Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

244 À nemzetgyűlés 278. ülése Î91 a kormánynak adott felhatalmazás nem menti őt fel alkotmányos kötelezettsége alól, teljesen megdönti. Hiszen ha a nemzetgyűlés, a törvényhozás ezzel a kontemplált szanálási tervezettel ellentétes intézkedéseket nem hozhat, ha az állami bevételek apasztására vagy az állami kiadások fokozására vonatkozó semminemű olyan határozatot nem hozhat, amely ellentétben állana a kormánynak azzal a feltett szándékával, hogy minden hozandó határozat ellentétes a szanálásban lefektetett elvekkel és célokkal, amelyeket a kormány állapit meg, akkor nyilvánvaló, hogy itt egy olyan messzemenő felhatalmazásról van szó, amely az én megitélésem és pártom megítélése szerint nem is volna szükséges ahhoz, hogy ez a szanálási terv végrehajtassék. Meg kell azt egész nyiltan és őszintén mondani, hogy olyan messzemenő felhatalmazásra, mint amilyen ebben a törvényjavaslatban foglaltatik, egyáltalában szükség nem lett volna és nem volna szükség. Mert kimondani, hogy azt, hogy mi közérdekű és mi függ ezzel a szanálással össze, a ministerium vagy az egyes minister állapítja meg s egyúttal kimondani, hogy az állami bevételek fokozására és a kiadások apasztására a fennálló törvényekkel ellentétes intézkedéseket lehet hozni, ez oly messzemenő felhatalmazás, amelyre a mi megítélésünk szerint egyáltalában nincs szükség. Azt kell tehát kérdeznem, hogy miért kell a kormánynak ez a messzemenő felhatalmazás ? Mi az inditó oka annak, hogy azért a kétszázötven millió aranykorona kölcsönért, amely tervbe van véve a szanálás alapjául, amelyre fel van épitve az egész szanálási terv, az alkotmányosság felrúgásának vagy enyhébben mondva, negligálásának olyan nagy mérvéig megy el a kormány, amilyenre szükség nem volt ? Hiszen ha a kormány politikája, törekvése, kormányzati módszere kissé más volna, ha volna benne megértés, nyugati szellem, ha a kormányzati rendszerben volna az élet kívánságaihoz való alkalmazkodási képesség, ha volna a kormányban megértés a szociális vonatkozások iránt, ha volna benne Nyugat-Európához való kis hozzásimulás : akkor kétségtelen dolog, hogy nem volna ebben a Házban, sőt az egész országban egyetlenegy komoly ember, aki, ha feltárnák előtte komolyan az ország helyzetét, kifogásolná azt, hogy adott esetben és időről-időre is a nemzetgyűlés hozzájáruljon ahhoz, hogy ez a tervbevett szanálási programm teljes egészében végrehajtassék. Azt mondották másrészt egyes felszólalók, hogy ezt a kölcsönt csak Bethlen István és ez a kormány hajthatja végre. Ez az álláspont lehet az egységespárt álláspontja. Ebben a törvényjavaslatban azonban nem ez a kormány, hanem az utána következő minden kormány felhatalmazást kap arra, hogy ugyanezt a tervet végrehajtsa ; tehát akármilyen kormány jönne, mindegyik ragaszkodhatik ehhez a tervhez, mert hiszen a negyedik szakasz világosan megmondja, hogy ez a kormány és az utána jövendő kormányok hatalmaztatnak fel, ugy hogy minden kormány megkapja azt a messzemenő felhatalmazást, amelyet önök itt, ebben a törvényjavaslatban a kormánynak megadni szándékoznak. Ez azután már az egységespártra nézve sem lehet olyan egyszerű kérdés, mint ahogy nem egyszerű kérdés az egész ellenzékre nézve egy L évi április hó 15-én, hedden. ilyen messzemenő felhatalmazás megadása. Mert lehetnek urak, akik a Bethlen-kormányt alkalmasnak tartják arra, hogy ezt a tervet az önök hozzájárulásával végrehajtsa. Ámde jöhet időközben egy másik kormány — akár jobboldali, akár baloldali, akár egy egészen más pártösszetételből alakuló kormány — amely szintén megkapja ugyanezt a felhatalmazást. Márpedig köztudomású, hogy ha a kormányok változnak, azok gazdasági és pénzügyi politikájában is többé-kevésbé, változás szokott beállani. Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, ez a változás beállhat a szanálási terv keretén belül is, anélkül, hogy azokat az előre megállapított terveket, amelyekre az egész alapépítmény fel van épitve, megbontaná. Ezt is el lehet képzelni. Továbbá a bevételek fokozása és a kiadások apasztása tekintetében is lehetnek a kormányok között olyan nagy eltérések, amelyek indokolnák azt, hogy ilyen messzemenő felhatalmazás a kormánynak ne adassék. Ha magának ennek a felhatalmazásnak terjedelmét nézzük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy erre szükség nincs. Ez teljesen ellenkezik az osztrák szanálási felhatalmazással is. Mert ne felejtsük el, hogy Ausztriában egy államtanács állíttatott fel a szanálási programm végrehajtásának időtartamára s ez egészen mást jelent, mint az, ami most itt kontemplálva van, hogy a kormány teendő intézkedéseiről csak a pénzügyi bizottságnak köteles jelentést tenni. Én a bizottságban azt javasoltam, hogy a kormány köteles legyen necsak a pénzügyi, hanem a közjogi, közgazdasági és pénzügyi bizottságoknak jelentéseit előterjeszteni ; a ministerelnök ur azonban ebbe nem ment bele, mondván, hogy nem akar egy fiókparlamentet teremteni. A ministerelnök ur tehát, ha hármas bizottság létesítéséről beszélünk, ezt már fiókparlamentnek tartja, holott egy ilyen messzemenő felhatalmazási javaslatnál rendkívül fontos, hogy legyen szerv, amely a kormányt ellenőrzi s amelynek megkérdezése nélkül a kormány ilyen nagyfontosságú kardinális kérdésekben nem dönthet. A pénzügyi diktátorság és általában ez az abszolút felhatalmazás, amely itt kontemplálva van, lehet jó ott, ahol az ehhez szükséges úgynevezett atmoszféra megvan. Nálunk azonban köztudott dolog, hogy az atmoszféra e tekintetben nem olyan, amely a kormány ténykedéseit bizalommal nézné és nézhetné, hanem ellenkezőleg teljesen szemben áll a kormánnyal, mert a kormány hosszú esztendőkön keresztül kiérdemelte azt, hogy vele szemben a közvélemény teljes bizalmatlansággal viseltessék. Ez a bizalmatlanság jogos s az egységespártnak objektive gondolkozó tagjai, akik tárgyilagosan ítélik meg a fenforgó viszonyokat, maguk sem tagadhatják, hogy ez a bizalmatlanság tényleg meg is van, még pedig nemcsak ezen az oldalon. Kormánypárti oldalról is hallottunk felszólalásokat, (Ügy van ! balfelől.) amelyekben felsorolták túloldali képviselőtársaink az állami élet különböző területén felmerült visszásságokat, amelyekben kimutatták, hogy a magyar kormányzat az államigazgatás különböző ágazataiban és fokozataiban más és másképen kezeli és ítéli meg a dolgokat s hogy főleg a pénzügyi adminisztráció terén olyan rendetlenség, olyan fejetlenség, olyan anarchia uralkodik, amely mindenki részéről teljesen jogossá teszi általában a