Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
280 f A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, hedden. latok végén levő költségvetési tervezet plauzibilissé teszi előttünk, hogy az egész külföldi kölcsönakció a fogyasztási adók, a tipikus közvetett adók véghetetlen emelésével, tehát az ország dolgozó társadalmának és a munkának ujabb sujtásával jár és tulaj donképen ezzé zsugorodott össze. Látjuk és tisztán előttünk áll az egész külföldi kölcsönakcióval való szanálásnak egész eredménye : egy olyan költségtervezet, amely 165.5 millió aranykoronáról 400.5 millió aranykoronára fogja és" akarja felemelni az elsőrendű és kimondott tipikus fogyasztási, közvetett adókat. Kérdem, hát ez a külföldi kölcsön, amelyet a ministerelnök ur és pénzügyminister ur Ígértek ? Emlékszem rá, hogy a ministerelnök ur egyszer beszámolt a nemzetgyűlésen a genfi tárgyalások eredményéről s ismertette a jóvátételi bizottság első határozatát, melyben az tőlünk jóvátételt követel a kölcsönből ; azt mondta akkor, hogy most arra kell törekednünk, hogy Parisban és egyebütt megengedjék, hogy a külföldi kölcsönből ne kelljen jóvátételt fizetni. Ezt, mint nagy eredményt szögezte le a nemzetgyűlésen a ministerelnök ur és most, ime, mégis idejön a nemzetgyűlés elé egy kölcsönnel, amelyből kiderül, hogy a kölcsönszolgálat és jóvátétel címén az első két és fél esztendő alatt vissza kell adnunk már a 250 millióból — ha megkapjuk —• 214 millió aranykoronát. Határozott megállapításom és a nemzetgyűlésnek is megállapítása kell, hogy legyen az, hogy a ministerelnök ur és a magyar kormány az egész külföldi akcióval csúfosan súlyos kudarcot vallott, amelynek csak egyetlenegy konzekvenciája lehet, amint már t. képviselőtársaim is kifejtették : az, hogy a kormány eltávozik és átadja helyét egy másik kormánynak. A magyar kormánynak kár volt a külföldi kölcsönért kimenni, kár volt a szanálási javaslatokat ideterjeszteni, mert épen ez a pénzügyi bizottság a legcsattanóbb módon kioktatta a magyar kormányt és a ministerelnököt. Az I. számú jegyzőkönyvben maga ez a pénzügyi bizottság mondja ki azt, amit mi mondottunk itt állandóan, hogy egy ország akkor tud legjobban talpraállani s igy most Magyarország is, ha mennél kevesebb külföldi erőt és kölcsönt vesz igénybe talpraállására. Ezt mondja a pénzügyi bizottsági jelentés, melyet a képviselő urak terjesztettek elénk s amelyre önök esküsznek, t. képviselőtársaim. (Erdélyi Aladár : Ugy járunk ezzel is, mint az imént a statisztikai adatokkal !) Méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyi bizottságnak a magyar kormányt illető ezen kioktatása után rátérjek annak a kérdésnek ismertetésére, vájjon helyes-e az államháztartás egyensúlyának helyreállítása végett tervezett költségvetési reform ? Kétségtelen dolog, hogy a szanálási javaslatoknak és az egész kölcsönakciónak tulaj donképen ez a leglényegesebb pontja, ez a gerince, amint már volt szerencsém megemlíteni. Csakhogy felteszem a kérdést, vájjon reform-e ez valóban s hogy csakugyan költségvetési tervezet reformját terjesztették-e elő? Nem, mert az a reform, amelyet Kállay volt pénzügyminister ur elénk terjesztett, egyszerűen kitaposása a régi útnak, egyszerűen felcsigázása és mérhetetlen módon való fokozása eddigi adórendszerünknek. Nincs