Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

A nemzetgyűlés 263. ülése 1924 kevésbé van szükség, de az ország egyéb vidékein, hogy gyermekeiket az iskolába küldjék. Áz ingyenes oktatásról is kell szólanom né­hány szót és pedig erre nézve azt kell mondanom, hogy végre-valahára ebben az országban is arra a meggyőződésre kell jutni a társadalom minden rétegének, hogy nem lehet fentartani tovább azt az állapotot, hogy csak a vagyonos osztály ok­tathassa és műveltethesse ki gyermekét. Minden magyar szülőnek joga van ahhoz, ha ebben az országban él, hogy gyermekeit kiképeztethesse és kiműveltethesse. (Klárik Ferene : Az országnak is szüksége van rá !) Ha ezek után azután azt né­zem, hogy ilyen körülmények között korszerű és célszerű volt-e a kultuszminister urnák ilyen ja­vaslattal előállnia, ugy erre azt kell mondanom, hogy ez a nemzetgyűlés ilyen törvény megalko­tására nem hivatott, mert ez a nemzetgyűlés csak akkor állana hivatásának magaslatán, ha meg­teremtené végre az alkotmány fundamentumát, a választójogot, és a választójog alapján olyan legális törvényhozó testületnek engedné át a helyét, amely mindazokat a törvényeket jogosan és hivatottan alkotná meg, amelyekre ennek az országnak szüksége van. (Klárik Ferene : Várhatsz babám, elvárhatsz !) A nyolc elemi osztályú népiskolára azért is szükség volna, mert ha minden gyermek 14 éves korig az iskolát látogatná, ebben az idejében a pályaválasztást illetően már megtudná mondani, hogy mihez volna kedve, mi is akar lenni akkor, ha az iskolát elhagyja, hogy ipari térre kiván-e lépni vagy milyen tanulmányokat akar folytatni. Miután ez nincs meg, van rá eset, hogy amikor a fiu különösen, de a leány is a negyedik elemi osz­tályt elvégezte, már tiz éves korában az elé a prob­léma elé kerül, hogy válasszon, milyen szakmához akar fogni, mi akar lenni, lakatos, épitőmunkás vagy asztalos-e, avagy pedig, ha a szülők nagyobb áldozatokat is tudnak hozni, milyen iskolában akarja folytatni tanulmányait. Ebben a korban a pályaválasztás még* kissé nehézkes és nincs meg a gyermekben az a döntő elhatározás, ami a pályaválasztásnál szükséges volna. Fura a hely­zet azonban akkor is, amikor a négy-hat elemit vagy pedig a négy elemit és két középiskolát vég­zett gyerek inasnak megy. Mert tudvalévő, hogy tanonciskolákkal is rendelkezünk. Milyen most a helyzet ezekben az iskolákban, amikor a tanitó, a tanerő olyan ifjakkal rendelkezik, akik a legkülönbözőbb isko­lázottsággal birnak, — az egyik négj^, vagy hat elemit, a másik még két középiskolát is végzett — hogy tudjon a tanitó ilyen ifjakkal boldogulni és hogy tudjon a tanerő eredményeket felmutatni az év végén, amikor ilyen konglomerátummal van dolga ? A középiskola reformjára vonatkozólag, amellyel foglalkoznunk kell, arra a részére, amely­lyel a felszólalóknak leginkább foglalkozniok kell, álláspontomat röviden csak abban akarom je­lezni, hogy ha már reformról van szó, akkor ré­szemről is azt kivánnám, hogy ez az alsó tago­zatban egységes, a felső tagozatban pedig differenciált legyen, hogy az esetleges átlépés —­az egyikből a másikba, — ha az alsó tagozatban a középiskola egységes, meg legyen könnyitve, ha azonban az alsó tagozatban is fennáll a diffe­renciáltság, akkor itt is megnehezül a tanulók­éi;? március hó 28-án, pénteken. 