Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
r A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 267 venni az államnak más nagy kötelezettségeit is, tessék számbavenni adósságait, azoknak kamatait, a háboruelőtti adósságok rendezését, és önök olyan summát fognak kapni, hogy meg fognak ijedni a saját dicsőségüktől, attól, hogy ezt önöknek meg kell szavazni. Én önökkel szavazok, de azért önöket teszem felelőssé ezért a pénzügyi műveletért, mert én nem határozhatok ; ha én határoznék ebben a tekintetben, inkább a másik eventualitást választanám, mert miután földünk hála Istennek van és miután állami földjeink is vannak, inkább meghoznám azt a rémséges nagy áldozatot, hogy 250 ezer holdat elveszek ebből a földből, amely nálunk szent, de ily módon megszabadulok egy borzasztó nagy tehertől, mintsem hogy évente 50 millió aranykoronát fizessek 20 éven keresztül. (Rupert Rezső : Végül is rákerül a sor !) Ne vegyék rossznéven, ezt én csak mint tanácsot adom önöknek, nem indítványozom, hanem teljesen a belátásukra bizom. A kölcsönnek, amint Rassay Károly kedves barátom elmondta, egy erősen aktiv tétele van. Ez az erősen aktiv tétele az amerikai, aki ide fog jönni és bennünket pénzügyi téren móresre fog tanítani. (Dénes István : Ez is súlyos arculcsapása a magyar kormánynak !) Méltóztassék elhinni, ha ez idejön, megszűnnek az egész vonalon a panamák, a legcsunyább panamák, a hivatalnokok befolyásolása, a romlás . . . (Ivády Réla : Nem való Sándor Pálnak ilyent mondani !) Azt mondja képviselőtársam, nem való. Ugylátszik, elfelejtette azokat az interpellációkat, amelyeket itt a Házban terjesztettem elő ebben a kérdésben és amelyekre feleletet soha nem kaptam. Név szerint neveztem meg azokat, akik rontanak az ország sorsán. Megmondtam nyiltan a ministerelnök urnák és meg mondom itt is, hogy az egész vonalon a panama mutatkozik. Az Útmutató hivatalról megmondtam ezt az elnökének jelenlétében és megmondom itt is, arrói az Útmutatóról, amelyet minden képviselő, önök is perhorreszkálják, amely 700 spiclivel dolgozik és amelynek hivatalnokai meggazdagodnak. Kértem a ministert, inditson vizsgálatot. Adatokat hoztam elő, már a pénzügyi bizottságban, de egyet itt is elmondok, miután a képviselő ur vrovokált ; azt az esetet mondom el, amelyet magam vizsgáltam meg, amelyért tehát a magam egyéni becsületével kezeskedem. Az eset a következő : Valakit megbüntettek forgalmi adó rendellenesség miatt —• sajnálom, hogy ezt a kis kiruccanást meg kell tennem —• 40 miliió koronával. Az illető panaszkodott emiatt egyik barátjának —• ez véletlenül barátságban van a pénzügyministerium egyik magasrangu hivatalnokával — aki azt mondta neki, lehetetlen dolog, hogy ezt önnek meg kell fizetni. Elment a pénzügyministeriumban lévő magasrangu tisztviselő ismerőséhez, aki azt mondta rögtön, hogy ezt az összeget nem kell megfizetni, csak tessék beadványt késziteni és vissza fogja kapni a 40 milliót. Az illető nagy örömmel megy vissza és kéri a nyugtát, mert visszakapja a 40 milliót, ekkor látja, hogy a nyugta csak 10 millióról volt kiállitva. Ha az ember ilyen dolgokat lát, nemcsak ez az egy eset van . .. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Méltóztatott a nevet is közölni a pénzügyministerrel?) A minister urak, folyton ezzel jönnek. Közöltem a minister úrral a neveket is. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ezt a nevet?) Ezt nem. Más vonatkozásban közöltem neveket. Nagyon könnyű ezt mondani a t. minister urnák, hogy tessék neveket mondani. Épen ugy, amint a minister urnák tudomása van arról, hogy lakásokat átadnak egy milliárdért, ami niost történt néhány nap előtt, (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Nincs tudomásom !) ép ugy tudomása lehet erről is. Azt mondja a minister ur, tessék neveket mondani. Nem vagyok bolond, hogy az illetőket a minister urnák kiadjam. Ez nevetséges dolog. Kiadtam a pénzügyminister urnák neveket is, de a vizsgálatokról ma sincs semmiféle tudomásom. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Mert folynak !) De milyen nevetséges dolog ez tőlem, vagy kereskedőktől neveket kérni. Abban a pillanatban, amint az illető adott — mint ebben az esetben — csak 10 milliót, őt mint vesztegetőt becsukják, mert 30 millióval vesztegetett, hogy bizonyos büntetés alól mentesítse magát. Hogyan lehet odaállni a pódiumra, a magas polcra és azt mondani, tessék neveket mondani. Az a szegény ember sanyargatva van az állam funkcionáriusai révén az egész vonalon. Amikor az állami funkcionáriusok 30%-a azzal foglalkozik, hogyan tudja sanyargatni a lakosságot és a lakosság 80%-a azzal foglalkozik, hogyan tudja magát megvédeni a sanyargatások ellen, akkor azt mondani, hogy nevekkel álljak oda és adjam ki (Neubauer Ferenc : Azért kell a szanálás, hogy megszűnjön ez az állapot !) az illetőt hivatali kollégái zaklatásának . . . (Zsirkay János : Én adatokat, neveket mondtam és nem történt semmi !) Elnök : Csendet kérek ! (Zsirkay János : Szóvá tettem a csempészetet és nem történt semmi. — Zaj a balközépen.) — Csendet kérek képviselő urak ! (Reisinger Ferenc : Én adtam nevet, megmondtam, hogy Villányi igazgató lopott, nem történt vizsgálat ! — Zaj.) Csendet kérek ! (Reisinger Ferene : Tessék Villányi igazgató ellen vizsgálatot indítani !) Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Szilágyi Lajos : Interpellációt hoztak ide nevekkel !) Reisinger képviselő ur olyan egyénről, aki nem tagja a Háznak, azt mondta, hogy lopott. Ez kétségtelenül sértő kifejezés és ezért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Sándor Pál : Nem tudom, tisztelt képviselőtársam melyik kerületet képviseli, de méltóztassék a kerületébe leutazni és azután nekem igazságosan megmondani, van-e a kerületében egyetlenegy ember is az érdekeltek közül, akit a forgalmiadó funkcionáriusai ne molesztálnának minden tekintetben. Nem hivatkozom soha magánbeszélgetésekre (Kabók Lajos : A gellérthegyi villákat mind ők építik !) de tudomásom van arról, hogy pártjukban is számtalan felszólalás történt ebben a tekintetben, hogy ezeknek a dolgoknak véget kell vetni. Én azzal adtam kifejezést érzelmeimnek, hogy a pénzügyi bizottságban indítványt tettem és remélem — tegnap másutt, voltam elfoglalva — el is fogadták, mert ugy Ígérték, hogy a minister ur e panamák ellen a legirgalmatlanabbul eljár, akárkit iilet és akárhol találják is. Ha ilyen tisztulási processzusok voltak . . . (Ivády Béla : Ne általánosítsunk, képviselő ur ! —> Rupert Rezső : Mindenütt panama !) Csak nem képzelik, tisztelt képviselőtársak, hogy én az állam hivatalnokait, akik közbecstüésben állanak és akiket NAPLÓ XXIII. -e