itt reform ; reformról csak akkor beszélhetnénk, ha a magyar kormány_olyan adónemmel jött volna ide, amely hiányzott az eddigi adórendszerből : a nagytőkének és nagybirtoknak arányos megadóztatásával. Ezt azonban nincs szerencsénk tapasztalni a költségvetési tervezetben. A költségvetési tervezetben csak az eddigi kereteket fokozták fel és csigázták fel mérhetetlen módon. Akkor hinném el én is azt és akkor mondanám, hogy költségvetési reformmal jött ide, amellyel talpra tudnánk állítani az országot, ha azt látnám, hogy a pénzügyminister ur és a kormány megtalálná az utat a munkanélküli jövedelmek megadóztatásához. Annak ellenére azonban, hogy itt a nemzetgyűlésen is sürgettük, erre még kísérlet sem tétetett és a munkanélküli jövedelmek hihetetlen módon és mértékben szaporodnak, de az egész pénzügyi kormányzat nem találja az azokhoz vezető utat. A magyar földadó a legtipikusabb hozadéki adó, amelyet 100%-ban át tudnak hárítani a nagybirtokosok a fogyasztók millióira. A földadó tárgyalásánál volt szerencsém kifejteni azt, hogy a földadó tipikus hozadéki adó, ezt tehát nem szabad reformnak felvenni, nem is volna szabad az egyenes adók közé sorozni, mert nem a földtulajdonos fizeti, hanem áthárítja ennek fizetését a fogyasztók millióira. (Erdélyi Aladár : Mit méltóztatik gondolni, a képviselő ur adóját ki fizeti ? — Biztosan hozadéki adó lesz az ön adója is Î — Reisinger Ferenc : Újdonsült földbirtokosnak nem illik védenie a földadót ! —• Erdélyi Aladár : Nem az adót védem !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes István : Engem, mint ügyvédet, megadóztatnak a keresetem, jövedelmem és forgalmam után. Én ugyanabból a jövedelemből fizetem a kereseti, forgalmi és jövedelmi adómat. Háromszoros bőrt nyúznak le rólam. (Derültség. •— Pintér László : Még mindig van ?) Ezzel szemben nincs nekem, mint szellemi munkásnak, fundált vagyonom, fundált jövedelmem. A t. képviselő urnák hol van az 1000 holdja ? (Erdélyi Aladár : Mennyi ?) 1000 hold. (Erdélyi Aladár : Nincs annyi ! 800 hold !) Nem fontos, hogy van-e. (Reisinger Ferenc : Azt a 800 holdat is nehéz lenne ügyvédi irodában megszerezni !) Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Dénes István : A földadót nálunk azoknál a földbirtokoknál, melyek bérbe vannak adva, a legtöbb esetben nem is a földtulajdonos viseli, hanem a bérleti szerződésekben áthárítják a bérlőkre. A földtulajdonosok, akiknek hivatásuk és kötelességük volna viselni a földadót, nem viselik, ellenben kataszteri holdanként a mai rendszer mellett körülbelül 2 métermázsa búzát kapnak haszonbér fejében. (Egy hang a jobboldalon : Bár kapnának !) Az a 2 métermázsa búza adómentes, igy a földbirtokosok nem fizetik a földadót. (Neuberger Ferene : Hát a jövedelemadót?) Arra is rá fogok térni és ki fogom mutatni, hogy azt sem fizetik. Egy esetben fizethetnék a földadót, akkor, ha meg volna engedve ide a nagy gabonabehozatal s a nagy állatbehozatal és ugy lehetővé válnék az, hogy szabad gabona- és szabad állatárak alakuljanak ki ebben az országban. (Mozgás a jobboldalon) Annak dacára, hogy olcsóbb, mégis szükségesnek tartották azt, hogy Oroszországgal, Szerbiával és Romániával szemben a gabona vámokat életbeléptessék. (Egy hang jobbjelöl: Mert nem jó az odavaló gabona !) Ismerjük ezt a frázist és
