milyen kiterjedésben és milyen módon — a különbség csak az, hogy most ezt az ellenőrző hatáskört átveszi a Nemzetek Szövetségének tanácsa és az általa kiküldött főbiztos; tehát mig előbb aa ellenőrzés abból a célból gyakoroltatott, hogy minél nagyobb reparációt tudjanak reánk nézve megállapítani, most az ellenőrzés abból a célból fog gyakoroltatni, ; hbgy nekünk segítsen, saját talpraállásunkat, j saját rekonstrukciónkat eszközölje. Ez így beállítva rendkívül megkapó és ha tényleg így volna, igen nagy megnyugvást keltene bennem is. De sajnos, az egész ellenőrző apparátus egyik tényezőjéről következetesen hallgat, ugy a kormányjavaslathoz hozzáfűzött nyomtatott indokolás, mint a bizottsági jelentés, valamint a ministerelnöki nyilatkozat és ez a tényezője a nemzetközi ellenőrző apparátusnak: a jóvátételi bizottság által kiküldött ellenőrző bizottság. Mindjárt megmondom, hogy ez az Achilles- •! sarka az egész műnek. Valamint másfelől nem tagadom, hogy a jóvátételi problematikus helyzetre való hivatkozás legnagyobb erőssége a ; kormánynak, midőn ezt az eljárását védi, ugy }\ másrészről legnagyobb gyengéje, majdnem azt i mondanám, legnagyobb veszedelme, ennek az ; egész konstrukciónak a jóvátételi bizottság ál- .« tal kiküldött állandó ellenőrző bizottság. Ennek nincs hasonmása az osztrák ellenőrző apparátusban. Az osztrák ellenőrző apparátus áll a főbiztosból, akit a nemzetek szövetségének tanácsa küldött ki és egy ellenőrző bizottságból, amelyet az osztrák kölcsönt garantáló államok létesítettek. Ez teljesen jogos dolog. Ha már j nem vagyunk a nemzetek egymáshoz való bizalmának abban az atmoszférájában, amely megelégszik azzal a hittel, azzal a feltevéssel, hogy más nemzetek az ő kötelezettségeiknek ; megfelelni iparkodnak s a szerint kezelik vagyonukat, ha már egyáltalában megszületett az ellenőrzés gondolata a mai bizalmatlansággal telitett légkörből, jogosabb ellenőrzést, mint azét, aki jótáll az ón kötelezettségemért, nem lehet elgondolni. A garantáló hatalmak ezen ellenőrzésének van ïegy pendant ja, ami ellenőrzési apparátusunkban. Ez a hitelezők bizottsága. Miután tudvalevőleg a mi kölcsönünket más hatalmak nem garantálták, természetesen nem volt nekik miért ellenőrző-bizottságot kiküldeni. Ennek megfelelően meg van szervezve a hitelezők bizottsága, amely őrködik afelett, hogy a hitelezők érdekei ne csorbuljanak. Ennek jogosult sága az előbb előadott okokból és a, mostani légkörben szintén nem tagadható. (Horváth Zol- jj tán; Ez a csődválasztmány!) De" mit keres itt ennek az egész kölcsö-nműnek a logikájából kiindulva, a reparációs bizottság által kiküldött ellenőrzőbizottsága Ezt ennek a kölcsönmünek a logikájából sehogyan sem lehet megmagyarázni. Méltóztassanak -, meghallgatni a II. sz. jegyzőkönyv erre vonat- j kozó intézkedéseit. A S. cikk azt mondja (Ol-' vassá): „Magyarország elfogadja egy ellenőrzőbizottságnak a létesítését, amelyet a jóvátételi , évi április hó 11-én, pénteken. 23 bizottság fog kijelölni. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy. a trianoni szerződés 180. cikke által a jóvátételi bizottságra ruházott jogokat mindennemű sérelem ellen biztosítsa". Megnéztem a trianoni szerződés 180. cikkét. A 180. cikk nem mond egyebet, mint ezt (Olvassa): „A Jóvátételi Bizottság részéről engedélyezhető kivételek fentartásával Magyarország minden vagyona és jövedelme rangsorbeli elsőbbséggel szavatol a jóvátételi követelések megfizetéseért és azokért az egyéb terhekért, amelyek a jelen szerződésből vagy az azt kiegészítő szerződésekből és egyezmény ékből etc. származnak, amelyeket Magyarország a szövetséges és társult hatalmakkal az 1918. évi november hó 3-án aláirt fegyverszünet ideje alatt kötött". Ez a cikk tehát csak azt mondja, hogy Magyarország összes jövedelmei biztosítékul le vannak kötve a jóvátételre, hogy a jóvátétel első helyen bekebelezett zálogjoggal bir. Ez a kérdés a szanálási időszakra, sőt a kölcsön fennállásának egész idejére meg van oldva a reparációs bizottság hozzájárulásával; erre az egész időre Magyarország bizonyos jövedelmeire nézve a reparációnak elsőbbrendü zálogjoga fel van függesztve és át van engedve annak a kölcsönnek, amelyet most létesítenek; erre az időre meg van állapítva az az összeg, — ismét a reparációs bizottság hozzájárulásával — amelyet reparáeió és egyáltalában a békeszerződésből és az azelőtt megkötött egyezményekből folyó bármi néven nevezendő kötelezettségek címén Magyarország fizetni tartozik. Ez alatt a húsz esztendő alatt tehát a logika szabályai szerint a reparációs bizottságnak semmi teendője sincs. A 180. §-ban foglaltak feletti őrködésre semmi oka nincs, mert hiszen az likvidálva van, a bizonyos jövedelmekre nézve megállapított esztendei prioritás húsz esztendőre át van engedve a kölcsönnek. A többi természetesén érintetlenül marad. Ennek ellenére nemcsak létesül ez az ellenőrzőbizottság, amelynek — ismétlem -— az egész kölcsönművelet logikájából kiindulva ícmmi létjogosultsága sincs, hanem ez a bizottság tág hatáskörrel is fel van ruházva. A 8. cikk második szakasza azt mondja (Olvassa): „Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy a trianoni szerződés 180. cikke által a Jóvátételi Bizottságra ruházott jogokat mindennemű sérelem ellen biztosítsa". Az imént Voltam bátor rámutatni, hogy ebből a szempontból semmi dolga a bizottságiiak. Ha valóiban" ezen határok között maradna, semmi dolga sem volna, ha csak nem az, hogy Magyarország pénzügyeinek olyan katasztrofális megromlása ellen gyakoroljon felügyeletet, amely a húsz év után megállapítandó reparációkat fenyegeti. Erre a feladatra azután untig elég volna az a hatáskör, amelyet a trianoni szerződés ruház a reparációs bizottságra és amely abból áll, hogy időnként Magyarország pénzügyi helyzetéről felvilágositásokat szerezhet. Ebben a 8. cikkben azonban ki van kötve számára (Olvassa): .-,Ebből a célból a magyar kormány a főbiztosnak — az ellenőrző-bizottsághoz való továbbítás céljából — megadja mindazokat a felvilágosításokat, amelyeket az ellenőrző-bizottság a magyar költségvetés bevételeinek és kiadásainak bármely fejezetére vonatkozólag kérni fog és— igaz, hozzáteszi — amelyek kapcsolatban állnak azokkal a célokkal, amelyek miatt a bizottságot létesítették." Azonban nincs az a költségvetési tétel, amelyet