Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
282 r A nemzetgyűlés 278, ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. fizetni, tehát a vagyonadónak a föld értéke az alapja. Ennek ellenére kibocsáttatott a 18.600— 1921. sz. rendelet, amely azt mondja, hogy a kataszteri hold föld értéke minimum 3000 korona, (Erdélyi Aladár : 6000 korona volt már akkor I) majd erre is rátérek, tehát 3000 korona és 20 korona tiszta hozam mellett maximum 9000 korona. Ezek vannak szorozva. (Erdéyli Aladár : Mennyivel ?) Törvényes vagyonadójának körülbelül tizedrészét fizeti be a földbirtok e privilegizált rendelet alapján. Ha önök szanálni akarnak, ha azt akarják, hogy az állampénztár egyensúlya helyreálljon, akkor oda kell hatniok, hogy ehelyett az utóbb behozott sok szerencsétlen adó helyett, amelyek szükségessé tették, hogy minden ember háta mögé fináncot állítsanak, és szükségessé tették az adóadminisztráció borzalmas fokozását, inkább hajtsák végre a törvényeket és megtelik az államkassza. (Hedry Lőrinc : A javaslatot el nem fogadom ! — Derültség jobbfelől.) Hajtsák végre a jövedelem- és vagyonadót becsületesen, minden adóalanyra és vagyontárgyra vonatkozóan és meg fognak győződni arról, hogy nem lett volna szükség kimenni, megalázó külföldi kölcsönért kunyorálni, nem lett volna szükség oly adónemet bevezetni, amelyet maga a feltalálója az egyik legborzalmasabb és legbrutálisabb adónemnek minősített : a forgalmi adót. Maga a pénzügyministeri jelentés, amelyet a jóvátételi bizottsághoz terjesztett, leszögezi és megállapítja, hogy fájdalom, a forgalmi adóból éri el Magyarország a bevételeinek nagyrészét, ez a legkiadósabb adónem, pedig ez a legbrutálisabb, legigazságtalanabb adó. Ha önök azt kivánják és követelik a magyar néptől, hogy odaálljon és támogassa a javaslatokat, akkor önöknek tanújelét kellett volna adniok annak, hogy hajlandók a törvényeket betartani és a kiváltságban részesített nagybirtokot, nagytőkét is legalább megközelitően annyira megadóztatni, amint a fogyasztó milliókat. Méltóztassék elképzelni, hogy ehhez az adóreformhoz, tehát a földadóhoz, a jövedelemés vagyonadóhoz, a kincstári haszonrészesedéshez, amelyeket egyenes adóknak kereszteltek el, de amelyeket kizárólag a tisztviselők és munkások milliói fognak megfizetni a hazának, jönnek a tipikus fogyasztási adók, a forgalmi adó, a különféle fogyasztási adók, a különféle kincstári haszonrészesedések, amelyek a sót, cukrot, élesztőt, ecetet, petróleumot, a legelsőbrendü élelmicikkeket terhelik, amelyekből a nagybirtokos se tud többet fogyasztani óriási latifundiuma mellett sem, úgyhogy ezeket megint a dolgozó magyar nép milliói viselik. A politikának alfája az kellene, hogy legyen, hogy először is olcsóvá tegye a kenyeret, a zsirt, a legelsőrendü élelmiszerszükségleteket. Itt megfordítják a tételt és a legdrágábbá teszik a legelsőrendü szükségleti cikkeket azáltal, hogy ilyen borzalmas fogyasztási adókat nyomnak a nemzet nyakába. (Ellenmondások jobbfelől.) Ön, t. képviselőtársam, csóválja a fejét. Nem csodálkozom, hogy ezt nem érzi meg, mert 7000 katasztrális hold mellett nem is lehet megérezni a szociális nyomorokat, bajokat. (Pintér László : Mi köze hozzá !) Ön nem tudja azt, mi a nyomor. Csak az mondhat itt erről kritikát, aki kimegy a falvak szegény lakóihoz és