Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

76 A nemzetgyűlés 263. ülése 1924. évi március hó 28-án, pénteken. désben bent van az a politikum, arnely a mai rendszerben annyira kidomborodik. A vallásról,"az erkölcsről, a hazafiasságról akkor, amikor az iskoláról van szó, nerr| kell külön beszélni, mert ezek, szerintem, egészen természetesek, egészen magától értetődők. De ha ezt be akarják iktatni, ha annak a szükségességét most egyszerre hirtelen észreveszik, hogy azért, mert ez eddig nem volt bent, most tehát be kell iktatni a tőrvénybe, ez én előttem aggályos, erre, szerintem, szükség nem volna, mert még senki sem kifogásolta azt, hogy vallásból, erkölcsökből — persze nem kurzuserkölcsöket értek — az iskolákban oktatást nyújtsanak. (Láng János : Tegnap olvastam egy statisztikát, hogy mit fizetett rá a francia állam az állami iskolákra, amikor eltörölte a felekezeti iskolákat. Rettenetes milliókat !) Elnök : Csendet kérek 1 Rothenstem Mór : T. Nemzetgyűlés ! Én e fejtegetések alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek a ministerelnök ur átiratát, amelyben értesiti az elnökséget, hogy az ország főméltóságu kormányzója folyó évi március 25-én kelt magas elhatározásával dr. Walko Lajos kereskedelemügyi minístert a pénzügyministerium ideiglenes vezetése alól felmenteni és dr. báró tolcsvai Korányi Frigyes rendkívüli követet és meghatalmazott ministert magyar kir. pénz ügy ministerré kinevezni méltóztatott. Tudomásul vétetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző" : Petrovácz Gyula ! Petrovácz Gyula : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés üléstermének külső képe már világosan mutatja, hogy ma itt a magyar kultúráról tárgyalunk s ez a magyar kultúráról szóló tárgyalás nemcsak a nemzetgyűlés képviselő tagjait, nemcsak az ujságirókat nem érdekli, de még magát a karzatot is alig érdekli, úgyhogy azt lehet mondani, hogy problematikus értékű, vájjon érdemes-e felszólalni ebben a vitában, vájjon érdemes-e komoly, szakszerű birálattal komoly, szakszerű törvényjavaslatot tárgyalni ebben a nemzetgyűlésben, mikor a tegnap és a tegnapelőtt eseményei azt igazolják, hogy két órán át tartó előkelő nivóju, magas felfogású ministeri bevezetés után, hasonlóan előkelő nivóju felszólalások a hírlapokban alig egy-két szóval említtetnek, meg, de az azokat követő jelentéktelen botrányok hasábokon keresztül tárgyaltatnak. (Ugy van ! jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon -; Ez már régi dolog !) Ez olyan szomorú dekadenciának jele, hogy én a magam részéről levonnám ennek a következményeit abban, hogy a vitában egyáltalában nem vennék részt, ha csupán a magam személyéről volna szó, miután azonban pártom megbízásának teszek eleget, igy kötelességem e tárgyhoz hozzászólani. Az előttem szólott t. képviselő ur előadásából meggyőződtűnk arról, hogy a dolgozó munkásságnak — mert hiszen ők ennek képviselőiül gerálják magukat — e javaslatban csak két dolog fáj, az egyik a numerus clausus, a másik pedig a kommunista tanárok elbocsátása. Bocsánatot kérek, soha annyira távol nem állott a dolgozó munkásság érdekeitől ez a két kérdés, mint ma. A dolgozó munkásságnak ma sokkal égetőbb problémái vannak és szomorúsággal látjuk, hogy azok, akik ezeknek az érdekeknek képviselőiül küldettek be ebbe a parlamentbe, sohasem a munkásságnak, hanem a zsidóságnak és a kommunistáknak az érdekeit képviselik. (Várnai Dániel : Ez közönséges valótlanság Î Teljesen valótlan Î — Hegymegi-Kiss Pál : így lehet egy szép témába politikumot keverni î — Zaj. — Várnai Dániel : Tudva valótlant mond a képviselő ur Î) Elnök : Csendet kérek ! Várnai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Petrovácz Gyula : Tényeket megcáfolás nélkül letagadni nem lehet. Amikor egy ilyen fontos törvényjavaslatot tárgyalunk, a helyes módszer az, hogy egy pillanatra visszatekintünk az évezredes múltba és nekünk, akik a nemzet hagyományait épségben megőrizni szándékozunk, előbb meg kell vizsgálnunk, hogy az ezúttal megteendő lépés egy vonalba esik-e a magyar kultúra eddigi útjával. Tegnap és tegnapelőtt két illusztris szónok ezt a visszapillantást megtette és igy én ez alól felmentve érzem magam. A magam részéről azonban és pártunk nevében is megállapítom, hogy a magyar kultúra haladásának régi határkövei szilárdan egy vonalban állanak azzal a lépéssel, amelyet most akarunk megtenni, ennek következtében mi a történelmi múltra támaszkodva, a legnagyobb örömmel és készséggel teszszük meg ezt az egyenes irányú lépést, amely nem visz minket útvesztőbe, nem visz azokra a tévutakra, amelyekre különösen baloldalról, erősen csábítják a magyar kultúrát. A második szempont, amelyből a javaslatot birálni kötelességem, az, hogy ennek a javaslatnak előterjesztője, sajnos, egy megcsonkított, kirabolt, kifosztott ország kultuszministere, akinek nem lehet azt cselekednie és azt proponálnia mindenben, amit szeretne, amit ideálisnak tartana, hanem aki kénytelen megalkudni a kényszerheryzettel és csak olyan javaslattal léphet a nemzet elé, amely, hogy ugy fejezzem ki magamat, pénzbe nem kerül. Hiszen készül már az a vaspáncél, sőt már itt is fekszik előttünk, amely az ország pénzügyeit két és fél esztendőre béklyókba veri, amely az ország szabad mozgását két és fél esztendőre lehetetlenné teszi és még azután is megbénítja. Ilyen helyzetben be kell, hogy lássam, hogy másféle javaslatot, mint amely u. n. olcsó reform, a nemzetgyűlés elé hozni nem lehet. Ezen szempontból a javaslatot szintén sikerültnek tartom, mert hiszen úgyszólván egyáltalában nem okoz költséget a nemzetnek. A legelső, amit a javaslatban helyesnek tartok, az, hogy a célt helyes irányban tűzi ki. Azt a célkitűzést, hogy a javaslat célja vallásos és erkölcsös alapon való nevelés, nemcsak a magam részéről, hanem pártom részéről is igen helyesnek és szükségesnek tartom, és szemben a múlt törvény semmitmondó célkitűzésével, amelyben csak az általános műveltség megadása volt' célul kitűzve, ezt jelentős, előre való lépésnek tekintem. A dán iskolatörvény ezt még tömörebben fejezi ki azzal, hogy a törvény célja »jó dánokat és melegszívű keresztényeket nevelni«. Sajnos, nálunk ezt ilyen tömören nem lehet kifejezni.