Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

Á nemzetgyűlés 27Ô. ütése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 255 ták a liberálisokat, a liberálisok a konzervativeket, s ha önök arról beszélnek, hogy Angliában nem volt és nem lesz bolsevizmus, ugy az e két párt működésének tudható be, mert ott az állam mindig a tömegekre, való tekintettel csinálta a maga politikáját, lett légyen uralmon akár az egyik, akár a másik párt. (Mayer János : Mi ezt már régen megállapítottuk ! Megnyugtathatom a képviselő urat !) Ugy látom, hogy nem ! Ha megállapították volna, a konzekvenciákat is le kellett volna vonniok. (Mayer János : Már régen követeltük ezt ! — Dénes István : Akkor ne menjenek a vak konzervativekkel együtt !) Annál nagyobb baj, hogy követelték, mikor ellenzékben voltak, s nem csinálják meg most, amikor kormányon vannak. (Mayer János: Nem lehet a mi gazdasági viszonyainkat összehasonlitani az angliai viszonyokkal, és ugrásokat sem lehet tenni !) Amint tehát nem tudom megérteni, hogy a kormány a maga egyoldalú intézkedéseivel a közterhek emelésére épiti fel bevételi többleteinek biztosítását, épugy, vagy talán még kevésbé lehet megérteni, hogy ebbe a törvényjavaslatba felvettek olyan intézkedéseket, amelyek ide egyáltalán nem valók, amiiyen pl. a lakbér kérdés. Bár erről már többen beszéltek, engedjék meg, hogy én is szólhassak róla, mert ez annyira égető probléma, olyan szoritócsizmája a dolgozó népességnek, hogy erről beszélni keli, még akkor is, ha azt mondják az urak, hogy ismétlésekbe bocsátkozunk. Teljesen lehetetlen dolog, hogy végbemenjen az, amit ezzel az intézkedéssel terveznek. Az állam arra az álláspontra helyezkedik, hogy neki, mint közületnek, feladata a társadalmat rendben tartani, nem engedni meg, hogy egyik gazdasági érdek jobban érvényesüljön, mint a másik, vigyázni arra, hogy az állami életen belül a társadalom jól éljen s az egész gépezet rendben, zavarok nélkül működjék. De ha ez az állam nem látja be, hogy neki szociális feladatai is vannak, ha még addig sem megy el, hogy béregyeztetéseket csináljon, ellenben a terheket áthárítja és ugyanakkor ezekben a javaslatokban a lakbéremelésekre és lakásfelszabaditásokra vonatkozólag a közterhek folytonos emelésével egyidejűleg olyan rendelkezéseket kontemplál, amelyek ujabb drágaságot és további eltolódásokat fognak előidézni az egyes társadalmi osztályok közteherviselése között, akkor kétségtelen, hogy a kormány nem áll hivatása magaslatán. Ezen rendelkezések folytán a háziuraknak és az államnak is több lesz a bevétele, a munkások, a tisztviselők, általában a lakók pedig többet fognak fizetni, anélkül, hogy egyidejűleg gondoskodnék az állam az ő teherviselőképességüknek aránylagos emeléséről, fizetésük megjavításáról is. (Sándor Pál : Itt van a baj !) Mert ha az állam ugy rendezkedett volna be, mint az Ausztriában az indexrendszer alapján történt, akkor csak relativ dolog volna a drágaság. Hivatkoztak is itt arra, hogy Bécsben magasabbak a lakbérek. Elhiszem, de lehetnék is magasabbak, mert ott négyszeresek a fizetések, a magántisztviselők, a munkások fizetése Bécsben az indexrendszer mellett a drágasággal karöltve megfelelően emelkedett, s ha első látszatra itt magasabbak is a lakbérek, relative mégis alacsonyabbak mint Budapesten, mert a munkabérek Bécsben sokkal nagyobbak és igy több telik a lakásra. Nálunk azonban az állam nem emeli a fizetéseket és a béreket, hagyja tobzódni a spekulációt és a kapzsiságot az egész vonalon. Mit látunk pl. a mezőgazdaság terén? A mezőgazdaságról szólva, nem a cselédekről akarok beszélni, akik természetben kapják az ellátást, nem is az állandó munkásokról, hanem azokról, akik a falvakban ezrével, tízezrével és százezrével vannak, akik napszámra vannak utalva, s akik csak időközönként jutnak napszámhoz. Ezek keresete hihetetlenül alacsony. Nagyrészük le van kötve 6000 koronás napszámmal júniusra. (B. Podmaniczky Endre : Na 1. Na 1 — Dénes István : Ön többet fizet báró ur? — B. Podmaniezky Endre : Bizony többet !) Hogy fog ebből az a szegény népesség megélni, amikor mindenképen a legnagyobb nyomorúságban van, kis házikóban vagy vityillóban lakik, s a közterhek emelése őt is nyomja? Mit fog csinálni a városi népesség és a munkásság is? Amikor ilyen fontos szociális szempontok játszanak itt közre, akkor az államnak, a kormánynak mégis csak gondolnia kellene arra, hogy máshonnan fedezze azokat a kiadási többleteket, amelyek ellenértékét valahonnan elő kell teremtenie. Ha ez igy folytatódik, kiszámíthatatlan katasztrófa lesz a vége ; nemcsak azért, mert a bérek nem emelkednek és nem állnak arányban a drágasággal, s mert a drágaság lavinája —• amely az általános közgazdasági viszonyokból indult meg —• mindent eltemetéssel fenyeget, hanem azéit is, mert be fog állani az ipar teljes pangása, az üzemredukciók tömege s ez mind munkanélküliséggel jár, következménye pedig — ha ideszámítom a folyton fokozódó drágaságot, a lakbéremelést, a közvetett adók emelését, stb. — ma még kiszámíthatatlan. S ha nekünk verekednünk kell azért, hogy béregyeztetés legyen, ugy azt hiszem, szolgálatot teszünk ezzel a magyar népnek, a nemzetnek. Nagyon téves felfogás az, hogy a lakásügyet. a lakbéremeléssel meg lehet oldani. Csak építkezéssel volna ez a probléma megoldható, a kellő időben való építkezést azonban az előzőleg tett. ígéretek ellenére elmulasztották. Mikor múlt évben a lakbérrendeletet tárgyaltuk, a népjóléti minister ur kijelentette, hogy addig nem szabadítja fel a lakásokat, amíg 3000 kislakás fel nem épül. A rendeletbe ilyen értelmű klauzula be is vétetett, kislakások azonban mégsem épültek, legalább is nem olyan számban, mint Ígérték ; épültek villák, magánlakások, azok az intézkedések pedig, amelyek idők folyamán a nagyobb arányú épitkezést elősegíthették volna, nem történtek meg. Nagy probléma volt már ez a háború előtt is. A városoknak, a városi közigazgatásnak és magának az államigazgatásnak is fontos szociális problémája volt, amely mindig felvetődött akkor is, amikor valamilyen ipari pangás állott be. Az építkezés — legalább ipari pangás idején mindig ott szerepelt a nyugati városok programmjában, de legtöbb városban az ipari pangástól függetlenül is. Az építkezésbe maguk az államok is beavatkoztak, azért, hogy foglalkoztassák a munkanélküli munkásokat és hogy hasznos, produktiv befektetést eszközöljenek az állam részére. Ezt a kérdést tehát addig, mig építkezés nincs, nem lehet megoldani. Ennek módját meg kell találni. Nem az én feladatom, hogy ezt megtalál-