Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

14 nemzetgyűlés 263. ülése 1924. (Várnai Dániel : Bizony ! Sok a Petrovácz !) À mi nemzetünk struktúrája sem nemzetiségi, sem vallási szempontból nem annyira egységes, hogy ezt ilyen lapidáris módon ki lehetne fejezni. A novelláris utón most megváltoztatandó törvénynek a főrendiházi tárgyalásakor különösen az akkor felszólalt — ugy kell mondanom — lángelme-sorozat, amelyben Zichy Nándort, Simort, Haynaldo.t, Kruesz Krizosztomot. Schlauchot kell felemlitenem, kivétel nélkül azt kifogásolta, hogy a javaslat célkitűzése nagyon általános. Ezekből a beszédekből csak egy-két mondatot akarok felolvasni, amelyek az akkori követelményeket is megvilágitják. (Olvassa) : »A világ legtekintélyesebb pedagógusai valláskülönbség nélkül egyetértenek abban, mikép a valláserkölesi neveléssel egybekapcsolt oktatás azon központ, amely körül az egész tanügynek forognia kell.« »Az erkölcsi nevelésre pedig a vallásos elvek nélkülözhetetlenek.« »Csak a forradalom szelleme és mozgalmai fosztották meg a közoktatást a valláserkölcsi alaptól.« És igy tovább. Ezekre a felszólalásokra az akkori kultuszminister, Trefort, körülbelül ugyanazokat válaszolta, miket itt az imént hallottunk, hogy hiszen »fel sem tételezhető a valláserkölcsi alap mellőzése, ennek törvénybefoglalása tehát épen ez okból felesleges«. Ami pedig a nevelés forszirozását illette, azt felelte a minister : »Helyes, hogy a középiskolában bizon\^os fokig a nevelésre is figyelem fordittassék, azok azonban mégis túlnyomóan tan- és nem nevelőintézetek.« Én ebben a megállapításban látom annak egyik okát, hogy a mai generáció valláserkölcsi alapon nincs annyira nevelve, hogy itt ez a valláserkölcsi alap egyszer már veszedelembe jutott, hog3^ egyszer már akadhatott egy olyan törvény- • hozás, — forradalmi törvényhozás ugyan —• amely kimondotta, hogy a vallásoktatásnak az iskolából ki kell küszöbölve lennie. Vigyázzunk arra, hogy a mostani törvény alapján nevelkedett ifjúság már gerincesebb legyen, hogy annak időszakában ez már többé ne legyen kimondható, hog}^ ez a szégyen még egyszer ne ismétlődjék meg ebben az országban. Hiszen a célkitűzés labilis volta mindazokat, akik a vallásoktatásnak az iskolából való kiküszöbölését programmjukba vették, kifejezetten ráuszitotta az iskolára. Ezek természetesen kivétel nélkül kalóz-lobogó alatt küzdenek, mert hiszen a szabadgondolkozók a gondolat szabadságának ürügye alatt, a szabadkőművesek a jótékonyság gyakorlásának ürügye alatt, a tisztelt szociáldemokraták pedig a népjogok hirdetésének ürügye alatt tulaj donképen mégis mind kivétel nélkül és koncentrikusan ugyanazt a célt hajszolják, a vallásoktatásnak a középiskolában való eltörlését. Ez ellen gátot kell vetnünk és én ugy veszem észre, hogy a javaslatnak ez a helyes célkitűzése gátat fog vethetni ez ellen. Nagyon helyesnek tartom, hogy végre kimondjuk, hogy a középiskolának célja nemcsak az oktatás, hanem a nevelés is. Ezt azért tartom fontosnak, mert hiszen nem ismeretekkel kell megtömni azt a gyermeket elsősorban, hanem annak lelkét, szivét kell nemessé nevelni. Azokba a lelkekbe jellemet, helyes világnézetet kell bevezetni, még pedig a nemzeti múltnak és a magyarság keresztény hagyományainak megfelelő ívi március hó 28-án, pénteken. 77 világnézetet, hogy azok gerincesen, felemelt fővel állhassanak minden olyan maszlaggal szemben, amely álürügyek előtérbetolásával tulajdonképen magának a nemzetnek életerejét akarja megtámadni. A javaslat legelső ujitása a reál-gimnázium bevezetése. Én a magam részéről a reáí-gimnáziumot már csak azért is helyesnek tartom, mert ezzel megszüntetjük azt a félrendszabályt, amelyet a Csáky-féle idevonatkozó törvény, az 1890. évi XXX. tcikk statuált. Ez a Csáky-féle korcstörvény sohasem tudott a nemzet életébe belegyökerezni, sohasem tudott a középiskola testébe, belenőni, mindig idegen anyag maradt, melyet a középiskola megemészteni nem tudott. Nagyon örülök, hogy ez a Csáky-féle korcstörvény egyúttal hatályát veszti. Bárcsak a kultuszminister ur tovább mehetne és a többi Csáky-féle korcstörvényeket is hatálvtalanithatná. (Rothenstein Mór : És a Halierét !) A reálgimnázium a szülők gimnáziuma lesz, akik eddig is keresték azt a középiskolatipust, amely szerencsésen egyesiti a humanisztikus műveltséget a reális életre való neveléssel. Etekintetben ez a javaslat — azt lehet mondani — omne túlit punctum, mert hiszen egyesiti a reáliák hasznosságát a humaniórák kellemességeivel. Én ideálisnak akkor tartanám a javaslatot, ha egy és ugyanazon intézet keretén belül lehetne a diferenciálódást megcsinálni. Ennek azonban tisztán pénzügyi akadályai vannak s ezért a minister urnák a felmentést feltétlenül megadom. Arra azonban feltétlenül kérem a minister urat, hogy ott, ahol csak egyetlenegy középiskola van, méltóztassék kivétel nélkül reálgimnáziumot statuálni, mert hiszen ez az iskolatípus az ő véleménye, az én véleményem szerint is és minden gondolkozó ember véleménye szerint a legelterjedtebb lesz. Ami a minister urnák azt a megállapítását illeti, hogy 70 százalékban lesz reálgimnázium ebben az országban,— annak dacára, hogy a minister urnák erre ingerenciája van — én keveslem ezt a százalékot és azt hiszem, hogy 80—90%-ban lesznek reálgimnáziumok és humanisztikus gimnázium csak ott lesz, ahol egyébként középiskolákban nany bőség van, reáliskola pedig ott lesz, ahol középiskolák terén túlprodukció van. Őszintén megvallom, hogy a minister ur fejtegetései az egységes alépítmény tekintetében engem nem győznek meg, sem a bizottságban, sem a nemzetgyűlésen elhangzott argumentumai, sem, amelyek helytelennek, illetve céltalannak próbálták feltüntetni azt, hogy a középiskola első négy osztályát egy egységes szervezettel, tantervvel és tárgybeosztással lássuk el s ennek következtében a diferenciálást a negyedik osztály felett vigyük keresztül. Ezt én a magam részéről megmagyarázni, vagy megérteni nem tudom. Leszek "bátor erre vonatkozólag néhány argumentumot is felsorakoztatni. Helyesnek tartom azt, ha a középiskolák alsó tagozata ad egy teljesen befejezett egész nevelést és ezen alsó, egységes tagozat után differenciálódik az egész középfokú oktatás több irányban. Az egyik a középiskola iránya, ahol a középfokú oktatás differenciálódhatnék ezentúl a reáliskola, gimnázium és reálgimnázium irányában. A másik irány a szakiskoláké, ahol differenciálódhatnék a felső iparNapló XXII. 13