Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-263
?0 A nemzetgyűlés 26 H. illése 1U24 fajnak a művelői, a tanítói, a tanárai, a nagyobb és kisebb mesterek. Az a kérdés tehát : vajion a magyar fajnak megvan-e kulturaalapitó képessége ? Azt hiszem, erre kétségtelenül igennel válaszolhatunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Tehetségek vannak. E tekintetben azonban Széchen} r ire kell hivatkoznunk, aki »nagy magyar ugarnak« nevezte el Magyarországot, mert hasonlitható a mi kulturállapotunk a nagy magyar ugarhoz, hasonlítható nagyszerű földeinkhez, televényeinkhez, termékeny őstalajunkhoz, amelyek igazán a legkiválóbb művelődésre és művelésre adják a lehetőséget. Fájdalom azonban, a megművelés szempontjából nagyon sok kifogásunk lehet. Ugyanezt elmondhatjuk a másik »nagy magyar ugarról« : közművelődésünkről is, mert ha javultak is az állapotaink a múlt század közepéhez viszonyítva, de viszont a nyugati államok is lényeges nagy lépést tettek s mi azoktól nagyon messze vagyunk. Állithatom tehát a magyar közművelődés szempontjából is, hogy a magyar közművelődés művelői sincsenek még — kivételektől eltekintve — azon a nivón, amelyen lenniök kellene. (Hegymegi-Kiss Pál : Ez igy van !) Teljesen osztozom abban, amit e tekintetben Kéthly Anna t. képviselőtársam mondott, de ami nem uj dolog, mert hiszen az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur ajkairól számtalanszor, ismételten hallottuk, hogy tulajdonképen a népoktatás az, amely e tekintetben legelsősorban és legfőképen szorul kialakulásra. A tanyai iskolákról pl. az igen t. közoktatásügyi minister urnák külön javaslata van készülőben. De ha ez áll általában egész közművelődési ügyünkre, akkor áll mindenesetre a középiskolai reformra is. A középiskolai reform, vagyis a tanárok minőségének a feljavítása a középiskolába járó ifjúsági anyag minél kiválóbb kiművelése végett, kétségtelenül szoros összefüggésben vannak egymással. A tanárkérdés három tényezőből alakul. Az egyik a tanárok kiképzése, amely összefügg az egyetemi oktatással, a másik a tanárok továbbképzése, amely összefügg egyéb intézményekkel és részben a középiskolák megfelelő fölszerelésével és végül — amivel különösképen ma foglalkozni akarok és amit a legfontosabbnak tartok, — összefügg a középiskolai tanárság javadalmazásával. Állithatom azt, — és ezt tartom egyik legnagyobb nemzeti hibánknak, amely rányomja állapotainkra a bélyeget évtizedekre visszamenőleg, — hogy törvényeink és rendeleteink vannak, de az életbe átültetni őket, fájdalom, nem tudjuk. (Ugy van! balfelöl,) Az igen t. belügyminister ur közigazgatási reformjára vonatkozólag is azt bátorkodtam mondani, hogy nagyon szép közigazgatási reformot alkotni, de közigazgatási reformot alkotni csak emberekkel lehet. Minden törvény és minden rendelet, ha azok mögött nem állanak erők és emberek, nem más, mint papiros-makulatúra. Ennek folytán nem tudom eléggé figyelmébe ajánlani a t. Nemzetgyűlésnek és az országnak a középiskolai javaslattal kapcsolatban a középiskolai tanárok képzését elsősorban előmozditó javadalmazást. Azt hiszem, hogy eddig sikerült beszédem alapját megvetnem, amely szerint jó iskolát jó tanítók nélkül nem csinálhatunk, jó tanítókat, jó tanárokat pedig nem tudunk előteremteni, ha évi március hó 28-án, pénteken. kellő javadalmazásukról nem gondoskodunk. (UgtJ vanV jobbfelől.) Legyen szabad ezekután bizonyítás tárgyává azt tennem, hogy milyen helyzetben vannak ma a középiskolai tanárok. A számok élénken és ékesen fognak beszélni. Március hó 1-én egy helyettes tanár összes illetményei kitettek — kerek számokban fogok beszélni - 650.000 koronát, mig egy bírósági titkár illetményei 1,500.000 korona körül mozogtak. Egv rendes tanár fizetése március 1-én változott 920.000 és 1,900.000 korona között, mig az első folyamodásu biróságoknál, — azért említem és hozom fel a bíróságokat, mert ezek vannak még a legjobban javadalmazva — birák fizetése változott 1,900.000 és 2,600.000 korona között. A középiskolai igazgatók javadalmazása 1,600.000 és 1,900.000 korona között van. Ha figyelembe veszem, hogy az igazgatókkal körülbelül egy kategóriába állíthatjuk a második folyamodásu bírósági tagokat, tehát az Ítélőtáblai bírákat, törvényszéki tanácselnököket és hasonlókat, akkor azt látjuk, hogv ezeknek 2,300.000 és 3,200.000 korona között niozgott a javadalmazásuk. A harmadik folyamodásu biróság tagjainak fizetése március 1-én 2,800.000 és 3,700.000 korona között volt, mig a főigazgatóknak, akiket mindenesetre egy rangba sorolhatunk ezekkel, 2,100.000 és 2,400.000 korona között változik a javadalmazásuk. Azt hiszem, — és bizonyára az igen t. közoktatásügyi minister ur is hálásan fogja venni ezt a megállapitást, mert hiszen az ő vizein óhajtunk evezni akkor, amikor a tanárok javadalmazását emelni akarjuk, — hogy ez a megállapítás és ez a fizetés olyan végtelenül szerény és annyira mögötte marad először a birósági javadalmazásoknak, másodszor az egyéb állami javadalmazásoknak, hogy az ilyen mellett igazán attól kell tartani, hogy a tanári pályára nem fog jönni a középosztálynak és a főiskolákra jelentkező egyéneknek iava, hanem valószínűleg csak a kevésbé hivatottak és olyanok, akik más pályán kevésbé tudnak elhelyezést nyerni. (Klárik Ferenc : A meglévők pedig el fognak menni !) Ma egy birósági titkárnak, aki 4—5 éve van a bíróságnál, több fizetése van, mint egy 20—25 szolgálati évvel biró VII. fizetési osztálybeli tanárnak. Az első járásbiró pedig szolgálata kezdetén olyan fizetésben részesül, mint egy tanár, aki körülbelül 30—35 éve rója nehéz munkáját. Az anyagi sérelmekkel járó és nagy elkeseredést okozó intézkedésekből ezeken kivül is kijutott a középiskolai tanárságnak. Méltóztatnak tudni, — hogy az első ilyen sérelmet emlitsem meg, — hogy azelőtt 30 évi tanári szolgálat után teljes nyugdíjjal távozhattak a tanárok. Az 1912. esztendőben ettől a középiskolai tanárságot megfosztották és behozták a 35 évi szolgálati időt, biztosították azonban a régiek számára azt, hogy 30 éves szolgálattal nyugdíjba mehetnek. 1920-ban azonban azokat, akik a harmincéves szolgálatot választották, ettől is megfosztották. EhhezjjTszerény felfogásom szerint mindenesetre joga volt a törvényhozásnak a pozitív jogalkotás szempontjából, erkölcsileg azonban meg nem indokolható, mert végül is szerzett jogoktól fosztották meg az illető tanárokat. Ősrégi privilégiuma volt a tanárságnak, ami