Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. megoldásra volna szükség, ezt azonban a kormány- — azt hiszem ismét népszerüsködésből — ép ugy nem merte megtenni, mint ahogy nem merte keresztülvinni az adózás gyökeres és igazságos rendezését. Ig'enis gyökeresen kellett volna megoldani a tisztviselőkérdést. Évekkel ezelőtt ki kellett volna mondani már azt és meg is kellett volna cselekedni, hogy a tisztviselői létszámot csak a mai viszonyoknak megfelelő létszámredukálással lehet fenntartani. A meg nem felelőket és szociális szempontból nézve a ; dolgot : a vagyonosokat, akik más megélhetési forrásra is támaszkodnak, azután elsősorban a nőtleneket, akik jobban el tudnak helyezkedni más pályákon, az államnak igenis már régebben el kellett volna bocsátania s miután — mint majd később rámutatok még bővebben — a nyugdíjazás kérdése különösen erre a CsonkaMagyarországra nézve óriási tehertételt jelent, nem tartanám, antiszociális dolognak, ha azokat, akik fegyelmileg többszörösen büntetettek ß magukat hivatásuk teljesitésére méltatlannak és alkalmatlannak bizonyitották, továbbá a vagyonosokat, akik privátvagyonuk vagy más elhelyezkedés révén maguk és családjuk megélhetéséről gondoskodhatnak, minden nyugdíjjogosultság nélkül bocsátották volna el, mert a inai időkben, a gazdasági háború idején nem,

1 lehet e tekintetben szerzett jogokra hivatkozni, mint már erre immár többször is rámutattam. Amit a kormány tapogatódzva és próbálgatva cselekedett, az egyáltalán nem vezetett '•. célhoz. Itt megint tessék-lássék módon eszközöltek egyszer-kétszer u. n. létszániapasztást, azonban egészen biztos vagyok benne« hogy ez a létszámapasztás, ha az egyik oldalon megtörtént is, a másik oldalon mesrint hibás intézkedésekkel ellensúlyoztatott. Hiszen napról-napra láthatjuk, tudhatjuk és utána nézhetünk, hogy egyes ministeriumokban és másutt is még mindig folyik az uj alkalmazottak felvétele. A javaslat helyesen mondja ki, hogy ezen segíteni kell és a most üresedésben levő vagy a még ezután üresedésbe jövő állásokat nem,szabad betölteni. Ugy látszik, ahhoz is, hogy a kormány ezt a helyes elvet javaslatában végre leszögezze, külföldi nyomás kellett. Hozzáteszi azonban azt. hog-y ott, ahol ennek az intézkedésnek megváltoztatására szükség van, vagyis felmerül annak szüksége, hogy az üresedésben levő vagy az l ezután üresedésbe jövő állást betöltsék, az illető í kormányzati ág a pénzügyi kormányzat megkérdezésével ezen a rendelkezésen túlteheti magát. Magyarán mondva ez nem egyéb, mint ne- ' sze semmi, fogd meg jól! Nem szabad betölteni a megüresedett állásokat, de a pénzügyi igazga- ; tás megkérdezésével mégis csak be lehet tölteni; vagyis: hogy ha protekciós emberekről van szó, l ezután is lesz kinevezés s ezután is betölthetők az, üresedésben levő állások. Azért én igenis azt j tartanám szükségesnek, hogy ennél á pontnál mondatnék ki az, hogy ha ilyen megüresedő ál- \ 1ásókat a kormányzat mégis be akar tölteni, ; tessék a nemzetgyűlést minden egyes esetben megkérdezni, akkor maid mindenesetre nehezebb lenne kijátszani ezt a tiltó rendelkezést s nem kellene annyira tartani attól, hogy protek i eiós egyének javára ezeket a rendelkezéseket ' minduntalan át fogják lépni. Ezt kellett volna tehát " a kormányzatnak megtenni már régen : elbocsátani a szükségtelen alkalmazottakat, a • szükségeseket pedig megfelelő módon javadal- < mázni. r ; Arra hivatkozik a kormány, hogy a háború [ évi április hó 11-én, pénteken. 