Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

256 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április íió 15-én, heddeH. jam, hanem a kormányzaté, különösen a pénzügyi kormányzaté. Évekkel ezelőtt hallottam s a népjóléti minister ur is mondotta — azt hiszem, egy évvel ezelőtt — hogy külföldi pénzcsoportok vannak, amelyek ideakarnak jönni épiteni. A bankóból is lehetett volna épitkezni. Ezt nem tették ; már pedig a kérdést ugy megoldani, hogy egyszerűen szabaddá teszik a lakásokat, felemelik a lakbéreket, — nem lehet, mert ez olyan szociális nyomorúságot fog kiváltani, amely nagy bajokat idézhet elő. A felhatalmazási törvényjavaslat a községekre is ró adózást, vagyis lehetővé teszi, hogy a községek is vethessenek ki a szükséghez mért adókat, sőt a kormányt arra is felhatalmazza, hogy a községeket az ilyen adó kivetésére kötelezheti. Ezt lehet helyeselni is, nem is helyeselni. Bizonyos, hogy a községek több autonómiája szempontjából ez az adókivetési mód helyes. Ámde kérdés, hogy a kormányzat, amely felhatalmazást kap arra, hogy a törvények megkerülésével, a törvények figyelembevétele nélkül adhasson ki rendeleteket, — akár a törvénnyel ellentétes rendeleteket is — milyen módon, milyen esetekben fogja a községeket adókivetésre kényszeríteni, mert hiszen ennek a felhatalmazásnak mértékéből feltehető, hogy a kormány ma hozzányúlhat olyan vagyonokhoz és jövedelmekhez is, melyek a községeké és a községeket ujabb terhek kirovására kényszerítheti. Hogy ezen a téren milyen intézkedések lesznek, azt ma még nem lehet tudni. Az elvet helyesnek tartom, hogy a községeknek több autonómiája legyen, mert hiszen ez helyes, demokratikus módszer, de a mai keretek között ezt a felhatalmazást is helytelennek tartom. Látjuk, hogy a kormány a főváros terheit is átvette abban a francia szerződésben, amely itt fekszik a Ház asztalán, és amely törvényjavaslat alakjában a nemzetgyűlés előtt van. A kormány a főváros tartozásait is ki fogja fizetni és ennek ellenében külön közeget küldhet ki a főváros üzemeinek pénzügyi ellenőrzésére és külön befolyhat a főváros igazgatásába. Nem akarok kitérni arra, hogy ez mennyire fontos és hogy mennyire egyoldalú beavatkozás az autonómia dolgában, bár a mai vagy a legutóbbi igazgatást illetőleg sokkal helyesebb lett volna, ha az állam több befolyást gyakorolt volna a főváros igazgatásába, mert jobb gazdálkodás történt volna. Ámde ezt állandósitani, rendszeresiteni nem lehet és nem lehet a kormánynak olyan felhatalmazást adni, amely hosszú időre beavatkozást biztosit. Nem tudom, hogy mennyi idő alatt lesz ez a kölcsön letörleszthető ; talán 20 esztendeig is el fog tartani. A kormány tehát ezen a címen 20 esztendeig fog beleavatkozni a főváros önkormányzatába? Kétségtelen, hogy az autonómia szempontjából nem praktikus, nem helyes dolog. Hogy a főváros ezeket a terheket hogyan fogja viselni, miképen fogja fizetni, arról ez a törvényjavaslat nem intézkedik. Ha végignézzük a szanálási tervet, amint előttünk fekszik súlyos hibáival, félszegségeivel, egyoldalúságaival, akkor meg kell állapitanunk, hogy ez a terv a legnagyobb jóhiszeműség mellett sem nyújt biztosítékot arra, hogy a helyzetet szanálni fogja. Miről van itt szó, t. Nemzetgyűlés? Arról, hogy az államháztartás szanáltassék. Az államháztartás szanálása azonban még nem szanálása az ország közgazdasági viszonyainak, főleg nem szanálása a szociális viszonyoknak. Ugy látom, hogy a nemzetek szövetségének pénzügyi bizottsága ezt nagyon udvariasan, nagyon szépen, nagyon előkelő formában meg is mondja a magyar kormánynak. Azt mondja pl. a 3-ik oldalon (olvassa) : »Magyarország helyzete nyilvánvalóan csak akkor orvosolható, ha egyrészt költségvetése és pénzügye, másrészt kereskedelmi mérlege helyre lesz állítva. Nemcsak az szükséges, hogy állami kiadásait adók révén fedezze, hanem az is, hogy annyit termeljen és adjon el, amennyit fogyaszt.« A népszövetség pénzügyi tanácsa alaposan megmondja, hogy a szanáláshoz nem elég tisztán az állami budget egyensúlyának helyreállítása, hanem a termelés fokozása is. Ezt később még világosabban mondja (olvassa) : »A bizottság távol áll attól a felfogástól, mintha Magyarország gazdasági talpraállitása csak másodrendű kérdés volna, melynek megoldása érdekében a nemzetek szövetsége nem tehetne semmit. Ellenkezőleg, semmiféle tisztán pénzügyi tervezet nem elegendő a rendbehozatalra, ha nem teremt alapot — amint a pénzügyi bizottság által javasolt terv alkalmazása esetén reméli, —• az ország közgazdasági életének felvirágzására.« »A nemzetek szövetsége különösen ott nyújthat segítséget, hogy megkönnyebbítheti a forgalmat Magyarország és szomszéd államai között. Ez a közbelépés azonban kivül esik a pénzügyi bizottság illetékességi körén és nem alkotja részét az alábbiakban kidolgozott tervezetnek.« A népszövetség pénzügyi bizottságának ebből a jelentéséből két tényt lehet megállapítani : azt, hogy ellentétben van a többi jegyzőkönyvekkel és ellentétben van a pénzügyi tervekkel. Ez a bizottsági jelentés élénken figyelmezteti a kormányt arra, hogy az ország közgazdasági életének felvirágoztatása nélkül nincs rendben a szénája ; figyelmezteti egyúttal a kormányt, hogy ez a közbelépés azonban kivül esik a pénzügyi bizottság illetékességi körén. Én ebből azt látom és azt olvasom ki, hogy a nemzetek szövetségének pénzügyi bizottsága érzi és figyelmezteti a magyar kormányt arra, hogy azok a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó jegyzőkönyvek, amelyeket a kormány aláirt, Magyarország kárára vannak. Ebben kétségtelenül az a finom, előkelő figyelmeztetés van, — amelyet anélkül is látunk —• hogy azok a tervezett kereskedelmi szerződések, amelyekre vonatkozólag már részben megegyezett, részben pedig megegyezni kivan a kormány, nem kedvezőek Magyarország számára és hogy e szerződések jelentőségétől és mikéntjétől függ az, hogy Magyarország közgazdasági élete helyreállítható lesz-e, vagy sem. Fontos szempont az, hogy ezek a kereskedelmi szerződések — mint bevezető beszédemben említettem, — azokután az események után történnek, amelyek lefolytak a kölcsön előtti időben, amikor még a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy úgyszólván piszkálta a szomszédokat, ellökdöste magától, pedig akkor kedvezőbb feltételeket kaphatott volna. Mikor azután látták, hogy szükség van erre a kölcsönre, akkor ezek a szomszéd államok a kölcsönnel és törvényhozással kényszeritik a kormányt feltételeik elfogadására, ugy diktálják ezeket a szerződéseket, ahogyan az ő gazdasági