látja, hogy a magyar nép milliói hogyan élnek. (Bessenyey Zénó : Ő köztük él, többet fordul meg köztük, mint maga !) Én, t. képviselőtársaim, törvényjavaslatot terjesztenék be ide, hogy minister és képviselő csak olyan egyén lehessen, aki legalább egy hónapot eltöltött a magyar alföldön egy nyomorgó mezőgazdasági munkásnál, (Derültség jobbfelől. — Héjj Imre : Nyolcvan esztendeje él ott !) legalább egy hónapot eltöltött egy héttagú munkáscsalád viskójában télen, ruházat nélkül, cipő nélkül, eledel, élelmiszer nélkül, minden nélkül. És ha eltöltött egy hónapot a siró, haldokló magyar gyermekek körében, akkor jöjjön ide. (Graeffl Jenő : Egy szó se igaz belőle !) Fogadni mernék, hogyha ez törvénybe iktattatnék, itt másféle törvényeket alkotnánk és lenne szociális érzék a ministerben, a képviselőben, aki arra vállalkozik, hogy ennek az országnak törvényeket alkot. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak a költségvetési tervezet rövid vázlatából látni, hogy ennek az egész szanálási javaslatnak összes eredménye tulaj donképen az, hogy 1926 végén a tervezett 235 millió aranykorona bevételi többlet 80%-át a magyar munkás- és tisztviselőosztálytól, szóval a dolgozók millióitól fogják beszedni, azoktól, akik ma is csak vegetálnak s akikről vélemény különbség nélkül megállapíthatjuk, hogyha hamarosan nem segitünk rajtuk, katasztrofális helyzet fog előállani. Nagyon helyesen fejezi ki ezt a gondolatot a pénzügyi bizottság jelentésének 6. fejezete, amely »A költségvetés reformja« címet kapta s azt tartalmazza, hogy lehetséges lesz 2 év alatt az a dó jövedelmet 27 aranykoronáról 50 aranykoronára felemelni, vagyis a magyar csecsemők adókötelezettségét 27-ről 50 koronára felsrófolni. Benne van ebben az egész tervezet kritikája, amikor itt fejek és szájak után s nem a vagyonok nagysága szerint vetik ki az adót. (Ugy van ! b al felől ) De a pénzügyi bizottságnak nem is fontos, hogy mi történik a fejekkel. Ha ezek a pénzügyi fejek összeroskadnak, ha minden fejjel elpusztul két munkáskéz is, az nem baj, ennek a bizottságnak csak az a fontos, hogy megkapja a súlyos hadisarcot, a súlyos követeléseket, amelyeknek behajtására ezt a bizottságot ideküldték s amelyeknek fizetését a magyar kormány egészen könnyedén el is vállalta. Rátérek most a külföldi kölcsönnek és ennek a költségvetési refromnak pénzügyi, gazdasági és szociális szempontból várható hatásaira. Méltóztattak hallani, hogy az összes ellenzéki szónokok akár elfogadták taktikából a javaslatot, akár nem, igazolták, hogy az egész kölcsönakció azt a célt szolgálja, hogy Bethlen István gróf ministerelnök ur a maga pozícióját megtartsa és megerősítse. (Ugy van ! half elől.) Világosan és tisztán kell látnunk, mi szükség volt erre a kölcsönre, mert ha a külföld ilyen kölcsönt ad, nem hiábavalóságból teszi ezt és nem ok nélkül adja azt a kölcsönt. Amint mondottam, a szanálás gerince az adók emelésében van. Az egész tervezetnek ez a lényege, maga a kölcsön csak pótlék. Ha pedig valami pozitívumot keresünk arra vonatkozólag, hogy miért engedték meg ennek a kölcsönnek felvételét, ezt is megtaláljuk a pénzügyi bizottság jelentésének 15. oldalán, ahol az van mondva, hogy a külföldi kölcsön eredményéből főleg a szanálási idő alatt teljesítendő külső kötelezettségek elégitendők ki. Most már azt hiszem, mél-
