Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

262 À nemzetgyűlés 278. ülése ÎÔ24. évi április hó 15-én, kedden. biztonság kell, hogy a pénzügyminister nem ad ki ilyen rendeletet. Ez a biztonság ma nincs meg önöknél, megmondom teljes őszinteséggel. Önök még ma is rendeletekkel, titkos rendeletekkel kormányozzák az országot. Csak most két hete jelent meg á ministerelnök ur rendelete ennek a törvényjavaslatnak végrehajtási utasitására vonatkozóan. A javaslatban foglalt rendelkezéseket tehát foganatositani akarták, még mielőtt a javaslatot elfogadtuk. Bár akkor nem voltam Budapesten, tudom, hogy a kényszerkölcsön kivetése is rendelettel történt. Magyarországon meg kell szűnnie a rendeletekkel való kormányzásnak, (Helyeslés a jobboldalon.) mert amig ez nem történik meg, addig senki sem bizhatja közülünk vagyonát az államra vagy az állam funkcionáriusaira. Nem hiszem, hogy — hacsak nem annak kedvéért, hogy pózoljon —• van itt valaki, aki azt mondhatná hogy bizalma van a mi pénzügyeink, kormányunk, jegybankunk akármi iránt, amig tudja, hogy a kormány a meglévő állapotot a nemzetgyűlés, vagy a képviselőház megkérdezése nélkül egy tollvonással megmásíthatja. A törvény uralmának helyre kell állnia az egész vonalon, (Helyeslés a jobboldalon.) mert amig ez meg nem történik, addig itt a bizalmat nem lehet helyreállitani. (Barabás Samu : Mi is akarjuk !) Legyenek meggyőződve, hogy mai beszédemben semmi egyéb nem vezet, mint az, hogy javitani szeretnék, hogy szeretném megjelölni az utat és megmutatni önöknek a népnek azt a hangulatát, amely előidézheti majd azt, hogy a bizalom helyreáll. A bizalom helyreállítása céljából kölcsönösen és együttesen kell eljárni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Lehetetlen, hogy a bizalom helyreálljon, ha a politikai pártok között és a képviselők között olyan szavak váltatnak, amelyek nem méltók a magyar nemzet fórumához. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nem szabad a szocialistákat —• akármennyire más felfogásúak is önök, — csirkefogóknak nevezni, nem szabad, hogy azok a képviselők, akik egymás között künn a legjobb viszonyban vannak, itt a fórumon a legcsunyább szavakat mondják egymásnak. (Berki Gyula ; De ez minden oldalra vonatkozik !) Minden oldalra. Én 23 éve vagyok ebben a Házban ugyanannak a kerületnek részéről s tudom, hogy a régi időben az, aki azt mondta : nem igaz ! ~— rendreutasitást kapott. Ezért a szóért, amelyet előbb halottam, régen már rendreutasitást kaptak. (Baticz Gyula : És ha azt mondták, hogy hazaáruló ?) Több mint 22 éve vagyok itt és még nem történt meg, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy ha az elnök engem nézetem szerint akármilyen igaztalanul megrótt, abban a pillanatban tisztelettel meg ne hajoltam volna szavai előtt. (Erdélyi Aladár : Ez kellene ! — Mozgás.) Láttam az angol parlamentben a leader-t, az ottani elnököt. Annak nem kell hangosan beszélnie. Ha csenget, akkor ceruzájával csenget a csengetyüjén. Ott az elnök egészen más tiszteletben részesül, igaz, hogy más jogai is vannak. Ha azonban mi ebben a tempóban folytatjuk, akkor nem tudjuk fentartani a Nemzetgyűlés megbecsülését. (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon.) Rajtunk mindenki nevet az egész országban, mindenki azt mondja : mi az a nemzetgyűlés ? — korcsma, annak nevezik. (Ugy van ! Ugy van ! r-r Zaj. — Erdélyi Aladár : Kabarévá aljasitják I) Ebben a teremben a pártoknak arra kellene törekedniük, hogy elimináltassék az a rettenetes viszony, amely pártok és felfogások között van. Likvidáljuk végre valahára a forradalomnak ezt a mocskát is, amely rajta van a nemzetgyűlésen. (Helyeslés a jobboldalon.) ki is egy része a nemzet ama tragédiájának, amelyről előbb szóltam, hogy mi, akik közül mindegyikünk magában egy-egy egész férfiú, mihelyt találkozunk, mint a sakálok egymásra rontunk és azt hisszük, hogy ha kimondunk egy becsmérlő szót, ez már megfelel a valóságnak. Ebben a vonatkozásban nem tehetek különbséget kisgazdák, szocialisták és más pártok között. Fékezzék meg önök az önök szónokait és ha önök ezt megtették, ha itt nem fogjuk hallani az ilyen csőcselék-féle dolgokat, higyjék el, hogy ragadós lesz a példa és ismét méltó fóruma lesz a nemzetnek. (Szijj Bálint : A provokálás mindig onnan jön ! — Dénes István : Önök a többség ! — Mozgás a jobboldalon.) Nagy hiba az is, hogyha a kormány hibát követ el, (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) — ezt minden egyes kormány megteszi nálunk s bevallom, külföldön is — akkor ezt lehazudj a. Ahelyett, hogy a hibát törekednének megjavítani, hogy lehetőleg eliminálnák a nemzet testéből, azt látjuk, hogy a legügyesebb ügyvédi furfangokat szokták keresni, hogy ugy állítsák be a megtörtént dolgokat, tényeket, ahogy nekünk nagy ártalmára van a külföldön, hogy ugy mondjam, elkleisterolják. Nálunk pl. a biróságról itt a Házban nem igen szabad beszélni, de ha az egyes jelenségeket nézzük, mégis csak éppen önöknek is azt kell látniok, hogy ebben a tekintetben is valami változtatásról kell gondoskodni. Mikor künn voltam Parisban és ott, az ottani magyarság elnökével beszéltem — körülbelül 14 ezer magyar van ott — azt mondta : Uram, kétségbe vagyunk esve, mert ha az újságok valamit hoznak Magyarországról, ez biztosan valami skandalum, ami megtörtént. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Az a baj, hogy csak azt hozzák !) A szép dolgot, nemes dolgot nem irják meg. Az »Isten vele Mihály«-t hozták az összes lapok odakünt, a Márffy-ügyet és nem tudom még milyen ügy volt távollétem alatt, részletesen pertraktálták. Azt mondta nekem ez az ur : Mi magyarok szegyeijük magunkat, hogy ez igy van. (Zaj. — Erdélyi Aladár : Sajnos, hogy nem szégyenlik azok, akik informálják őket !) Ha pedig igazak ezek a dolgok, s akkor az igazságügyministernek meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyekkel ismét helyreállítja az igazság templomát. Itt nem volna szabad találkoznia olyan embernek, aki egy biróra bármit mondhat, de elsősorban nem volna szabad olyan hibákat látnunk, amelyekről kint az életben egészen egyöntetűen gondolkozunk. Ha a külföldön tudják, hogy a magyar bíróság az lesz, ami volt, akkor olyan bizalmat fogunk élvezni külföldön, mint a múltban. Addig azonban, amig odakint kételkednek a bíróságainkban, — és igen sok hangot hallottam a külföldön, hogy kételkednek benne — nekünk kell arra törekednünk, hogy ezeket a hangokat elnémítsuk és e tekintetben közösen kell eljárnunk. Nem szabad leplet boritanunk a visszaélésekre, hanem ezeket kérlelhetetlenül ki kell tépni, akármilyen irányban működnek is. A bíróságnak nem szabad politikát belevinni