Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 281 kifogást, a háború előtt is ezzel érveltek. A nagybirtokososztálynak kitűnő képviselői vannak, pompásan értik azt, hogy miképen kell az igazságot elhomályosítani és ugy beadni a magyar nemzetnek a dolgokat, hogy abból baj ne legyen. A múltban is ugy állitották fel a védővámokat a szerb egészséges állat s az egészséges román és orosz gabonával szemben, hogy azt mondották : beteg az ottani állat és gabona s a szegény magyar munkásmilliókat meg kell kimélni attól, hogy selejtes húst vagy gabonát vegyenek, hanem igenis vegyék meg az itthon lévő drága húst és gabonát. Ez volt az ő vámpolitikájuk, amelyet Láng János Vámpolitika című munkája igazol. Most is ezzel érvelnek. Felállitják a védővámokat, nehogy bejöjjön a beteg szerb sertés, vagy az olcsóbb román vagy orosz gabona. Ezzel védik ki önök azt, hogy a földbirtokosok ne fizessék valóban a földadót és ezzel áthárítják a földadót a magyar fogyasztók millióira. Hogy ez igy van, méltóztassanak e tekintetben a közalapítványi jogügyi igazgatósághoz fordulni s méltóztassék elkérni onnan egy haszonbérleti szerződést és látni fogják az urak annak egyik pontjában, hogy a közalapítvány, tehát az állam is áthárítja az összes adók viselését a haszonbérlőkre. Ugyanígy csinálnak a földtulajdonosok is. Most méltóztassanak elképzelni, Magyarországon van cca öt millió katasztrális hold föld bérbeadva. (Erdélyi Aladár : Tévedés !) Tudom, hogy önök előtt minden tévedés, én azonban megállapítom, hogy a magyar földnek jelentékeny része haszonbérbe van adva. (Zaj a jobboldalon.) Ezek a földtulajdonosok már a haszonbérleti szerződésben áthárítják a földadó fizetését a bérlőkre, azok viszont áthárítják a fogyasztókra, a gabona, a marha, a hus árában. Végeredményben tehát ki fizeti? Méltóztatnak emlékezni, hogy a földadó vitájánál a legélesebben kikeltem azon nyilas ellen, amelyen keresztül a földtulajdonosok kibújhatnak . . . Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokhoz közeledni. Eddig nem akartam a képviselő urat zavarni, de most már kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy méltóztassék a tárgyhoz közeledni. Dénes István : Eszem ágában sincs eltérni a tárgytól, mert hiszen annak egyik kardinális pontja épen a földadó, melyet a volt pénzügyminister ur a törvényjavaslatban 33 millióra felemel. Ezzel a kérdéssel meglehetős részletességgel kell foglalkoznom, hátha a t. többséget és a volt pénzügyminister urat meg tudom győzni arról, (Felkiáltások a jobboldalon : Nehéz lesz !) hogy a földadó helyett a földértékadót vesse ki, hogy az igen t. földbirtokos urak ne a hozadék után fizessék az adót, melyet ránk hárítanak, hanem a föld értéke után ; hogy a nagybirtokos is annyit fizessen, mint a kisbirtokos. Abban a pillanatban, mikor a földértékadót behozzák ebbe az országba, annak a nagybirtoknak is épen oly nagyszerű értéke lesz, mint a kisbirtoknak. Azért nincs a nagybirtoknak értéke, mert nem eladó és nem lehet megvásárolni, tehát senki nem keresi, mert tudják, hogy úgyis hiába keresnék. Nem méltóztatnak gondolni, hogy mégis abszurdum, hogy a nagybirtokra azt mondják, hogy nincs_ értéke, pedig épugy meg van az értéke, mint a kisbirtoknak. Abban a pillanatban, amikor a magyar pénzügyminister a földértékadóval fog jönni, akkor fog kezdődni ^Magyarországon a konszolidáció ; az általános, a progressziv adózás esetén meg fog indulni ebben az országban a gazdasági talpraállás és megszűnik a dolgozók millióinak kiuzsorázása és kizsarolása. Az igen t. volt pénzügyminister ur igen jellemzően reformnak nevezi a költségvetési tervezet ama részét, amely a haszonrészesedést, a kincstári haszonrészesedést egyenes adónak tünteti fel. Azt hiszem, önök sem hiszik el komolyan, hogy egyenes adó a házhaszonrészesedés. (HVgymegi-Kiss Pál : Ehhez mit szól Erdélyi ?) Hiszen jól tudják, amikor bevezették a házhaszonrészesedést és amidőn ezt felemelték, oly borzasztó drágulás indult meg az országban, hogy annak lavinája elöntött mindent. (Ellenmondások jobbfelől.) Tévedés ! Önöknek mindig ez az egyetlen argumentumuk, hogy tévedés. Felhívom a figyelmüket arra, olvassák el az akkori sajtóorgánumokat, nézzék meg a statisztikai jelentéseket . . . (Pintér László : Akkor megint baj lesz ! — Erdélyi Aladár : Kenéz Béla visszajön ! — Derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : Mondom tehát, az igen I. pénzügyminister urnák az a reformja, amellyel a házhaszonrészesedést az egyenes adók sorába iktatta, nem reform, hanem komikus, humoros dolog, amely ellenkezik a magyar költségvetési szokásokkal és joggal és 100%-ig ellenkezik a tudományos megállapítással is. Ezek után áttérek az egyenes adók másik csoportjára, az úgynevezett jövedelem- és vagyonadó csoportjára. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy ez reform, mert ezt már valóban fizeti a nagybirtok is. Ez óriási tévedés, mert a belső kényszerkölcsönnel kapcsolatban kifejlődött vita során volt szerencsém itt, a nemzetgyűlés előtt adatokkal dokumentálni és bebizonyítani, hogy a földbirtok a jövedelem- és vagyonadót nem a törvények értelmében, hanem kivételes pénzügyministeri rendeletek értelmében megközelítően sem oly mértékben fizeti, mint ahogy azt fizetnie kellene. A jövedelmi adóra vonatkozólag 1921-ből pénzügy ministeri rendelet van, amely kimondja, hogy kisbirtoknál a kataszteri tiszta hozadék 150-szeresse a jövedelmi adóalap, nagybirtoknál és középbirtoknál pedig 100-szorosa. Méltóztassék ezeket szorozni az 1922., illetve 1923. vagy 1924. évi szorzószámokkal és meg fogják látni, hogy egy kataszteri holdnak jövedelmi adóalapja ma 400—500 korona, amikor legalább másfél millió koronát kellene venni kataszteri holdanként. (Erdélyi Aladár : Százszoros volt először ! Akkor is jelentett 10 koronát !) Azt kívánom leszögezni, hogy a jövedelmi adót se fizeti a földbirtok a törvény értelmében, mert a törvény azt mondja, hog}?' a jövedelmi adót a földbirtok a valóban és ténylegesen elért jövedelem után tartoznék fizetni, de e helyett fiktiv pénzügyministeri rendelet által teremtett alap után fizet. Ez a jövedelmi adója a földbirtoknak. A másik súlyos rész a vagyonadó. Ezt se fizeti a nagybirtok. Nem fizeti azért, mert erre nézve is kiadott az igen t. pénzügyminister ur a törvénnyel szemben rendeletet, amely megszabta, hogy mennyi legyen a vagyonalap. A vagyonadóról szóló törvény precízen megmondja, hogy a földbirtok vagyonadóját a föld értéke után kell