Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

À nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április M ÎS-ên, kedden. 248 kormányzat, de különösen a pénzügyi kormányzat iránt való bizalmatlanságot. S ha igaz az, — amint hogy igaz —• hogy szólásra emelkedett itt egy egységespárti képviselő és azt mondotta, hogy hozzá irtak, hogy vájjon a föld vagy on váltságot be kell-e fizetni és ha igen, milyen mértékben s ha tudjuk, hogy nem régiben a vagy on váltság egy részét még nem fizették be, vagyis, hogy az eddig hozott törvények alapján teendő intézkedések nincsenek végrehajtva, szóval ha ilyen bizonytalanság uralkodik és maguk az egységespártiak állitják és bizonyitják ezt, akkor kétségtelen dolog, hogy az egész kormányzati rendszerrel szemben feltételezni lehet a bizalmatlanságot, s mert ilyen nagy a bizalmatlanság a kormányzat iránt, kétségtelen az is, hogy ennek a rendszernek ilyen terjedelmű felhatalmazást adni nem lehet. (Ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) Keresni kellett volna a módot arra, hogy ebben a kerettörvényben azok a meghatározott feltételek, amelyeknek alapján a szanálás keresztülvihető, nagyjában körül legyenek határolva és kössék bizonyos fokig a kormányzatot és a nemzetgyűlést ; de a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül ilyen messzemenő javaslatokat, nem lett volna szabad beterjeszteni sem. Egészen bizonyos, hogy más atmoszférában és más kormányzati rendszer mellett — mint ahogy rá fogok térni — ez az egész kölcsön részben felesleges lett volna, részben pedig sokkal kedvezőbb feltételek mellett lett volna létrehozható és lenne megvalósítható még ma is, mint aminő feltételek mellett ez a kormányzati rendszer megcsinálja és végrehajtja. T. Nemzetgyűlés ! A kormány iránt való bizalmatlanság természetesen kiterjed nemcsak a pénzügyi térre, hanem egyéb vonatkozásokra is, mert hiszen a társadalmi életet az államigazgatás a maga minden relációjában befolyásolja. A kérdés csak az, hogy kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolja-e ? Tény az, hogy az egyik szociológus nagyon helyesen kimutatta, hogy a modern nyugati kulturállamokban nagyobb a beavatkozás az állami életbe, — legalább látszólag — mint a fejletlenebb államokban élő társadalmakba s mégis a nyugati államokban ez elviselhető valami, mig a fejletlenebb államokban alig lehet elviselni az állami beavatkozást. Attól függ tehát minden, hogy ez a beavatkozás milyen ; a kormányzattól függ, hogy miképen avatkozik be a társadalmi életbe, miként hat arra intézkedéseivel, miként akadályoz bizonyos társadalmi rétegeket más rétegek javára, miként nyomja el az egyiket és favorizálja a másikat. Ezek mind olyan fontos szempontok, amelyeket különösen ennél az esetnél vizsgálni keli. Meg kell vizsgáim azokat a szociális vonatkozásokat, amelyek a gazdasági és politikai élettel összefüggenek, mert hiszen a kettő egymástól el sem választható. Ha ennek a vizsgálódásnak terére lépünk, mindjárt meg kell állapitanunk, hogy a jelenlegi kormányzati rendszer gazdasági és pénzügyi politikájának legfőbb hibája abban gyökerezik, hogy nem ismerte el a demokráciának azt a minimális mértékét sem, amely előfeltétele annak, hogy egy kormányzat a közszükségletnek és a közfelfogásnak megfeleljen. Nem ment el még annyira sem, hogy elmondhatnók róla azt, amit az 1914. évi, háború előtti kormányzatról legalább elmondhattunk, hogy közte és a kulturvilág között valami összefüggés van. Ez a kormányzati rendszer, amely az ellenforradalom győzedelmeskedéséből Siófoktól indult el, és Siófokon, Orgoványon és Somogyi Béla meggyilkolásán keresztül jutott el oda, ahol most van, ( Ugy van I a szélsőbaloldalon.) azóta sem tudott szabadulni attól a rettenetes nagy erköiesi hibától, amely abban rejlik, hogy hazafias felbuzdulásból megbocsátanak olyan bűncselekményeket, amelyek bizonyos politikai irányzatokat sújtanak. Ha ez a felfogás nem érvényesül is teljesen a kormányzatban, ha nem is maga a kormányzat csinálta ezeket a dolgokat, ha most már el is tért ezektől a kilengésektől és tagadja az ilyen cselekményekkel való bárminő összefüggését, méltóztassanak megengedni, mégis az a puszta tény, hogy bűncselekmények kiderítve, megtorolva nem lettek, holott a közfelfogás az, hogy e cselekményeket meg lehetett volna torolni, mert hiszen tudták, hogy kik a gyilkosok, elegendő ok és magyarázat arra, hogy ez a kormányzati rendszer bizalomra valóban nem számithat, ellenkezőleg joggal válthatja ki mindenkiből a gyanakvást, amellyel terhelten pedig egy kormányzati rendszer helyes aligha lehet. Rá fogok térni arra is, hogy mit értünk az alatt a bizonyos demokrácia alatt. De engedtessék meg csak annyi megjegyzés itten, hogy a kormányzatnak nem lehet az a feladata, hogy pillanatnyi szempontokat tartson szem előtt, mert aki csak pillanatnyi párt- vagy osztályszempontokat tart szem előtt, hívják azt demokratikus, szocialista, liberális vagy konzervatív kormánynak, nevezzék ezt akármilyen irányzatnak, de ha rendszerében a tömegérdekekkel, a tömegpszihével, nagy közérdekű szempontokkal nem számol, akkor el fog bukni, nem lesz maradandó és alkotásai csak teherként fognak jelentkezni mindenkire nézve. Itt azután végig lehetne menni egész során azoknak a meg nem tett intézkedéseknek, amelyek hiányára nagyon sokszor rámutattunk, amelyek joggal váltják ki a mi elégületlenségünket és joggal váltják ki a munkásságból a nagy elkeseredést ; mert nem látja senki a kibontakozást, mert nem történt lépés abban az irányban, hogy itt a szociális megértés, a múltnak, a gyűlöletnek a likvidációja megtörténjék ; nem látja senki azt, hogy a kormányzatot ugy kezelik, hogy az egyenlő mértékkel mér mindenkinek, hanem ezzel szemben látunk párturalmat, látunk görcsös ragaszkodást elavult, egyoldalú, szükkörü felfogásokhoz, amelyek hátrányait pedig már a saját testén tapasztalhatta a kormány s látta azt, hogy az a módszer, amellyel igazgatja ma a hatalmába kerített várost vagy megyét, bizalmatlanságot vált ki irányával szemben. Nem kell rámutatni másra, mint a keresztény pártra, amelynek a városi és országos politikában alkalmazott módszere és tevékenysége nyilvánvalóvá teszi az egész keresztény közvélemény előtt, amely híve volt ennek a pártnak . . . Elnök (csenget) : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. Budapest székesfőváros községi politikája talán még sincs semmiféle vonatkozásban a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokkal. Farkas István : Később, mikor a kölcsönről lesz szó, ide vissza fogok térni, most nem is fogok ezzel bővebben foglalkozni. Ezt csak azért emiitettem meg, hogy rámutassak arra, hogy a kor33*