Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

84 "A nemzetgyűlés 26 S. ülése 1924. gimnáziumot állit fel : vagy francia nyelvű reál­gimnáziumot, vagy olasz nyelvű reálgimnáziumot, vagy angol nyelvű reálgimnáziumot. E sokszoros és intézeti trifurkációban van ennek a közép­iskolai reformnak a tulajdonképeni Achilles-sarka. Lukács György képviselőtársam nagyon he­lyesen mondta, hogy a felsőbb osztályokban nyil­vánulnak meg a gyermek hajlamai. Most már az ország nagy részében reálgimnáziumok lesznek. Miért lesz a debreceni és a budapesti gyermek előnyösebb helyzetben, mint pl. az a nagykanizsai, akiben a humanisztikus tudományok iránt van hajlam, de mégis őneki reálgimnáziumba kell mennie, mert nincs ott más. Mért nincs meg neki az a lehetősége, hogy ő ott, mondjuk, Nagy­kanizsán, fejleszthesse a maga hajlamait és képes­ségeit ? Most tovább megyek. Megállapíthatnék itt magunk között, hányan vagyunk olyanok, akik az 1—8 osztályú középiskolát egy és ugyan­azon a helyen végeztük el. Szüleinket az élet ide vagy oda sodorta, mi velük mentünk, tehát át kellett más intézetbe iratkozni. Milyen helyzet fog most előállani ? A javaslat bölcsen intézke­dik, a gyermek leteszi a vizsgát és ezzel ebből a szempontból rendben van. De egyik helyen meg­kezdi a gyermek a maga humanisztikus irányú tanulmányait, azután el kell mennie oda, ahol csak reálgimnázium van s akkor át kell iratkoz­nia. De a reálgimnáziumoknál is, — mert ezek lesznek a legnagyobb számban, — mondjuk, egy ifjú, aki a reálgimnázium hetedik osztályában lesz kénytelen megváltoztatni a lakóhelyét és eddig franciául tanult, most elmegy egy olyan helyre, ahol az angol nyelvet tanulják. Kérdem, micsoda nyelvzavar fog nála előállani és micsoda nehézségeknek lesz kitéve ? Én a t. minister ur hármas típusát jónak tartom arra, hogy a tan­férfiakat, akik különböző irányokban és irá­nyokért működnek és ezen irányokból állítják fel a maguk követeléseit, a minister ur bölcsen ki­elégítheti. De ez a rendszer, maguknak az isko­láknak differenciálódása a szülőknek és gyerme­keknek érdekeit tulaj donképen nem veszi figye­lembe. Én elismerem mind a három iránynak, ame­lyen ezek a típusok felépítve vannak, jogosult­ságát. Helyeslem a humanisztikus irányt, elisme­rem azt, amit a minister ur idevonatkozólag mondott, mert klasszikus műveltségre szükség van. Igaz Apponyi Albertnek az a mondása : dolgozni, altruisztikus értelemben csak az a nem­zet tud igazán, amelyik lelkesülni tud. Nem szabad tehát ennek a típusnak kivesznie, amely fen­tartja a lelkesedés képességét. Elismerem azt is, hogy történelmi alapon gondolkozó fejekre szükség van ; elismerem azt is, hogy a klasszikus nyelvek száműzetése különös kárt jelentene, tönkretenné klasszika filológián­kat, nélkülözhetetlen segédeszközöktől fosztaná meg a teológiát, a jogot, az archeológiát és az ezzel rokon tudományokat. Elismerem a reáliskolák szükségességét is, ezt még csak vitatni sem lehet. De viszont állitom azt is, hogy tudományágaink nagyobb része még annyira át van szövődve a latin nyelvvel, hogy bizonyos tekintetben a latin nyelv megismerése a mai időkben, a mai körülmények között még feltétlenül szükséges. Ennélfogva el kell ismernem, évi március hó 28-án, péníekefl. hogy e két típussal szemben feltétlenül a reál­gimnázium iránya a tökéletesebb. Csakhogy, mondom, a minister ur ezt a differenciálódást az iskoláknál vezette keresztül ; ennek következ­ménye nézetem szerint az lesz, hogy a szülők helyzete és a gyermekek tanuímányf sorsa meg lesz nehezítve, másfelől pedig az iskolák is nehéz helyzetbe kerülnek. Nekem az a megérzésem, hogy a minister ur nem fog tudni annyi huma­nisztikus gimnáziumot és annyi reáliskolát biz­tosítani, mint amennyit akar. A humanisztikus gimnáziumokat egyideig a felekezetek fogják fentartani, a reáliskolák pedig, ott, ahol több ilyen tipusu iskola lesz egy helyen, kivétel nélkül el fognak néptelenedni. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminister a terembe lép. Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. —Nagy Ernő : Nyugtával kell dicsérni a napot ! Hozza rendbe Magyar­országot, akkor éljen f —• Zsirkay János : Előbb javítsa meg a koronát, akkor azt mondjuk, éljen 1 — Lendvai István : Elviszi az aszódi javítóinté­zetbe ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek Î (Nagy Ernő : Pedig az igazi éljenzés az, amelyik innen jön ! — Derült­ség jobbjelől.) Csendet kérek, képviselő urak l Hegymegi-Kiss Pál : Az én nézetem az volna» hogy a differenciálódást nem az egyes iskoláknál kellene keresztülvinni, hanem az iskolák felsőbb osztályaiban, mint már emiitettem, azért, mert az alsóbb osztályokban egyaránt egységes képesítés kell és fontos is, hogy azt nyújtsunk. A tanulóknak a felső osztályban nyilvánulnak hajlamaik és igy a felsőbb osztályokban lehet keresztülvinni ezt a differenciálódást. Ebben a tekintetben Lukács György t. kép­viselőtársam a tegnapi napon részletesen ismer­tette ezt az irányzatot. Rámutatott arra, hogy az úgynevezett törzstantárgyak mellett a huma­nisztikus irányúak és a realisztikus irányúak és a modern nyelvek tanításának is lehet kellő teret biztosítani. Ekkor mi tulaj donképen nem inté­zeteket alakítunk át, hanem az intézeteken belül csináljuk meg ezt a differenciálódást. Én taga­dom, hogy ez több költségbe kerülne, sőt állí­tom, hogy nem, hiszen csak pár tanárral lesz többre szükség, viszont azonban elérünk több nagy és fontos célt. így nem kell megszüntet­nünk azokat a négy osztályú algimnáziumainkat, amelyek most az egyes kisebb vidéki városaink­ban az ottani műveltségnek és kultúrának mint­egy elősegitői és biztositói. Kénytelen vagyok a minister ur javaslatával szemben rámutatni és hivatkozni báró Eötvös József reformtörekvéseire. Én mégis csak az ő rendszerét tartom a legtöké­letesebbnek, mert az figyelemmel volt oktatásunk addigi, a 48-as idők előtti irányára, és egy kis­gimnáziumot teremtett meg, amelyben elérhető legyen az a cél, hogy általános műveltséget egy­ségesen nyújt, azonfelül pedig a maga lyceális rendszerével ezen általam helyeselt felsőbb osz­tályú differenciálódásra tulaj donképen már pél­dát is mutatott. Én Eötvös rendszerét azért is tökéletesebbnek tartom, mert Eötvös tulaj don­képen az elemi iskolai oktatás után teremtette meg a maga középiskolai reformját. Igaz, hogy azt mondja Lukács György t. képviselőtársam, hogy ezt a reformot abban az időben talán nem merte megvalósítani. De azóta már haladtak és

Next

/
Oldalképek
Tartalom