Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

72 À -nemzetgyűlés 263. ülése 1924. ilyen latinizmust talált. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Vannak terminus technikusok, amelyektől eltérni nem lehet. A gimnázium helyett nem használhatok más kifejezést ; vannak esetek, amikor ezekhez a kifejezésekhez kell fordulnunk. Bocsásson meg az igen t. kultuszminister ur, akinek személyét és képességeit rendkivül nagyra becsülöm, s akinek javaslatát is magamévá tettem, de arra kérem őt, a magyar nyelv hivatalos őrét, törekedjék arra, ettől a törvényjavaslattól kezdve végig az egész vonalon, hogy magyar nyelvünket ne fokozzuk igy le. (Helyeslés a jobboldalon.) Talán el kell menni Rákosi Jenőhöz, hogy megtanítson bennünket, hogyan kell magyarul irni. Ott, ahol magyar kifejezéseink vannak, a törvényeket és rendeleteket ne tűzdeljük tele idegen, latin kifejezésekkel. T. Nemzetgyűlés ! Lehet, hogy az én szavam, amikor a középiskolai tanárság helyzetét szóvátettem, a pusztába kiáltónak szava. De kötelességem volt ezt megtenni, vezettetve a hálának attól az érzésétől, amelyet mindig táplálunk azok iránt, akiknek legtöbbet köszönhetünk. A javadalmazás birálata és megj a vitása természetesen nem vonatkozik az összes középiskolákra, de elsősorban az államiakra. Hiszen vannak olyan középiskolák, főleg a felekezetiek, amelyek e tekintetben kevesebb vagy semmi kivánni valót nem hagynak maguk után. Es ha a középiskolai Lanárok jobb javadalmazását én kérem itt, aki nem vagyok tanárember, tehát engem semmiféle mellékes, önző érdek nem vezet, azt hiszem, kell, hogy a nemzetgyűlésen bizonyos súlya legyen. Nagyon kérem az igen t. közoktatásügyi minister urat, kegyeskedjék javaslatát az általam előterjesztett indítvány elfogadásával az élet erejére emelni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Taps.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Rothenstein Mór ! Rothenstem Mór : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló Östör képviselő ur Bismarck egy idézetét variálva, azt mondotta : Kultur geht vor Recht. A magam részéről ezt nem Írhatom alá, mert ott, ahol jogok nincsenek, kultúra sincs. Nem állhat meg tehát östör képviselő urnák az a megállapítása, hogy a szociáldemokrata pártnak sem volt meg az a műveltsége, hogy a kommunista áramlatnak ellenállni tudjon. Részben igaza van : tényleg gyenge volt ahhoz, hogy ezt eredményesen visszaverhesse, de csak azért, mert ebben az országban a munkásrétegeknek, a szociáldemokrata pártnak jogai nem voltak. Hogy Magyarországon iskolareformra szükség van, azt senki sem veheti tagadásba, mert hiszen az a helyzet, amely ezen a téren fennáll, már épen 40 esztendős. Negyven esztendő alatt olyan átalakulásokon mentünk keresztül, hogy bizony elérkezett volna az ideje annak, hogy az iskolát reformálják. Én azonban nem tudok elképzelni ebben az országban iskolareformot anélkül, hogy elsősorban a numerus clausust eltöröljük. Az az iskola, amelynek homlokzatán ez az idegen hangzású felirat díszeleg, nem lehet olyan iskola, amely a korral halad. A numerus claususnak nem az a legnagyobb baja, hogy arányosítani kívánja a keresztény vallású ifjakat a zsidó felekezetű ifjakkal, hanem elsősorban az a baja, hogy a gyűlöletet szülte meg a felső iskolákban. évi március hó 28-án, pénteken. Hiszen emlékezünk arra, hogy mik voltak a következményei annak, amit a forradalom, a kommunizmus, a proletárdiktatúra megbukása utáni első kormány ezzel a berendezéssel előidézett. A felső iskolai tanulók egész sorát zárták ki a leglehetetlenebb indokok alapján. Ezeknek az ifjaknak jövőjét egyenesen tönkre téve, lehetetlenné tették számukra a továbbtanulást s abban a stádiumban ez azt jelentette, hogy ebben az országban nekik már nincs keresnivalójuk, úgyhogy ezeknek a szerencsétleneknek túlnyomó része még ezidőszerint is külföldön tartózkodik. Ha tehát az a numerus clausus a tulajdonképeni célját, nem tudta elérni, t. i. azt, hogy ezek után majd kevesebb lesz a zsidó felekezetű tanuló, akkor a magam részéről igazán nem tudom megérteni, miért kell ezt a berendezést még ma, öt év után is fentartani. Az előterjesztett javaslat — szerintem — nem érdemli meg azt a dicshimnuszt, amelyet egyes felszólaló képviselőtársaim ennek a javaslatnak zengettek, mert ez csak fércmunka. A javaslat hozza a reálgimnáziumot, olyasvalamit, amit például Németországban már 50 évvel ezelőtt bevezettek. Mi csak most jutunk oda, ahol a németek már félszázaddal ezelőtt voltak. Ez a reálgimnázium, a középiskolának ez a reformja tulaj donképen csak azt az egyet hozza, hogy a jövőben, ha ez a javaslat törvénnyé válik, a középiskolákban épugy, amint a népiskolákban már megvan, nem lesznek vizsgák. Azt alá kell irnom, hogy ez valamicske haladás, de ezért az egy dologért nem lenne szükség arra, hogy ezt a reformjavaslatot a nemzetgyűlés elé hozzák, mert ez egyedül nem érdemli meg ezt a jelzőt. Nem hoz a reform semmit sem az iskola alapzatáról, a népiskoláról. Igaz, hogy a népiskolai törvény Eötvös József egykori kultuszminister törvényjavaslata értelmében a tankötelezettséget 12 éves korig megállapította, azonban ez csak papiroson van meg és ha tankötelezettségről beszélünk, akkor ez nem lehet kielégítő, amint ezt a következő egynéhány szám is bizonyítja. Az analfabéták száma akkor, amikor még AusztriaMagyarország megvolt, ebben az országban mégegyszer annyira rúgott, mint a kettős monarchia másik felében, Ausztriában, ahol az analfabéták száma férfiaknál 22, a nőknél 25% volt ; nálunk tehát az analfabéták száma több, mint kétszer ennyi volt. Az Ausztriában élő magyarok között pedig az analfabéták száma akkoriban 56%-ot tett ki. Ennél többet csak az oláhok, ruthének és tótok mutathattak ki. Megjegyzem, hogy Ausztriában abban az időben már régen megvolt a tankötelezettség olyan értelemben, hogy minden gyermek 14 esztendős koráig köteles volt a nyolcosztály u elemi iskolát látogatni. Természetes, hogy a tankötelezettség Ausztriában nemcsak papiroson volt meg, és amint akkor ott ezt a kérdést kezelték, ugy kellene ebben az országban is kezelni. Ebből a célból törvényerővel kellene eltiltani a mestereket, gyárosokat és gazdákat attól, hogy 14 éven aluli "gyermekeket munkába állithassanak csak azért, hogy olcsóbb munkaerőhöz juthassanak. Mindaddig, amíg ezt a kérdést nálunk is nem igy fogják kezelni, az analfabéták arányszáma meg fog maradni. A szülőket 1 is kényszeríteni kellene arra, a fővárosban erre