73 nak a később megválasztott pálya azáltal, hogy az átlépés meg volna nehezitve. A javaslat közli a tantárgyakat, ellenben a tantervről — mert ahogy a kultuszminister ur mondotta, az még nem kész — nem igen tudjuk, hogy milyen lesz. Pedig akkor, amikor ilyen törvényjavaslatról elmond­juk véleményünket, szükség volna arra is, hogy ezt a tantervet alaposan ismerjük. Már a vita folyamán eddig is több szó esett arról, hogy egy jól bevált iskolánál az a fontos, hogy a tanerők képzése megfelelő legyen. Mert ha az iskoláknak nincsenek megfelelő tanitói, tanárai, szóval tanerői, akkor bizony ez az iskola nem végezheti ugy feladatát, ahogy ezt meg­kivánják azok, akik gyermekeiket iskolákba küldik. Ha ez fennáll, ha ez igaz, ha ezt a kultusz­minister ur maga is mondja, akkor kérdezem a minister urat. miért kellett annyi elsőrangú tan­erőt kidobálni, miért kellett a legjobb tanerőket nélkülözni és miért nélkülözzük ezeket még ma is, ha nem állanak rendelkezésre megfelelő tanárok a felső- és középiskolákban. Épugy, ahogy emii­tettem beszédem bevezetésében, hogy nagyon sok diák esett áldozatul a rendszernek, (Klárik Ferene : A kurzusnak !) ugyanezt kell elmondanom a tanárokról is. Fegyelmi szabályzat nem volt és nincs még ma sem. Mikor pedig a kommün meg­bukott, mikor az első kormány hivatalba lépett, a kultuszministernek az volt' az első teendője, hogy kiadott egy rendeletet, amely a pontok egész sorozatában tartalmazza azokat a rendelkezése­ket, amelyek alapján a megbízhatatlan taná­rokat el lehet bocsátani, (Klárik Ferene : Azok voltak az okosak !) annak ellenére, hogy a ren­deletnek első bekezdése ezt mondja (olvassa) : »A beállott rendszerváltozással kapcsolatosan szükséges intézkedések megtételénél a jogfolyto­nosság és az igazságosság elveit óhajtom szem előtt tartani, azért is egyrészt a proletárdiktatúra szervei által üldözött és állásukból elmozdított, vagy felfüggesztett, rendelkezési állományba, vagv alacsonyabb fokú állásokba helyezett tan­ügyi és közszolgálati alkalmazottak állásukba haladéktalanul visszahelyezendők, de másrészt semmiféle tanügyi és közalkalmazott, aki a tör­vényes renddel ellenkező proletárdiktatúra érde­keit bármiképen szolgálta is, beható és tárgyilagos vizsgálat nélkül büntetéssel nem sújtható.» Ha igy történt volna, amint a rendeletnek nyomta­tott betűi mondják, akkor a dolog rendben lett volna. De tudjuk, hogy nem igy volt ; tudjuk, hogy minden indokolás nélkül elbocsáttattak tanárok és minden fellebbezés, minden olyan óhaj, hogy ezeket az elbocsátásokat revízió alá vegyék, minden ilyen természetű kísérlet a ma napig hiábavaló volt. Az elbocsátott tanárok között volt pl. Bene­dek Marcell, Laczkó Géza, Beké Manó, Czebe Gyula, Lévai József, Juváncz Ireneus, Dénes Lajos. Megjegyzem, hogy csupa jó keresztényeket választottam ki. (Petrovácz liyula : Például Beké Manó !) A név után még nem lehet semmit sem eltalálni. Igenis jó keresztény, (Mozgás a közé­pen.) Hát Jókai Mór ? Maguk Jókai Mórt is ki­dobták volna a neve miatt. (Láng János : De mi a kritériuma a jő kereszténységnek? Klárik Ferene : Szóval nem kellett a kurzusnak ész, ha­nem más ! Petrovácz Gyula : Van neki elég

Next

/
Oldalképek
Tartalom