Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
Lá nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 283 tóztatnak érteni, miért szerepel az 1926. év második felében már 65*6 millió aranykoronával a kölcsönszolgálat. A pénzügyi bizottság jelentése semmi kétséget sem hagy fenn aziránt, hogy Bethlen grófnak nem sikerült beváltania azt az igéretét, amit a nemzetgyűlésen tett, hogy ebből a kölcsönből pedig reparációt nem fizetünk. S mert ez neki nem sikerült, le kellene vonnia ebből a konzekvenciákat, különösen azok után, hogy nem régiben Hódmezővásárhelyen határozottan állította, hogy magyar ember nem Írhatja alá a jóvátételi kötelezettség vállalását. Minő véleménye legyen ilyen körülmények között a belföldnek és a külföldnek is . . . (Biró Pál előadó : Csak nem mondhatja előre, hogy fizetni fog?) Rendben van, tisztelt képviselőtársam. Én akceptálom ezt az érvelést, hogy nem mondhatja meg előre, de ha mégis elérkezik az idő, hogy fizetni kell, akkor a ministereinöknek állania kell azt, amit mondott s ugy tudom, a politikában ilyenkor szokott bekövetkezni a kormánycsere, ilyenkor kell a ministerelnöknek átadni a helyét olyannak, aki nem szögezte le magát ezen álláspont mellett. (Graeffl Jenő : Annyiszor hallottuk már ezt ! Unalmas mindig egyet hallani Î Valami ujabbat kérünk ! — Reisinger Ferenc : Mondjon le mandátumáról, ha nem tetszik ! — Graeffl Jenő : Dehogy mondok, mondjon le maga ! — Kiss Menyhért : Graeffl képviselő urat is halljuk már egyszer ! — Bessenyey Zpnó : Mindennek van határa ! Halljuk a szónokot !) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : A pénzügyi bizottság jelentésében precizen benne van ez, s nem lehet többé félrevezetni a magyar népet. Megvan mondva, hogy főleg a külső kötelezettségek egyenlitendők ki, s a pénzügyi bizottság azért ajánlotta a 250 milliós számot, hogy pozitív biztositék legyen arra, hogy a jóvátételi programmot végre lehessen hajtani. Nem indirekte, hanem expressis verbis ki van mondva, hogy az egész külföldi kölcsönt azért engedélyezték, hogy jóvátételt fizethessünk. Őszintén kell tehát beszélni. Önök a magyar nemzet előtt egyedüli argumentumul mindig azt használták fel, hogy külföldi kölcsönt kapunk, kölcsönre szükség van, enélkül összeomlunk ; és most kiderül, hogy az egészet azért engedélyezik, hogy kifizethessük belőle a jóvátételt, a s mellékelt költségvetés igazolja is, hogy már az első két és fél év alatt 214 millió aranykoronát tényleg vissza is fizetünk. (Héjj Imre : Milyen címen? — Reisinger Ferenc : Majd három óra után megmondja 1 — Erdélyi Aladár : Az a régi államadósságok visszafizetésére vonatkozik !) Nagyon jól tudom, csakhogy az egész kölcsönnek az szolgált alapjául, hogy vállaltuk ezeknek a kötelezettségeknek rendezését. Elnök (csenget) : A Ház határozata értelmében az ülést most megszakítom. Délután három órakor folytatjuk tanácskozásunkat. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Dénes István képviselő urat illeti. Dénes István : Tisztelettel kérem a határozatképesség megállapítását. Elnök : A határozatképesség megállapításának most nincs helye. Dénes István : A tanácskozási képesség meg állapítását kérem. Elnök : Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Zaj a jobboldalon. — Bessenyey Z?nó : A legjobb akarattal jöttünk ide és most ilyeneket csinál Î —• Felkiáltások a jobboldalon : Elegen vagyunk, de majd azután kimegyünk! — Petrovits György és Hebelt Ede jegyzők megszámlálják a képviselőket.) Negyvenegy képviselő van jelen. A Ház tanácskozásképes. Kérem méltóztassék beszédét folytatni. Dénes István : Délelőtt ott hagytam el, hogy rámutattam ana, hogy az egész kölcsön tulaj donképen a jóvátétel érdekeit szolgálja, hogy a magyar kormány azért vette fel és kapta a kölcsönt, hogy fizethesse a jóvátételt. (Zaj a jobboldalon.) Minthogy t. képviselőtársam nem volt bent, nem tudja, hogy ez igy van és azért ismételten vagyok kénytelen felolvasni a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó jelentését. Azt irja, a külföldi kölcsön eredményéből pedig főleg a szanálási idő alatt teljesítendő külső kötelezettségek szolgáltatandók ki, továbbá azért ajánlotta a pénzügyi bizottsági jelentése a 250 millió felvételét, hogy pozitív biztositék legyen arra, hogy a jóvátételi programmot végrehajtsák. Tehát t. képviselőtársam, aki vezető ember a többségi pártban, ily tájékozatlan e javaslattal szemben, amelytől az ország sorsa függ. (Csontos Imre : Ne nekem beszélj, nem szóltam egy szót sem !) Azt kell ebből megállapítanom, hogy az egész külföldi kölcsön a trianoni békeszerződésből, valamint az egyéb szerződésbői folyó kötelezettségek teljesítésére adatott. Ezt hallották, de hogy a t. többséget még jobban felvilágosítsam erről, folytatom, mert hiszen nincs garanciánk és nem tudjuk, hogy a javaslatokat el is olvasták volna, mert ha elolvasták volna, nem hiszem, hogy egy percig is helyeselnék és itt tudnának ülni. A pénzügyi bizottság jelentésének 7. fejezetében, mely az újjáépítési kölcsön feltételeiről rendelkezik, benne foglaltatik még pozitivebben, hogy a magyar külföldi kölcsönt a maga céljaira nem láthatja, azt mondja a pénzügyi bizottság jelentésének 20. oldala, hogy »javasoljuk, hogy az igy lekötött jövedelmek egyesitett számlán szerepeljenek a főbiztos ellenőrzése alatt, illetőleg, ha a főbiztos megbízása letelik, a fenmaradó ellenőrző szerv ellenőrzése alatt.« Ez azt jelenti, hogy a magyar kormányt még hozzá sem engedi a külföldi kölcsönhöz, a magyar pénzügyminister és a magyar ministerelnök a külföldi kölcsönhöz nem is nyúlhat hozzá, a külföldi kölcsön a főbiztos rendelkezése alá tartozik épugy, mint a főbiztos rendelkezése alá fognak tartozni teljesen a kölcsönszolgálat címén szereplő óriási tételek a költségvetési tervezetben. Ez mit jelent magyarul ? Azt jelenti, hogy a külföldnek, amelyhez elment a kormány kunyorálni, nincs bizalma a magyar ministerelnökhöz és a magyar pénzügyministeihez, egyszerűen nem bocsátják rendelkezésére a kölcsönt, majd a főbiztosnak adják, az fog rendelkezni, hogy milyen tervre, milyen célra kell fordítani és a külföldi kölcsönből mikor, mennyit kell adni ; a magyar kormánynak és a magyar pénzügymimsternek semmi ingerenciája nincs a külföldi kölcsönre. Ha semmi egyéb nem, ez a tény maga, a külföldnek ez a nagymérvű bizalmatlansága a magyar kormánnyal szemben már elegendő ok lehetett arra, hogy a NAPLÓ XXIII. ::-