Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
r À nemzetgyűlés '27Ô. ütésé 1924. évi április hó ÍS-én, hédden. 261 Magyarországot szolgálhassa. Azt hiszem, nem indiszkréció, ha elmondom ; mikor egyszer azt kérdezték tőle, miért nem áll a magyar ügyek élére, erre ő három szóban jellemezte az egész dolgot, amely három szó többet mond, mint egy egész beszéd : »Ki akar engemet?« így állunk Magyarországnak ezzel a két tradicionális államférfiával. Hát akkor ki marad? Ki jöjjön Bethlen gróf után? Ez a nagy probléma 1 (Ugy van ! jobbfelői) Ki jöjjön, ha esetleg az ő politikája nem sikerül, ha neki tisztelettel vissza kell vonulnia arról a helyről, amelyre önök a többség akaratából helyezték őt, amely álláspontot nekünk tisztelnünk kell? Ki jöjjön utána, hol van olyan tradicionális államférfi, amilyen a múltban számtalan és számtalan volt? Ez a magyar nemzet tragédiájának egy része. A múltkor volt alkalmam keresztültanulmányozni — olyan időben, amikor semmittevésre voltam Ítélve —• Magyarország történetét Ferenc József király alatt. Amikor magam előtt láttam felvonulni a számadatokat, amikor láttam, menynyire emelkedett a föld értéke 1848-tól az ő haláláig, amikor láttam, milyen ipar keletkezett Magyarországon, hogy milyen óriási módon fellendült a kereskedelem s milyen óriási arányban emelkedtek Budapest székesfőváros és Magyarország városai, amikor azt láttam, hogy milyen jómódban voltunk mindnyájan : akkor azt kell mondanom, ha Ferenc József, mint 18 éves gyermek, nem lett volna a 49-es események középpontjában, akkor a magyarok megadták volna neki a »nagy« epitetont, mert Ferenc József alatt Magyarországnak, ha oda is volt kötve ahoz az átkos Ausztriához, minden tekintetben jó dolga volt. Igaz, Ausztria volt az oka annak, hogy mi a háborúba vonultunk, mert mi nem akartunk a háborútól semmit a világon, nem is kaptunk semmit sem, mert Magyarország minden nagyobbodása csak káros lett volna. Magyarországot Ausztria vonszolta ebbe a háborúba, mégis Magyarországnak kell a legirtózatosabb szenvedéseket kiállania az egész világon, mi, akik nem vagyunk okai a háborúnak, akik a háborúban tiszteltük a franciákat, az angolokat és nem internáltuk őket, hanem megbecsültük, mint embereket, mégis mi vagyunk azok, akiket a legmostohábban kezelnek. Ez a törvényjavaslat mutatja ezt a legjobban. Milyen szegényes, milyen lehetetlen az egész. Mégis el kell fogadnom. Milyen alapon? Oui habet tempus, habet vitám Î Van még két és fél évem, amikor még megpróbálhatok mást, amikor esetleg közbejöhetnek más politikai körülmények, amelyek Magyarországot a véletlen szerencse folytán megsegíthetik. (Dénes István : Az állam életét nem lehet véletlenekre felépíteni ! — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelői. — Barabás Samu : Fel van iratkozva, majd beszélhet akkor !) Tudom, hogy ebben a tekintetben ellenzéki képviselőtársaimmal ellentétes állásponton vagyok. Tisztelem az ő argumentumaikat és tudom, hogy ők is az én érveimet, mint becsületeseket, ugyanabban az elbánásban részesitik. (Várnai Dániel : Csak a hibákat igazítják ki !) A hibákat ki kell igazitani, azonban nem értem önöket, miért tesznek különbséget abban, hogy én megszavazom-e a javaslatokat, vagy nem szavazom meg és nehézségeket gördítek a kormány útjába, csakhogy ezeket ne tudja kellő időben elfogadtatni. Mi a különbség? Az, hogy elfogadom-e, vagy nem? Mivel vállalok nagyobb felelősséget : ha elfogadom a törvényjavaslatokat, vagy ha nem. Önök t. képviselőtársaim a túlsó oldalon azt hiszik, hogy rossz politikájukat kijavították azzal, hogy elősegitették a nemzet megmentését. Bizonyos tekintetben ez igaz, de arra, hogy mi a felelősséget vállaljuk azért, hogy önök nem tudják megvalósítani tervüket és ezért önök az egész ódiumot az ellenzékre hárítsák, én nem vállalkozom. (Dénes István : Csak ezért ! Taktikai okból ! — Erdélyi Aladár : Kérem, önnek több megjegyezni valója lenne !) Határozottan mondom, hogy nem taktikai okból. Becsületesen és egyenesen kimondom, ahogy van : a többség azt hiszi, —• és önök képviselik ma az országot — hogy az országot ezen javaslatok alapján tudják megmenteni. Ebben van is némi igazság azon az alapon, mert az én nézetem szerint ebben az országban, ami gazdaságilag illeti — és azt hiszem, gazdaságilag mégis csak vagyok egy kis pont ebben az országban — csak a bizalom hiányzik, az, hogy higyjenek a kormánynak, hogy elhigyjék, hogy igaz, amit mond s betartja, amit mond. A pénzügyi bizottságban is elmondtam s itt sem csinálok titkot belőle, hogy én nem 250, de 150 milliós kölcsönt is elfogadtam volna. Miért? Mert ha sikerül önöknek tényleg helyreállítani az országban a bizalmat, ha sikerül önöknek a valutát stabilizálni, ha sikerül elérni azt, hogy azok, akik ma aranypénzt, ezüstpénzt és árut, felesleges gazdasági eszközöket visszatartanak, mert nem akarnak bankjegyeket elfogadni, ezeket a felhalmozott javakat megint értékesitik és igy ezek ismét belekerülnek abba a nagy rezervoárba, amelyet az állam kezel és a megfelelő csatornákon abból kiindulva, oda ismét visszafolynak, akkor önöknek nyert ügyük van. Nem a kölcsön teszi ezt önmagában, hanem az, hogy a kölcsön segítségével helyreállhat a bizalom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen a nép nagyon hamar felejt. (Erdélyi Aladár : És a külföld bizalma irántunk ?) Még a külföld bizalmáról is lemondok, mert ez az ország sokkal jobb helyzetben van, mint akármelyik másik ország —• össze sem lehet hasonlítani Ausztriával, nevetséges az osztrák és a magyar korona értékegyenlősége (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) — ebben az országban van még erő és hit, ennek az országnak van még jövője, gazdasági jövője is minden tekintetben. (Erdélyi Aladár : Van szorgalom !) Szorgalom lehetne több. Ha ebben az országban helyre van állítva a bizalom és az osztályok mind látni fogják, hogy a korona stabilizálása folytán az a font sterling és dollár, amelyet értékén felül becsülnek, a többi idegen valuta, vagy a magyar arany és ezüst, amely ma el van rejtve, nem olyas* valami többé, amit az, aki magyar koronáért odaadta, soha többé vissza nem szerezhet, hanem minden pillanatban szabadon megkapható, akkor természetesen be fogják szállitani azokat, mert semmi értelme sincs annak, hogy valaki valutát tartson magánál, ha azt bármikor megszerezheti és pénzéért még kamatot is kap, ha nem kell gondolkoznia azon, hogy a pénzügyminister holnap esetleg rendeletet fog kiadni, amellyel őt teljesen, megfojtja. Az a 35'
