Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-263

À nemzetgyűlés 263. ülése 1.924. rendkívüli módon vonzotta e pályára a tehet­séges ifjakat, az u. n. ötödéves pótlék, a quinquen­nium. Ez 500 forintra emelkedett és különösen az akkori viszonyokhoz képest tekintélyes szapo­rulatot tett ki. Ettől is megfosztották őket meg­kérdezésük nélkül. Ez is egy sérelem. A tanári pályán is van előlépés ; az V. fize­tési osztályba is előléphetnek a középiskolai ta­nárok. Az egész középiskolai tanári létszám ma 670-re rug, de ebből a 670 egyénből az V. fize­tési osztályban csak 14 egyén van. a VI. fizetési osztályban 130, a VII-ben 246, a VIII-ban 280 és a IX-ben 252 tanár. Méltóztatnak ebből látni, ha meg is van az előléptetési lehetőség, a gyakor­latban ez mégis rendkívül mostohán kerül kivi­telre. A tanároknak még külön óratöbbletét, vagy pedig intézeti mellékfoglalkozását sem díjazzák kellően. Mig a bíróságnál s a pénzügyi hivatalok­ban az óratöbbletet, a túlórákat és a mellék­foglalkozásokat megfelelően díjazzák, addig a tanárságnál ez olyan csekély összeget tesz ki, hogy ezek a bírósági és pénzügyi tisztviselők díjazásával arányban nem állanak. Miután azt hiszem, megelőzőleg sikerült fel­sorolnom azokat a sérelmeket, amelyek a közép­iskolai tanárságot joggal bántják, méltóztassanak megengedni, hogy rátérhessek a javaslat 13. §-ára, mint annak egy olyan rendelkezésére, amely a tanári karban bizonyos aggodalmat kelt. E sza­kasznál attól fél a tanárság, hogy az intézeten kivüli mellékfoglalkozásra lesznek utalva, olyan keresetre, tehát az u. n. privátakra, melyeket a középiskolai tanárság erkölcsi nívójával és hivatásával már évtizedek óta összeférhetők­nek nem tart. A privátáról beszélni, azt hiszem, felesleges. A priváta a vagyonos emberek privilé­giuma volt. Meggyanusitásokkal járt számtalan esetben, csakugyan elvonja a tanárt tovább­képzésének lehetőségétől és végre is valóban visszaélésekre is vezetett. Örülnünk kell tehát, ha a tanárságnak vannak olyan erkölcsi erőtől áthatott egyedei és vezetői, akik határozottan állást foglalnak az ellen, hogy az úgynevezett privátat e szakasz segítségével ismét visszacsem­pésszék. Az az anyagi és erkölcsi mellőzés, amelyben az utolsó 10 évben részesült a tanárság, elégedet­lenséget, elkeseredést és a munkához való ked­vetlenséget váltott ki bennük az anyagi lerom­láson kivül, holott, — a középiskolai tanárságról beszélek — ezen lehetne segíteni, amennyiben az egész állami költségvetésben a középiskolai ta­nárság tétele nem számottevő. Azt fogjuk hallani, —• nagyon jól tudom, — a mélyen tisztelt köz­oktatásügyi minister úrtól, hogy fájdalom, ebbe pénzügyi tekintetek is belejátszanak. Azt kérde­zem azonban— és ez a fontos, — vájjon az állami költségvetésben megvan-e az arányosság e tekin­tetben, vájjon csakugyan ugy áll-e a helyzet, hogy a közművelődési kérdésekre és a kultusztárcára nem lehetne többet fordítani? Nekem e tekintet­ben bizonyos aggodalmaim vannak, amelyeket nem akarok most részletesen kifejteni. Azt hiszem azonban, hogy több más kormányzati ágnál meg­takarítást lehetne elérni és ide befektetni, amely­nél jobban egyetlenegy befektetés sem kama­toznék. Méltóztassanak megengedni, hogy különösen évi március hó 28-án, pénteken. 7Í rámutassak a középiskolai tanárság helyzetének javításánál egy körülményre, amely körülmény épen a polgári pártoknak teszi kötelességévé azt, hogy a középiskolai oktatás feljavítása szempont­jából mindent elkövessenek. A középiskolák ne­velik ki az ország értelmiségét, vezetőit, azokat tehát, akikre a polgári kormányok a manuális munkával szemben mindig súlyt óhajtanak he­lyezni és súlyt is helyeznek. Ha az értelmiség kinevelése a középiskola feladata, akkor csodá­latos, hogy épen a polgári kormányok részéről a középiskolai oktatásnak teljes és hatékony ki­építésére vonatkozólag bizonyos pénzügyi szük­keblüséget tapasztalunk. Tiszteletteljes javaslatom, amelyet ezek után a törvényjavaslattal szemben benyújtani bátor­kodom, a következő (olvassa) : »Utasítsa a Ház a kormányt a középiskolai tanárság illetményei­nek méltányos és igazságos rendezésére és ezzel kapcsolatban, hogy 1. a helyettes tanárok a birósági titkárokkal lehetőleg azonos elbánásban részesüljenek.« Azt hiszem, hogy ez a kívánság igazán a minimális. Mindkettő egy leendő életpálya kezdete. (Tovább­olvassa) : »2. az ötödéves pótlék, a quinquennium állít­tassák vissza ; 3. az óratöbbletek és intézeti mellékfoglal­kozások a többi állami tisztviselők óratöbbleté­vel teljesen arányosan díj áztassanak ; 4. az iskolán kivüli, az iskolai munkától el­vonó mellékfoglalkozások, valamint az u. n. privátak tiltassanak el ; 5. a közoktatásügyi ministeriumban a közép­iskolai ügyosztály vezetése a középiskolai szak­tanárokból kikerült egyénekre bizassék.« Mielőtt befejezném beszédemet, méltóztas­sék megengedni az igen t. vallás- és közoktatás­ügyi minister ur, hogy nagybecsű figyelmébe ajánljak valamit. Mig ezt a helyet be fogom töl­teni, nem fogok megszűnni küzdeni a magyar nyelv joga ; ért. Különösen küzdelem kell a mc­gyar nyelv jogaiért akkor, amikor a vallás- és közoktatásügyi minister ur javaslatának tár­gyalásáról van szó. Nyelvünk az egyetlen, amit ezek a rettenetes, ránk kényszeritett békeszerző­dések még meghagytak. Ha tehát nemzeti művelődésről beszélünk, bocsánatot kérek, az igen t. vallás- és közoktatás­ügyi minister úrtól várhatjuk el legelső sorban, hogy ebben a tekintetben kitűnő példával járjon elől. Amikor ennek a középiskoláról szóló törvény­javaslatnak az indokolását elolvastam — nem apróság ez ebből a szempontból és nem olyan lényegtelen dolog — visszagondoltam az én bencés tanáraimra, akik a magyar nyelvből az én érdem­jegyemet bizonyosan lefokozták volna, ha én a latinizmusoknak és terminus technikusoknak azzal a tömegével fogalmaztam volna meg ennek a törvényjavaslatnak indokolását, amelyet itt látok. Legyen szabad errenézve pár példát fel­hoznom. Itt vannak az ilyen kifejezések : ad hoc, reform, tipus, differenciálás, matematika, kul­túra, szintetikus, pszichológia, funkció, uniformi­tás, logika, terminológia, redukált és a többiek, amelyeket mind nem akarok felolvasni. Egyik képviselőtársam a felhívásomra volt szives össze­számolni a törvényjavaslat indokolásában levő latinizmusokat, s nem kevesebb, mint hetvenegy 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom