Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. selőt akar elbocsátani. A belföldi kölcsön csak terhet ró a nemzetre s igy erőt von el gazdasági életünktől. A mai európai káoszban külföldi kölesönnel számolni ugyanannyit jelent, mint a perpetuum mobile megoldásával foglalkozni. Az egyiknél hiányzik az erő, a másiknál a pénz. A privát jegyintézet felállítása 30 millió aranykorona alaptőkével, halvaszületett gondolat Mai hitel nélküli gazdasági életünk 3000 millió korona forgótőkét követel és igy természetes, hogy a privát jegyintézet nem lesz képes gazdasági életünket még egy százalék erejéig sem kielégiteni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezek a számok világosan mutatják, hogy a jelen törvényjavaslat tervezői nincsenek tisztában] a mai gazdasági helyzettel. Ha ez a terv életbelép, akkor nemzetünk minden kulturális haladásból teljesen ki lesz kapcsolva. Harminc millió olyan kevés pénz a mai technikai korszakban, hogy nem is jöhet számitásba. A tisztviselők tömeges elbocsátása semmi más, mint a tervezők tehetetlenségének élő bizonyítványa. Ez a terv bizonyitja a bankok hatalmát és igyekszik finánc kicsinyességgel az állami háztartásunknak fedezetet biztositani, (Meskó Zoltán: Ugy van!) gazdasági életünkről azonban nem gondoskodik. Az egész terv annyira egyoldalú, hogy kivitelre nem alkalmas, mert nem akadna privát egyén, aki a saját helyzetét ilyen módon akarná szanálni. T. Nemzetgyűlés! Olyan népnek, amely gazdasági és vele kulturális életét nem a saját kormányára, hanem idegen és privát egyénekre bizza, számolnia kell azzal, hogy saját nemzeti érdekeiről lemond. Az ilyen nemzet a szabadságáról is lemondott és gyáva módon, rabszolgajáromba hajtotta a fejét. (Ugy van! balfelől és a balközépen.) Akár gazdasági, akár technikai vagy bármilyen más tudományban nem állunk semmiféle nemzet mögött. Gazdasági viszonyainkat és nemzetünk mentalitását pedig jobban ismerjük, mint bárki ezen a világon. A XX. században egyedül a mjagyar kormány lehet gazdasági és kulturális életünk vezetője. T. Nemzetgyűlés! Az Állami Jegyintézetünket teljesen reformálnunk kell (Ugy van! balfelől.) a korszellem parancsa szerint s az állami jegyintézet a jövőben gazdasági életünknek az egész vonalon azt a forgótőkét bizto sitsa, amelyet az alkotó szellem és munka követel. A mai korszakban az arany lehet értékmérő, de nem lehet tovább józan és müveit nemzetnek a pénzfedezete; elsősorban azért, mert kevés, másodszor pedig azért, mert labil. Hol van a garancia, hogy holnap egy francia : forradalom nem söpri-e el a francia frank arany fedezetéti Hová lett a mi aranyfedezetünk"? Hány millió ártatlan ember jutott koldusbotra e középkori rendszer folytán*? Ezt csak tudatlan és gonosz ember nem látja be. Miért heverjen a drága pénzen megvásárolt arany pénzfedezetnek és miért okozzon óriási kamat vesztesé get ? T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! balfelől.) Vegye az Állami Jegyintézet a nemzet ingatlan vagyonát két-három milliárd aranykorona értékű fedezetnek igénybe. Ilyen módon gazdasági életünk kap annyi forgótőkét, amennyi szükséges és ami által az egész vonalon az alkotó munka biztosítva lesz. (Szomjas Gusztáv: Ugy van!) Ha a bekebelezett váltó stabil és el lesz fogadva aranyértékben, miért ne fogadná el a külföld a járadékkoronát, amelynek húszszoros évi április hó 11-én, pénteken. 21 aranyértékü fedezete van? Bizonyos, hogy a járadékkoronát a külföld épen ugy elfogadja, mint a német járadékmárkát. De ha ez nem is történneék meg, akkor legfeljebb csak annyit importálhatunk, amennyit exportunk megenged, rabszolgái nem leszünk senkinek! Tisztelt Nemzetgyűlés! Minden adófizető polgár kapjon az Állami Jegyintézettől kölcsönképen az ingatlanára bekebelezett összeget. (Szomjas Gusztáv: Helyes!) Ez által ugyanolyan részvénytársasági alapon fog állani a Jegyintézetünk, mintha részvénytársaság volna. A különbség csak az, hogy igy nem egy érdekcsoporté lesznek a részvények, hanem aránylag minden adófizető polgáré. Az irányitást pedig a kormány végzi a nemzet érdekében. A bekebelezett fedezet nem jár kamatveszteséggel és teljes biztosítékot nyújt. Az államnak a Jegyintézet után óriási jövedelme lesz. Továbbá azáltal, hogy gazdasági életünknek minimum tízszer annyi forgótöke jut, a forgalmi adó az államháztartás teljes fedezetét biztosit ja, mi által minden más adót és illetékrendszert be lehet szüntetni és a drága állami adminisztrációt reformálni lehet. Bátor leszek a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! a bal- és a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Szanálási javaslat! — Olvassa): „Határozati javaslat. — Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy vonja vissza a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot (Helyeslés balfelől. Mozgás jobbfelől.) és nyújtson be a következő pontok szerint 30 napon belül törvényjavaslatot. (Derültség jobbfelöl.) 1. Az állami jegyitézetünk ugy legyen reformálva, hogy a mindenkori magyar kormány legyen az irányitója. (Szomjas Gusztáv: Ugy van!) 2. Pénzfedezetnek vegye az állam a nemzeti ingatlan vagyont bizonyos százalékig igénybe. (Ugy van! a bal- és jobboldalon.) 3. Minden adófizető polgár kapjon kölcsönképen az állami jegyintézettől olyan összeget, ami a vagyonára pénzfedezetnek lett bekebelezve." (Helyeslés balfelől. — Mozgás jobbfelől. — Lendvai István: Viccesen adják el ezt az országot, ugy látszik! — Gömbös Gyula: Ne tessék gúnyolódni! Aki jobbat tud, álljon fel! — Szomjas Gusztáv: Csinált a kormány nagyon jót!) Nincsen fogalmuk arról, hogy én mit beszélek. (Lendvai István: Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Ez a terv megengedi a lehetőséget, hogy három-hat hónap alatt gazdasági életünket az egész vonalon üzembe hozzuk, mi által az általános jólét bekövetkezik minden külföldi és belföldi kölcsön nélkül. A négy évi experimentálás, amely bennünket a mai komoly helyzetbe vitt, igazolja azt, hogy az eddigi rendszer és tudomány csődbe került. (Mozgás jobbfelől. — Meskó Zoltán: Szomjas csináljon jobbat!) Kérjük a pénzügyminister urat, ne engedjen egy meghalt rendszerrel tovább kísérletezni, mert különben a nemzet kiszámíthatatlan helyzetbe kerül. Gazdasági viszonyaink olyanok, hogy ezt a törvényjavaslatot nem lehet végrehajtani. T. Nemzetgyűlés! Őseink a szabadságért vérüket és életüket áldozták. (Lendvai István: Nem mentek cseh igába!) Történelmi szégyen és bűn volna, ha egy kétes értékű és bizonytalan, rongyos hitelért a nemzetet rabszolgaságba