Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az államháztartás egyensúlyának helyreállitásáról szóló és azzal kapcsolatos szanálási törvényjavaslatok tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — A napirenden levő javaslat vitájában résztvettek : Farkas István, Sándor Pál, Dénes István, Friedrich István, Bogya János, Rassay Károly, Propper Sándor. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, Vass József. (Az ülés kezdődik reggel 7 óra 05 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Hebelt Ede jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur. Napirend szerint következik a szanálási javaslatok (írom. 371, 422—426, 429) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Farkas István. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A ministerelnök ur is, meg az egységespárt több felszólalója is, azt a kérdést vetették fel, hogy ezek a törvényjavaslatok tulaj donképen nem is felhatalmazási javaslatok. Ezzel szemben az ellenzék azt vitatta, hogy ezek a javaslatok messzebbmenők, mint a közönséges költségvetési javaslatok és több felhatalmazást adnak a kormánynak, mint egy-egy indemnitási törvényjavaslat, vagy egy költségvetés. Annak a megállapítása, hogy vájjon ez igy van, az ellenzéknek, vagy az egységespártnak van-e igaza, nagyon fontos. Fontos azért, mert senkisem tagadhatja, hogy e javaslatoknak kapcsán azt reméli maga a kormány is, hogy kivezeti az országot a gazdasági lezüllöttségéből, tehát messzemenő törvényt alkot, amely korszakalkotó Magyarország történetében. Erre vonatkozólag legyen szabad mindjárt azt megjegyeznem, hogy a törvényjavaslatok rendelkezései maguk mutatják, hogy mily terjedelműek, mily értékűek e javaslatok. Azt mondja az államháztartás egyensúlyának helyreállitásáról szóló 422. sz. törvény javaslat 4. §-a : »Felhatalmaztatik a kormány, valamint minden azt követő kormány, hogy amennyiben a jelen törvény végrehajtása során az tűnnék ki, hogy az abban kilátásba vett intézkedések nem elegendők arra, hogy az államháztartásnak súlya a 2. §-ban emiitett pénzügyi tervezetben megállapitott időtartam alatt biztos és állandó alapon eléressék, pótlólag megtehessen minden intézkedést, akár a kiadások apasztása, akár a bevételek fokozása, akár mindkettő utján, oly mérvben és oly módon, amint az szükséges ahhoz, hogy a jelzett célt elérhesse, anélkül, hogy a kormánynak a szükséges intézkedések miatt előzetesen a törvényhozáshoz kelljen fordulnia.« Kétségtelen dolog tehát a felhatalmazás e mértékéből és mérvéből az, hogy oly messzemenő felhatalmazást kap a kormány, amely túlhágja azokat a kereteket, amelyeket eddig hasonló törvényekben a kormány kapott. De nemcsak arról van szó, hogy a kormány 2% esztendőre, de továbbmenőleg a szanálás tartamára messzemenő felhatalmazást kap, hanem arról is van szó, hogy a kormány a törvényekkel ellentétes az eddig fennálló és meghozott törvényekkel ellentétes intézkedéseket adhasson ki és még e kerettörvényben megszabott határokat is, ha szükségesnek látja, túlléphesse. Azzal érveltek és azt mondotta a ministerelnök ur egyik felszólalásában, hogy ha a kormány messzemenő felhatalmazást kap is, de nem szűnik meg az az alkotmányos kötelessége, hogy költségvetést terjeszszen elő. Igaz, hogy ugyancsak ai. § erről intézkedik, amennyiben azt mondja (olvassa) : »A jelen törvényben adott felhatalmazások nem szüntetik meg a kormánynak a költségvetés készítésére és a törvényhozás elé való terjesztésére nézve fennálló alkotmányos kötelezettségét. Az államháztartás pénzügyi egyensúlyának helyreállítására szükséges intézkedések végrehajtásának ideje alatt a nemzetgyűlés nem tárgyalhat az állami kiadások fokozására, vagy az állami bevételek apasztására vonatkozó olyan javaslatot vagy inditványt, amely a jelen törvény rendelkezéseivel vagy céljaival ellentétben áll. Azt, hogy valamely javaslat vagy inditvány a jelen törvény rendelkezéseivel és céljaival ellentétben áll-e, a kormány vagy annak bármelyik tagja jogosult megállapítani.« Ez a legutóbbi rendelkezés az ugyanezen szakaszban foglalt azt a másik rendelkezést, hogy NAPLÓ XXIII. 3*
