Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-263
À nemzetgyűlés 263. ülése 1.924. rendkívüli módon vonzotta e pályára a tehetséges ifjakat, az u. n. ötödéves pótlék, a quinquennium. Ez 500 forintra emelkedett és különösen az akkori viszonyokhoz képest tekintélyes szaporulatot tett ki. Ettől is megfosztották őket megkérdezésük nélkül. Ez is egy sérelem. A tanári pályán is van előlépés ; az V. fizetési osztályba is előléphetnek a középiskolai tanárok. Az egész középiskolai tanári létszám ma 670-re rug, de ebből a 670 egyénből az V. fizetési osztályban csak 14 egyén van. a VI. fizetési osztályban 130, a VII-ben 246, a VIII-ban 280 és a IX-ben 252 tanár. Méltóztatnak ebből látni, ha meg is van az előléptetési lehetőség, a gyakorlatban ez mégis rendkívül mostohán kerül kivitelre. A tanároknak még külön óratöbbletét, vagy pedig intézeti mellékfoglalkozását sem díjazzák kellően. Mig a bíróságnál s a pénzügyi hivatalokban az óratöbbletet, a túlórákat és a mellékfoglalkozásokat megfelelően díjazzák, addig a tanárságnál ez olyan csekély összeget tesz ki, hogy ezek a bírósági és pénzügyi tisztviselők díjazásával arányban nem állanak. Miután azt hiszem, megelőzőleg sikerült felsorolnom azokat a sérelmeket, amelyek a középiskolai tanárságot joggal bántják, méltóztassanak megengedni, hogy rátérhessek a javaslat 13. §-ára, mint annak egy olyan rendelkezésére, amely a tanári karban bizonyos aggodalmat kelt. E szakasznál attól fél a tanárság, hogy az intézeten kivüli mellékfoglalkozásra lesznek utalva, olyan keresetre, tehát az u. n. privátakra, melyeket a középiskolai tanárság erkölcsi nívójával és hivatásával már évtizedek óta összeférhetőknek nem tart. A privátáról beszélni, azt hiszem, felesleges. A priváta a vagyonos emberek privilégiuma volt. Meggyanusitásokkal járt számtalan esetben, csakugyan elvonja a tanárt továbbképzésének lehetőségétől és végre is valóban visszaélésekre is vezetett. Örülnünk kell tehát, ha a tanárságnak vannak olyan erkölcsi erőtől áthatott egyedei és vezetői, akik határozottan állást foglalnak az ellen, hogy az úgynevezett privátat e szakasz segítségével ismét visszacsempésszék. Az az anyagi és erkölcsi mellőzés, amelyben az utolsó 10 évben részesült a tanárság, elégedetlenséget, elkeseredést és a munkához való kedvetlenséget váltott ki bennük az anyagi leromláson kivül, holott, — a középiskolai tanárságról beszélek — ezen lehetne segíteni, amennyiben az egész állami költségvetésben a középiskolai tanárság tétele nem számottevő. Azt fogjuk hallani, —• nagyon jól tudom, — a mélyen tisztelt közoktatásügyi minister úrtól, hogy fájdalom, ebbe pénzügyi tekintetek is belejátszanak. Azt kérdezem azonban— és ez a fontos, — vájjon az állami költségvetésben megvan-e az arányosság e tekintetben, vájjon csakugyan ugy áll-e a helyzet, hogy a közművelődési kérdésekre és a kultusztárcára nem lehetne többet fordítani? Nekem e tekintetben bizonyos aggodalmaim vannak, amelyeket nem akarok most részletesen kifejteni. Azt hiszem azonban, hogy több más kormányzati ágnál megtakarítást lehetne elérni és ide befektetni, amelynél jobban egyetlenegy befektetés sem kamatoznék. Méltóztassanak megengedni, hogy különösen évi március hó 28-án, pénteken. 7Í rámutassak a középiskolai tanárság helyzetének javításánál egy körülményre, amely körülmény épen a polgári pártoknak teszi kötelességévé azt, hogy a középiskolai oktatás feljavítása szempontjából mindent elkövessenek. A középiskolák nevelik ki az ország értelmiségét, vezetőit, azokat tehát, akikre a polgári kormányok a manuális munkával szemben mindig súlyt óhajtanak helyezni és súlyt is helyeznek. Ha az értelmiség kinevelése a középiskola feladata, akkor csodálatos, hogy épen a polgári kormányok részéről a középiskolai oktatásnak teljes és hatékony kiépítésére vonatkozólag bizonyos pénzügyi szükkeblüséget tapasztalunk. Tiszteletteljes javaslatom, amelyet ezek után a törvényjavaslattal szemben benyújtani bátorkodom, a következő (olvassa) : »Utasítsa a Ház a kormányt a középiskolai tanárság illetményeinek méltányos és igazságos rendezésére és ezzel kapcsolatban, hogy 1. a helyettes tanárok a birósági titkárokkal lehetőleg azonos elbánásban részesüljenek.« Azt hiszem, hogy ez a kívánság igazán a minimális. Mindkettő egy leendő életpálya kezdete. (Továbbolvassa) : »2. az ötödéves pótlék, a quinquennium állíttassák vissza ; 3. az óratöbbletek és intézeti mellékfoglalkozások a többi állami tisztviselők óratöbbletével teljesen arányosan díj áztassanak ; 4. az iskolán kivüli, az iskolai munkától elvonó mellékfoglalkozások, valamint az u. n. privátak tiltassanak el ; 5. a közoktatásügyi ministeriumban a középiskolai ügyosztály vezetése a középiskolai szaktanárokból kikerült egyénekre bizassék.« Mielőtt befejezném beszédemet, méltóztassék megengedni az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur, hogy nagybecsű figyelmébe ajánljak valamit. Mig ezt a helyet be fogom tölteni, nem fogok megszűnni küzdeni a magyar nyelv joga ; ért. Különösen küzdelem kell a mcgyar nyelv jogaiért akkor, amikor a vallás- és közoktatásügyi minister ur javaslatának tárgyalásáról van szó. Nyelvünk az egyetlen, amit ezek a rettenetes, ránk kényszeritett békeszerződések még meghagytak. Ha tehát nemzeti művelődésről beszélünk, bocsánatot kérek, az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrtól várhatjuk el legelső sorban, hogy ebben a tekintetben kitűnő példával járjon elől. Amikor ennek a középiskoláról szóló törvényjavaslatnak az indokolását elolvastam — nem apróság ez ebből a szempontból és nem olyan lényegtelen dolog — visszagondoltam az én bencés tanáraimra, akik a magyar nyelvből az én érdemjegyemet bizonyosan lefokozták volna, ha én a latinizmusoknak és terminus technikusoknak azzal a tömegével fogalmaztam volna meg ennek a törvényjavaslatnak indokolását, amelyet itt látok. Legyen szabad errenézve pár példát felhoznom. Itt vannak az ilyen kifejezések : ad hoc, reform, tipus, differenciálás, matematika, kultúra, szintetikus, pszichológia, funkció, uniformitás, logika, terminológia, redukált és a többiek, amelyeket mind nem akarok felolvasni. Egyik képviselőtársam a felhívásomra volt szives összeszámolni a törvényjavaslat indokolásában levő latinizmusokat, s nem kevesebb, mint hetvenegy 12*
