Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

À nemzetgyűlés 263. ülése 1924, lejlődtek a tudományágak. Fejlődött felfogásunk is, modernebbé, erősebbé lett. És a felső fokon, a felső osztályokban való differenciálódást helyesnek tartom, más szempontból is. Helyesnek tartom azért, mert igy nyújtjuk annak a lehetőségét, hogy a tanárok a szülők bevonásával minden egyes iskolában kölcsönös megértéssel szinte szülői és tanári értekezleteken figyelve az egyes gyermekek hajlamaira és képességeire, jelölhetik ki a tanulmányi irányokat. Nézetem szerint igy sokkal előnyösebb helyzetbe juttatjuk a szülőket és a gyermekeket már csak azért is, mert azok a gyermekek, akiket pl. a felsőbb osztályban igazán minden hajlamuk a humanisztikus tudományok felé vonz, csak azért, mivel abban a városban csak reálgimnázium van, nem lesznek kénytelenek hajlamaikkal ellentétes irányban szerezni meg további ismereteiket. Ezenkivül az átlépés nehézsége és az átlépéssel a gyermekekre háruló hátrányos helyzet is meg lesz oldva, mert ha egy felsőbb osztályba, mondjuk a VI. vagy VII. osztályba átlép egy gyermek egyik iskolából a másikba, ugyanazt az irányzatot, vagy ugyanannak a modern nyelvnek a tanulását megtalálja a másik helyen is, tehát ismereteiben magát hajlamának megfelelőleg tovább tökéletesitheti. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Nézetem szerint a minister ur rendszere a humanisztikus gimnáziumok s a reáliskolák számának folytonos csökkenését fogja eredményezni, és igy a reáliskola tulaj donképen üres parádé lesz, amelyet az állam kénytelen fentartani azért, hogy annak az iránynak is eleget tegyen. A humanisztius iskoláknál ezt nem mondom, mert a felekezetek, amelyeknél teológiai tanitás van, erővel is feni'ognak tartani egy-két humanisztikus gimnáziumot. De nem annyit — iesz reáliskola s humanisztikus gimnázium — mint amennyi tulaj donképen, ha a gyermekek hajlamait és tehetségeit nézzük, szükséges volna. Természetesen nehéz ismertetni egy rendszert, egy olyan rendszerrel szemben,* amely nj^omtatásban van. Még csak egyet. Ha ez igy marad, mint ahogy meg is marad, abban az esetben fel kell hivnom a minister ur figyelmei ennek a javaslatnak 5. §-ára, amely az autonom iskolákra súlyos sérelmet jelent. Elismerem Trefort nagy érdemét, amikor ő a felekezeti iskolákat állami főfelügyelet alá helyezte, ebben az 5. §-ban azonban több van, mint amennyi az alaptörvényben van. Mert mit is mond az 5. §? : Hogy a felekezeti iskola milyen típust vegyen fel, a fentartó vagy a felekezeti főhatóság a minister ur jóváhagyásával intézkedik. Ezt a magam részéről enyhitendőnek tartom. Elégséges lesz, hogy a minister urnák bejelenteni tartoznak, de a minister ur ebben a tekintetben bele nem avatkozhat a felekezetek autonómiájába, mert különben illuzóriussá teszi az illető felekezeteknek azt a jogát, hogy milyen iskolát tartsanak fenn. íme, ez az első tövis, amely jelentkezik a minister ur rendszerével szemben, mert a minister ur nem fogja tudni a felekezeteket ugy irányitani és nem fog tudni velük ugy rendelkezni, mint azt e javaslat megszerkesztésénél kontemplálta. jy Őszinte örömmel üdvözlöm a rajztanitásnak Napló XXII. évi március hó 28-én, pénteken. 85 mind a három tipusu iskolába való behozatalát. Nagyfontosságú követelmény ez. Gimnáziumainkban észlelhető volt az esztétikai képzettség fogyatékossága, holott a műizlés fejlettsége, a művészeti alkotások megértése és elemzése az általános műveltség kiegészitő részét képezi. A rajztanitásban benne lesz a művészeti oktatás is, legalábbis én igy vagyok értesülve középiskolai tanférfiaktól. Sajnos, eddig oktatásunk a művészeteknek csak az irodalomban megnyilvánuló anyagára volt tekintettel, a képzőművészetet illetőleg a müérzék kifejlesztésére nem gondoltak. Ugyanily szempontból helyesnek tartanám azt is, ha az ének- és zeneta nitás —• mint az előttem szólott képviselő ur is mondotta — felvétetnék mint kötelező tantárgy. Hiányzik a humanisztikus gimnáziumoknál a vegytan, holott növénytant és ásványtant kémiai alapismeret nélkül tanitani az én meggyőződésem szerint nem lehet. A geológia is teljesen mellőzve van, bár az 1883. évi XX. tcikkbe ez a tudomány is fel lett véve. Mindkét fajta gimnáziumból hiányzik a mértani rajz ; ezt, azt hiszem, majd a tanterv fogja oly módon javitani, hogy a matematikai részt a mennyiségtannál, a technikai részt a rajztanitásnál veszi elő. Igazat adok Kéthly Anna képviselőtársamnak abban, hogy ebből a tárgyfelsorakoztatásból hiányzanak olyan tárgyak, amefyeknek ismeretére a középiskolában feltétlenül szükség van. Hiányzik az egészségtan, hiányzanak a közgazdaságtani, a közjogi alapismeretek, — amelyre előttem szólott t. képviselőtársam rámutatott —• és csodálkozom azon, hogy a gyorsírás nem jut még most sem abba a helyzetbe, hogy azt az iskolákban kötelezőleg tanítsák. Itt önkéntelenül felvetődik egy kérdés Nem lesz-e túlterhes az ifjúságra ennyi sokféle tantárgy ? A minister ur beszédéből azt látom, hogy az lesz, nézetem szerint azonban nem. Nem pedig azért, mert én ugy gondolom el a középiskolát, mint ahogy pl. a földgömböt, ahol megvannak az egyes világrészek, tengerek, folyók, országok határai, de a kisebb helységek nincsenek benne. Igy gondolom az egyes tárgyak tanítását is. Nagyon jól mondta Lukács György t. képviselőtársam, hogy mi volt annak a második Ratio Educationis-nak az érdeme ; hogy t. i. a táblabírói műveltséget adta ugyan, de tiszta, világoslátású ismeretkört nem nyújtott. Én a középiskolai oktatásnál azt tartom, hogy ne menjünk bele teljesen a részletekbe, hanem biztosítsuk az ismereteknél az áttekintést és csak azt az anyagát adjuk az ismereteknek, amelyre műveltség szempontjából feltétlenül szükség van. Nem lehet szerintem művelt ember az, aki Horatius ódáit latinul recitálja, de nem tudja, hogy mik a termelési tényezők ; nem lehet szerintem művelt ember az, aki a. differenciális kalkulusokban teljesen jártas, de nem tudja, hogy ki volt Beethoven ; nem lehet művelt ember az sem, aki meg tudja ugyan mondani, hogy ez, vagy az a csata — kisebb jelentőségű csata is — mikor volt, de nem tudja, hogy milyen a magyar önkormányzatnak, vagy a magyar törvényhozásnak a szervezete. Sajnos, ebben a tekintetben 14