15 és forradalmak után nem volt az állam abban az anyagi helyzetben, hogy alkalmazottairól kellőkép gondoskodhassak. Hát Ausztria megtehette ezt! Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy Ausztriában a leglehetetlenebb gazd-gsági helyzetben is kellőkép gondoskodott a kormány a tisztviselőkről, a magánalkalmazottakról és a munkásokról. Tudjuk azt, hogy a szintén levert, szétszaggatott és koldussá tett Ausztriában, melynek merem mondani: még ma is sokkal gyengébbek, gyérebbek a gazdasági forrásai, mint nekünk, meg tudták helyes intézkedésekkel tenni, hogy a tisztviselőket, munkásokat tisztességesen jutalmazzák. Hát mi ezt nem tehettük volna meg? Igenis megtehettük volna, csak akarat kellett volna hozzá, azonban épen ez az akarat hiányzott. Most azután odajutottunk, hogy az állam saját alkalmazottait engedte anyagilag teljesen lezülleni s ahol anyagi züllés nem következett be, sok, esetben — feltéve, hogy egyéb anyagi forrásokra, családi vagyonra vagy más egyébre nem támaszkodhatott az illető — ott, erkölcsi romlásnak kellett bekövetkezni. Mert kétségen felül áll, hogy az állami alkalmazottak és a többi dolgozók, szellemi és testi munkások az eddig szerzett jövedelemből meg nem élhettek, családot fenn nem tarthattak. Hogy mit takarított meg az állam a közalkalmazottakon, erre nézve biztos bázis, mert számszerű adatokat tartalmaz a most beterjesztett törvényjavaslat 38. oldalán található részletes terv a költségvetési reformokra vonatkozólag. A külföldi kölcsönnel kapcsolatos javaslatok által kontemplálva van — nagyon helyesen — az állami alkalmazottak ujabb létszámcsökkentése. Ha ez" nem megy* is máról-holnapra. hanem — nagyon helyesen — fokozatosan, akkor is nyilvánvaló, hogy a jelen év egyik félévéről a második félévre nem történik, leigalább is nem szabad, hogy történjék létszámcsökkentés. Sajnos, mit látunk ezekben a számokban? Azt, hogy külföldi nvomásra a tisztviselők javadalmazására előirányzott összeg olyan mértékben változik a jelen év első feléhez arány itva, hogy az horribilis különbségeket tüntet fel. Itt vannak például a hadsèregrtél-a személyi kiadások-: ezek az 1924. első félévi 26 Vi millió aranykoronával szemben 32% millió aranykoronára emelkednek. A belügyministeriuni személyi kiadásai 29.7 millióról 34.8 millióra, á pénzügyministerium kiadásai 21J4 millióról 25 millióra, a közoktatásügy személyi kiadásai 27K millióról 32.6 millióra, egyéb közigazgatás személyi kiadásai pedig 34.8 millióról 40.2 millióra emelkednek. Hogy ha ezeket a különbségeket vesszük és kiszámitjuk azt, hogy külföldi nyomás alatt milyen többletet ismert el jogosnak a kormány az állami tisztviselők" és alkalmazottak javadalmára nézve, ki fog derülni, hogy ha ezt a 41 millió megtakaritást, amit a természetben való ellátás megvonásával ér el az államháztar tás. levonjuk abból a különbözetből, ami a jelen év első és második félévi személyi kiadásai között van, akkor is 31.8 millió korona az az összeg, amit egy félév alatt megspórolt az állam az alkalmazottak bőrén. Ez a 31.8 millió aranykorona mai papirértékben 54 milliárd koronát tesz ki. íme'ez a szám bizo nyitja, hogy csak egy félév alatt mit spórolt meg az állam a saját alkalmazottainak a bőrén. Ez az egyetlen szám is mutatja, hogy milyen súlyos indirekt adót hajtott be az állam, a kormány saját alkalmazottain: félévben 54 milliárd papir-